2013. augusztus 6., kedd

8. A vihar

  Sziasztok! Bocsi a késésért, de meghoztam az új részt. Tegnap nagyon elfoglalt voltam és nem volt időm írni, de ma bepótoltam. Már majdnem 300 látogatóm van és 2 követőm, köszönöm nektek, boldoggá tesztek ezzel. De azért remélem több is lesz, én ennyinek is nagyon örülök, de többnek még jobban örülnék... Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást.
                                                                       Puszi.





   - Azt mondta, hogy minden a legnagyobb rendben...semmi bajod.- mosolygott rám Harry. Nekem pedig kevés kellett, hogy pofon vágjam, mi a fenéért hozta így rám a frászt? És miért nem nekem mondta meg az orvos, hogy semmi bajom? - Látod megmondtam, hogy semmi bajod sem lesz.
   - Harry, ne merj többet így megijeszteni....Érted?-kérdeztem kicsit mérgesen, de egyáltalán nem haragudtam rá, csak szívatni akartam.
   - Jó, sajnálom.-mondta kiskutya szemekkel. Hát ennek mégis ki tud ellenállni? Én nem. Szóval odamentem hozzá és szorosan átöleltem. - Örülök, hogy semmi bajod.-suttogta a fülembe.
   - Menjünk haza. -húztam magam után. Igen megfogtam a kezét, pedig tudtam, hogy ezt megint mindenki félre fogja érteni, de nem érdekelt, mi tudjuk, hogy mi az igazság.
  Rólam tudni illik, hogy sosem szerettem a kórházakat, mindig frászt kaptam, csak a neve hallatán is. Így gyorsan ki is mentünk az említett helyről és a kocsija felé vettünk az irányt. Kinyitotta nekem az ajtót majd ő is beszállt mellém. Az út csendesen telt...amíg Harrynek meg nem szólalt a telefonja. Louis hívta, kábé öt percig beszéltek majd miután letették, Hazza mosolyogva fordult hozzám.
  - Louis volt, azt mondta, hogy a csajoknál alszanak. Szóval milyénk a ház ma éjszaka.-mondta perverz vigyorral a száján.
  - Hahaha...és mit fogunk csinálni?-kérdeztem.
  - Nekem lenne egy két ötletem.
  - Hát azt rögtön gondoltam, de nem olyanra értettem. Tedd félre a perverz énedet, különben nem beszélek veled egész este.-mosolyogtam rá.
  - Úgysem bírnád ki....-nyújtotta rám a nyelvét. Hát ezt nem gondolhatja komolyan, én igazán sokáig bírok valakihez nem beszélni. De ő ezt nem tudja rólam, menjek bele? Egy viccet megér.
  - Mibe fogadunk?
  - Ha én nyerek eljössz velem egy randira...ha pedig te akkor majd kitalálsz nekem valamilyen büntetést.-mosolygott. -Mit szólsz hozzá?
  - Bene vagyok, de te nem tudod mibe mentél bele.-nevettem gonoszan.
  - Ne szóld el magad.-kacsintott rám.
  Az út hátralévő részében nem beszéltünk, elkezdődött a játszmánk. Lassan hazaértünk. Harry felment a szobájába én pedig a konyhába vettem az irányt, mivel farkas éhes voltam. Összedobtam egy sonkás sajtos szendvicset, épp bele akartam harapni, mikor hírtelen kicsapódott a bejárati ajtó.
  - Mi a f...?-kérdeztem idegesen és kiléptem a konyhából, Louissal találtam magam szembe. -Hé, mi a baj?
  - Bocsi, nem akartalak megijeszteni Zoey. Csak itthon felejtettem a jegyeket és nem tudom, hogy hová tettem őket. El ki fog nyírni érte.
   - Segítsek megkeresni?-kérdeztem.
   - Igen. -mosolygott, majd együtt elkezdtük keresni, hamar meglett. A nappaliban volt az asztalon, hát igen ott kerestük utójára, de hát mindig ott van ahol utójára keresnénk, Nem? Louis gyorsan megölelt és el is ment.
