2013. augusztus 15., csütörtök

16. Egyre jobban fáj

  Sziasztok! Újra itt vagyok és meghoztam nektek a következő részt. Remélem tetszeni fog, talán ez egy picit jobb hangulatú lesz, mint az előzőek. A következő részt 5komi és 1 új feliratkozó után hozom. Jó olvasást.
                                                                                      Puszi!




                                                                "Harry szemszöge"



  Már két nap telt el mióta Taylor tönkretette a kapcsolatomat Zoeyval. Még mindig nem tudom felfogni, hogy mit tettem, de az nem én voltam, hiszen Taylor rakott valamit a piámba, amit be is vallott, a minap. De ezzel sajnos nem szerzem vissza Zoeyt, mert ő nem hisz nekem. Nem tudom, hogy mit csináljak? Próbáltam vele beszélni, de meg sem hallgatott, csak ment tovább, mintha én ott sem lennék. Tudom, hogy próbálja magát erősnek mutatni, hogy őt aztán nem érdekli, hogy mit tettem, de látom rajta, hogy ez csak egy álca és belül igenis fáj neki, de jól bírja mert aki ránéz azt mondja, hogy boldog. Ám nem így van, én is próbálom magam erősnek mutatni, de nehezen megy, hiszen amikor meglátom oda akarok menni hozzá, megölelni és megcsókolni és ilyenkor elgyengülök, mert tudom, hogy nem tehetem meg. Talán soha többé nem ölelhetem vagy csókolhatom meg. De azt én nem élném túl. Nekem Ő az igazi, őt tényleg szeretem és ezt nehezen lehet elhinni tudom, mert eddig senkit sem szerettem, de ő más és mindennél jobban szeretem.
  Zayn is jól leordított a fejem tegnap, az egész szálloda hallott minket, de nem érdekelte, csak kiabált és kiabált, míg végül Zoey azt nem mondta neki, hogy fejeze már be, mert már nagyon idegesíti. Így abbahagyta, meghallgatott és elmondtam neki mindent. Akkor toppant be Taylor az ajtómon és mind az öten bent voltunk, a lányok vásárolni mentek. Én az perc felálltam és leültettem egy székre egyáltalán nem gyengéden, majd faggatni kezdtem. Végül mindent bevallott, hogy igen partidrogot rakott az italomba, majd úgymond "megerőszakolt", mivel én nem voltam magamnál ez úgy jött ki. Miután mindent bevallott kidobattam. A fiúk csak néztek, hogy tényleg igazat modntam, majd Zayn felállt és odajött mellém és bocsánatot kért mert leordította a fejem, de én csak legyintettem egyet, hiszen megérdemeltem.
  Most Louissal alszom egy szobában, mivel Zoey helyet cserélt vele. Meg is értem, hogy nem akar velem aludni, de azért megkéne beszélnünk mindent. Az arca szegénykémnek még mindig piros annak a ribancnak a pofonjától, de már nem nagyon látszik.
  A sajtó ismét rámtapadt, minden nap az újságban vagyok, már elegem van belőle, nincs nálam jobb téma? Miért mindig én vagyok a központban. Ááá megvan a válasz, mert híres vagyok. Ilyenkor nagyon szeretnék az a srác lenni, aki 3 évvel ezelőtt voltam, de sajnos nem lehet.
  Zoeynak pár nap múlva itt van a szülinapja és úgy tervezem, hogy a születésnapján kibékülünk, a srácok is segítenek nekem a rendezésben. Egy romantikus helyre akarom vinni. Vagyis nem én hanem Zayn fogja odahozni, de én már ott leszek és kénytelen lesz végighallgatni és ha minden a terv szerint halad akkor ismét boldogok leszünk és remélem, hogy így lesz. Épp a próbára igyekszünk a srácokkal ugyanis holnap lesz az első koncertünk, már nagyon várom, mert minden egyes számot Zoeynak fogok énekelni és talán megpróbálok bocsánatot kérni élőbe tőle, sok millió ember előtt.