  Ismét a konyhába mentem, hogy végre megegyem a szendvicsem és el is kezdtem. A felénél lehettem mikor valaki a konyhába lépett. Ki más lehetett volna mint Harry, egy száll boxerben, amint megláttam köhögni kezdtem, nem sok kelett ahhoz hogy megfulladjak. Hát igen Harry látványa ezt hozza ki belőlem.
   - Jól vagy?-kérdezte aggódóan, mivel én még tartottam magam a fogadásunkhoz, csak bólintottam. -Szóval még mindig nem beszélsz velem?-kérdezte röhögve, mire én csak megforgattam a szemem. - Hát jó, kíváncsi vagyok meddig bírod.
   Ezt meg, hogy érti? Miért van egy olyan érzésem, hogy valami fog történni és meg kellesz szólaljak? De én nem akarok veszíteni... És akkor randira kéne menjek vele. De kinek akarok én hazudni? Szívesen megyek vele randizni... és nem érdekel, hogy mit fognak gondolni a többiek vagy a sajtó... hiszen a szerelem nem bűn, vagy igen? Talán ez egy tiltott szerelem lenne? Á hiszen nem is szeret engem. Miért gondolok én ilyesmikre?
   Lassan befejeztem az evést és egy csupor kakaóval a nappaliba vándoroltam, leültem és bekapcsoltam a Tv-t. Egy horroron akadt meg a szemem...igaz én mindig is féltem az ilyen filmektől, de most valahogy ehhez támadt kedvem. Kényelembe helyeztem magamat és a kakaómat szürcsölve bámultam a képernyőt... már egy ideje nézhettem mikor valaki lehuppant mellém, nem kelett odanézzek hiszen tudtam, hogy Harry az. Egy ideig csendben ült, majd megszólalt.
  - Nem félsz?-kérdezte. Mire én megráztam a fejem. Nem fogok veszíteni, eszem ágába sincs neki megadni ezt az örömöt. - Húúú, nem gondoltam volna, hogy ilyen jól bírod.-mondta szomorúan, mire én elnevettem magam.
   Tovább néztük a filmet, kint már sötét volt, csak a Tv-ből szűrődött ki egy kis fény. Harry keze lassan a combomra vándorolt, de én lelöktem róla...majd ismét és ismét és ismét. Nem bírtam tovább a szemébe néztem és próbáltam haragot mutatni neki, de sajnos ismét elvesztem a szemeiben... Miért kell neki ilyen szép szeme legyen? Ááá, Zoey fejezd be. Nem adhatod fel.
   Észre sem vettem, de a filmnek vége lett. Így áttettem az MTV-re, ahol pont a fiúk száma ment, Harry rögtön énekelni kezdte a részét, én pedig csak mosolyogva hallgattam. Csodaszép hangja van, ahogy a többieknek is, de az övé különlegesebb. A számnak vége lett és arra lettem figyelmes, hogy Harryt bámulom elég feltűnően...ő pedig nevet rajtam. Hát nekem több sem kelett bevágtam a durcit. De nem tudtam sokáig így ülni, így a konyhába mentem és ittam egy pohár vizet. Majd visszaültem Hazza mellé. Valami akció filmet nézett, engem nem igazán kötött le, hanem arra lettem figyelmes, hogy esik az eső... Mi? Ez nem lehet igaz, miért pont ma? Így veszíteni fogok. Sosem bírom ki a viharokat, ha nem beszélhetek vagy ölelhetek át valakit. Ááá, honnan van neki ilyen jó megérzése. A francba már. Egy hatalmas villám fényesítette be a szobát, mire én teljesen összerezzentem, sok sem kellett és egy dörgés is követte.