                                                               "Zoey szemszöge"


 
  A szobában ülök egyedül, ismét rámtör a sírás, mert eszembe jut, hogy pontosan két nap telt el azóta, hogy kiderült, hogy Harry megcsalt és Taylor pofonját is akkor kaptam, ami sajnos még mindig látszik. Még mindig nagyon fáj, hogy ezt tette velem. Sokszor próbált velem azóta beszélni, de én figyelembe sem veszem, úgy csinálok mintha ott sem lenne. Látom rajta, hogy neki is fáj amit tett, de nem tudom sajnálni, hiszen én mit mondjak? Közel engedtem magamhoz, mindet elmondtam neki és ő erre megcsal hát köszi szépen. De ez még nem lenne elég két nap múlva itt a szülinapom, milyen szép ajándékot is kaptam, nemde? Ilyen az én szerencsém, túl hamar kiállítottam el magam, hogy milyen boldog vagyok... mert amilyen hamar jött a boldogságom olyan hamar el is szállt.
  Zayn hangosan kiabált Harryvel, minden egyes szavukat hallottam és szerintem nem csak én hanem az egész szálloda, így erőt vettem magamon és átmentem hozzájuk és ráparancsoltam, hogy fejezze be mert nagyon idegesít. Visszamentem a szobába amiben Elel lakom, mert Louis volt olyan kedves, hogy helyet cserél velem. Új szobát szerettem volna, de nem volt több hely ezért így oldottuk meg.
  Mindenki lent van, csak én poshadok itt fent egyedül, felálltam és eldöntöttem, hogy többet nem sírok érte, nem érdekel, hogy mi lesz nem érdemli meg, hogy miatta sírjak. Megmostam az arcom és tettem egy kis alapsminket. Visszaültem az ágyra, majd valaki benyitott, Lou volt az. Leült mellém, majd átölelt.
  - Hogy vagy kislány?
  - Jobban.
  - Nem akarsz lejönni, nem szeretlek itthagyni magadban. És persze a többieknek is hiányzol, szinte sosem lógsz velünk. Tudom, hogy nehéz neked, de egyedül nem lesz könnyebb túltenned magad rajta ezt elhiheted.
  - Lou, én tudom, de képtelen vagyok ott lenni ahol ő is ott van...
  - Ne törődj vele, kérlek gyere le velem.-nézet rám kiskutya szemekkel.
  - Jó, de csak mert ilyen szép szemeid vannak.-nevettem fel, hosszú ideje most először.
  - Te nevettél?-mire ismét kitört belőlem.
  - Igen, de menjünk.
  - Így sokkal jobban tetszett.
  Kiléptünk az ajtón és lementünk a többiekhez a medencéhez. Igen mindenki itt volt, még ő is, de nem érdekelt. Leültem El mellé, majd beszélgetni kezdtünk.
  - Zo, megkénne hallgasd, hogy mit szeretne nekem mondani!-próbálkozott sokadszorra.
  - De minek? Úgyis csak hazudna.
  - Nem, kérlek hallgasd meg.
  - Majd meglátom.
  Ez a nap is hamar eltelt, Elel felmentünk a szobánkba és leültünk, ismét avval jött, hogy meg kellene, hogy hallgassam. De szerencsére Louis is megérkezett és betömte El száját. Amit én egy kicsit szomorúan néztem, de boldog vagyok hogy ők legalább ilyen jól megvannak. Engem is megölelt, majd lefeküdtünk aludni.

  Eljött a nagy nap. A fiúknak este koncertjük lesz, amire nekem semmi kedvem elmenni, de nem akarom őket megbántani így elmegyek. Reggel mikor felkeltem Louis már bent volt, nyomott egy puszit az arcomra én pedig elmentem zuhanyozni. Mikor kész lettem mindennel lementünk reggelizni, nem tudom, hogy én vagyok hülye vagy ezt direkt csináljak, de mindig csak Harry mellett marad hely mire én leérek, de nem érdekel leülök mellé és eszek. Majd felállok és visszamegyek a szobába.
  Felnéztem Twitter-re, még mindig velünk van tele a net, a sajtó, a tv minden. Csodás. De mégis mit vártam hiszen egy híresség volt a pasim és én is az vagyok köszönhető Zaynek. Emma is megmondta, hogy mi lesz, de nem hittem neki, pedig ő végig ezt hajtogatta nekem. Szomorú volt mikor megtudta, hogy mi történt, de nem mondott semmi olyasmit hogy ő megmondta és ezért hálás vagyok neki. Épp most jött fel.

  EmmaWoods:Szia csajszi, na hogy vagy? :)
  ZoeyMalik:Szia Em. Hát már sokkal jobban vagyok és veled mizu?
  EmmaWoods:Semmi épp randira készülök. 
  ZoeyMalik:Na és ki a szerencsés?
  EmmaWoods:Josh, a napokban ismertem meg. Véletlenül nekem jött és leöntött, majd meghívott egy kávéra és én elfogadtam, most pedig randizni megyünk.
  ZoeyMalik:Csak ügyesen és majd mindent mesélj el. De én hagylak készülni, mert nekem is készülnöm kell a koncertre.
  EmmaWoods:Te leszel az első akinek elmondom:). Oké, te is vigyázz magadra. Puszi.

  És le is ment, hamar eltelt az idő. Két óra és indulunk a koncert helyszínére. El is megérkezett és együtt kezdtünk el készülődni, először én voltam akit kezelésbe vett. Sokáig vacillált, hogy mit is adjon rám, de végül sikerült döntenie.
  Egy pántnélküli fekete felsejű és halványrózsaszín alsórészű ruhát adott rám, fekete magassarkuval. A hajamat begöndörítette, majd egy masnit varázsolt rá. Olyan cuki volt, ahogy próbálkozott, de nem sikerült neki, csak haramdszorra. A sminkem laza volt, pont amilyet én szeretek kis szemceruza és szempillaspirál.
  Most én következtem, egy halványkék miniruhát választottam egy fekete magassarkúval. A haját kisimítottam. Kerestem neki kiegészítőket, meg egy táskát, hamar megvolt, már csak a sminkje maradt. Kész is.
  - El kérdezhetek valamit?
  - Mondjad.
  - Miért kell nekem ennyire kiöltözni?
  - Majd meglátod és különben koncertre megyünk utána meg bulizni, mégis mibe akartál jönni farmerbe és pólóba?
  - Jó, oké megértettem, nem kell leharapni a fejem, és köszi csodásan nézek ki, pont ahogy te is.
  - Köszönöm.
  Elindultunk. A fiúk már lent vártak ránk. A többiek már készen voltak. Pezz egy fekete rucit vett fel, Nia egy lilát és Dani egy szürkét. Nagyon jól néztek ki mind. Láttam Harryn, hogy nagyon szeretne mondani valamit nekem, de gyorsan elfordítottam a fejem és nem törődtem vele.
  - Gyönyörűek vagytok!-mondták a fiúk majd megöleltek, csak Harry nem.
  Lassan megérkeztünk a koncert helyszínére, a fiúk készülni mentek, mi pedig beültünk a szinfalak mellé. Sokat hülyéskeskedtünk és kezdtem jobban érezni magamat, nem törődtem semmivel sem. Boldog voltam. Majd amikor megláttam Harryt, kevés kellett ahhoz, hogy ismét bőgni kezdjek. Szívdöglesztően nézett ki, pedig csak egy fekete gatya egy fehér pólóval és egy kék zakó volt rajta.
  Elkezdődött a koncert. A fiúk mesések voltak. Mindenki őrjöngött, ahogy mi is a lányokkal. Éreztem, hogy Harry végig engem figyel és hogy nekem énekel, egy kicsit talán meg is sajnáltam, de csak egy kicsit. A szomorú számokon szinte sírtam, de magamban tartottam. Harry végig tartotta velem  a szemkontaktust a Littel Thingsnél. Majd vége lett a számnak és a többiek eltüntek, csak ő maradt a színpadon. Nem tudtam, hogy mi történik, amíg meg nem szólalt.
  - Sziasztok! Szeretnék mondani valami egy személynek, akit nagyon megbántottam, helyre szeretném hozni. Megengeditek?-mire mindenki ordítani kezdte, hogy "igen".- Hát akkor, két napja valami olyat tettem amire nem is emlékszem, és ezzel elveszítettem életem szerelmét, de most a bocsánatát szeretném kérni, mindenért. Csak egy utolsó esélyt szeretnék. Zoey adsz nekem még egy utolsó esélyt?-én itt már nem bírtam tovább elsírtam magam.........

10 megjegyzés:

  1. Kövit*-*kövit*-* legnagyobb olvasója vagyok a blogjaidnak.:)) imádom *.* xoxo Mónika!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Mónika! Annyira aranyosak vagytok :)

      Törlés
  2. Szia!
    K******t jól írsz.Siess a kövivel és remélem kibékülnek.

    VálaszTörlés
  3. nagyon jó imádom *--* kövit de gyorsan lécii imádom *--*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ennyire tetszik, Holnap hozom

      Törlés
  4. szuper lett :))) siessss a kovivel :)))
    Henixx

    VálaszTörlés