   Harry rám nézett, de nem mondott semmit. Én persze bámultam a semmibe és próbáltam meggyőzni magamat, hogy nincs mitől félnem, a házban nem érhet bántódásom. Ez csak egy egyszerű vihar. Nem lesz semmi bajom. Igen, eddig csodásan ment, de ismét villámlott és ezt ismét egy hatalmas mennydörgés követte. Miért vagyok én ilyen nyuszi? Hiszen nem is árthat nekem. Vagy igen? Nem hiszen a házban vagyok és Harry is itt van mellettem. Egy ideig csend volt, majd ismét következett a háború. Nem bírom tovább...már lassan egy könnycsepp is elhagyta a szemem.
  Félek, hozzá akarok bújni valakihez. Bárkihez, már egy cseppet sem érdekel a fogadás csak bzitosnságban akarom magam érezni. Harry lassan felállt mellőlem...
  - Én megyek lefekszem, jó éjt Zoey.-köszönt el. Mi ugye nem akar itt hagyni? Ugye nem? Hiszen tudja, hogy félek a vihartól. Vagy már elfelejtette? Nem, nem engedem meg neki, hogy egyedül hagyjon.
  - Harry!-kiálltottam. -Ne hagy magamra.- hatalmas vigyor kerekedett el az arcán.
  - Látod mondtam én, hogy nyerni fogok.-mosolygott. - Hé, miért sírsz?-kérdezte aggódóan mikor észrevette a lehulló könnycseppjeimet.
  - Tudod, hogy félek a vihartól. -megállt előttem elkapta a karom és magához húzott szorosan ölelt és végre biztonságban éreztem magam.
  - Sajnálom. -simogatta a hátamat.
  - Semmi baj, de ne hagy most magamra ebben a háborúban oke?
  - Ne félj itt leszek veled.
  Megfogta a kezem és az emeletre mentünk. Egyenesen a szobájába, nem tudom, hogy miért hozott ide, de nem is igazán érdekel, mert nem vagyok egyedül, csak ez számít.Egy pólót dobott oda nekem, amit én sikeresen el is kaptam. Ismét egy hatalmasat villámlott, Harry azonnal mellettem teremett és szorosan átölelt.
  - Nem lesz semmi baj, itt vagyok.-suttogta a fülembe, teljesen elfelejtkeztem a dörgésről, megnyugtatott a hangja.
   - Köszönöm.
  Felvettem az ágyról a pólóját és a fürőbe mentem vele. Lezuhanyoztam gyorsan és összekötöttem  a hajam majd felvettem Harry pólóját. Visszamentem a szobájába, az ágy szélén ült és mikor meglátott hosszasan végigmért. Hát igen Hazza sosem változik. Elmentem mellette majd bebújtam az ágyba, ő is befeküdt. Majd felemelte a takarót jelezve, hogy menjek oda, nekem több sem kellett. Odacsúsztam mellé a fejem a mellkasára tettem ő pedig átkarolta a derekam és szorosan magához húzott. Az egyik egyik kezemet a jól kidolgozott felsőtestére helyeztem, mire ő kuncogni kezdett.
  - Na jobb már?-kérdezte.
  - Sokkal és köszönöm.-nyomtam egy puszit az arcára.
  - Akkor aludjunk, Jó éjszakát Zoey.
  - Neked is, Hazza.
  Így aludtunk el, igaz, hogy a vihar nem állt le sőt még nagyobb lett, de nem zavart már nem féltem tőle, mert a védelmezőm mellettem van és megvéd mindentől......

7 megjegyzés:

  1. Nagyon jó!!! Folytatást !! Juj Harry*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik, látom te is "Harry" rajongó vagy. Holnap megpróbálom hozni az új részt és hosszabb lesz mert csütörtökön nem lesz új. Ha van kedved akkor kövess

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Hát igazából leginkább Niall fan vagyok ,de harryt is imádom!!meg mind az 5 hülyét imádom!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor ajánjol neked egy blogot ott Niall a főszereplő, nálam leginkább Harry mert én őt imadom meg Louist a legjobban, de a többieket is. Más blogjaimat olvasod? Ha igen melyiket? Különben itt a blog amit mondtam http://lovemeorhatemebutdonotignoreme.blogspot.ro/

      Puszi, Eve!

      Törlés