Puszi.
Ki ez? Ki ez az ismeretlen srác? Hogy kerültem én mellé? A többiek hol vannak? Miért hagytak itt ezzel? És egyáltalán miért vagyok én itt? És hol vagyok? Milliónyi kérdés van a fejemben, amire sajnos nem fogok választ kapni...de vajon micsináltunk? Remélem nem történt semmi sem közöttünk. Fel kell hívnom a fiúkat. Hol a telóm? A francba, de ha Zaynt hívom fel ki fog akadni, kit hívjak?Harry! Őt hívom fel. Hol a telóm? Megvan.
Kimásztam az ágyból, és észrevettem, hogy csak fehérnemű van rajtam. Istenem mit tettem? Kimentem a szobából és Harryt hívtam, 9 csengés után fel is vette. Én már zokogtam.
- Igen?-kérdezte kómás hangján.
- Harry...-zokogtam.
- Zo, mi történt?-kérdezte ijedten.
- Nem tudom, azt sem tudom, hogy hol vagyok...nagyon félek és semmire sem emlékszem...
- Nyugodj meg, mindjárt ott vagyok.-mondta.
- Kérlek siess...-zokogtam tovább.
- Küldj egy SMS-t, hogy tudjam hogy, hol vagy pontosan.
- Okey.
- Rohanok.-majd letette a telefont.
Elküldtem neki az SMS-t. Majd a ruhámat kezdtem keresni. Ahogy megtaláltam felvettem majd a cipőmet a kezembe és kiviharzottam a lakásból, a kapuban álltam meg, leültem a földre és tovább zokogtam...Mit tettem vajon tegnap este? Egy fekete kocsi állt meg előttem. Harry pattant ki belőle és oda sietett hozzám. Felállított és szorosan magához ölelt. Én pedig újra zokogni kezdtem.
- Hogy kerülsz ide?-kérdezte.
- Nem tudom, Harry. Fogalmam sincs, semmire sem emlékszem az estéből...-zokogtam neki, ő az ölébe vett és betett a kocsiba, majd ő is beült.- Ugye nem mondod el Zaynnek?
- Zoey, joga van tudni...mi van ha valami történt közted és a másik között?
- De ha így van akkor Zayn soha többé ki sem enged a házból...kérlek ne mondj neki semmit.
- Jó, nem mondok, de miután kialudtad magad, elmegyünk az orvoshoz.-jelentette ki.
- Nem hiszem, hogy tudnék aludni de oké.
Hazaértünk.Csendben bementünk a házba. Hál' Istennek, senki sem volt még ébren. Bementünk Harry szobájába és leültem az ágyra. Csak néztem magam elé, nem tudom elképzelni, hogy mi történhetett köztem és a srác között, remélem nem az amire gondolok.Nagyon remélem.
- Zoey...ezt vedd fel és feküdj le.-adott egy pólót Harry. Én levettem a ruhám, egyáltalán nem zavart, hogy Ő is ott van, majd felvettem a pólóját, befeküdtem az ágyba. Harry is vetkőzni kezdett és mellém feküdt. Majd magához húzott és szorosan átölelt, belőlem ismét kitört a sírás.- Nyugodj meg, minden rendben lesz... itt vagyok, már senki sem bánthat téged.-jól estek a szavai.
- Köszönöm...-szipogtam.Egy puszit nyomott a homlokomra, majd behunytam a szemem és próbáltam elaludni.
Sikerült. Nehezen de sikerült elaludnom.Tudtam, hogy Harry vigyázz rám.
Amikor felébredtem még mindig ott feküdt mellettem. Megpusziltam, mire ő is felébredt, majd rám nézett.
- Jobban vagy?
- Igen, attól eltekintve, hogy borzasztóan fáj a fejem...
- Megyek hozok neked gyógyszert és magamnak is.-mosolygott.
- Ne, ne menj még el.-könyörögtem neki.- Ugye nem fogsz semmit sem mondani Zaynek? Harry ígérd meg, hogy semmit sem fogsz neki mondani.
- Nem értek egyet a döntéseddel,de megígérem.
- Köszönöm, megyek lezuhanyzom és utána menjünk és csináljunk valamit a fejünkkel. Oké?
- Oké.-kiszálltam az ágyból és a fürdőbe mentem.
Hideg zuhany alá álltam, ettől egy kicsit felébredtem. Megtörölköztem, majd felkaptam magamra egy rövid nacit egy lila toppal, majd összekötöttem a hajam és kimentem Harryhez. Már ő is felvolt öltözve.
- Köszi a pólót.-löktem oda neki.
- Szívesen, menjünk le.-felállt, majd kisétált az ajtón én követtem.
Liam és Dani a napaliban tévéztek, Niall a konyhában evett, a többiek pedig sehol sem voltak. Felültem a pultra és vártam, hogy Harry keressen valami gyógyszert. Meg is találta, ideadta egy pohár vizzel együtt. Majd odajött hozzám az egyik kezét a lábaim alá a másikat a hátamhoz tette majd felemelt. Kisétált velem a konyhából és leültünk a kanapéra. Én Harry ölében ültem. Fogalmam sincs, hogy miért, hiszen már lejárt a merészsége. Á de nem is érdekel, olyan kényelmes.
- Ti együtt vagytok?-kérdezte Dani.
- Nem.-vágtam rá.
- Csak jó barátok vagyunk.-tette hozzá Harry.
- Hazza kit akarsz te becsapni?-nevetett Liam.
- Senkit, mivel mi tényleg csak barátok vagyunk.-én hevesen bólintani kezdtem, hogy jelezzem egyetértek ezzel.
Louis cammogott le a lépcsőn, majd levágta magát a kanapéra mellénk. Liamre nézet. Liam azonnal felpattant, majd nevetve megszólalt.
- Hozom.-majd eltűnt. Gyógyszerrel jött vissza, amit oda adott Lounak.
- Kösz.-motyogta.Majd ránk nézett.- Ti miért ültök egymás ölében?-kérdezte mosolyogva.
- Mert Harry kényelmes.-nevettem.
- Szóval kényelmes vagyok?
- Igen.-nyomtam egy puszit az arcára. A többiek pedig nevettek, Louis elégedett volt magával, szóval azt hiszi, hogy összejöttünk, hát nagyon fog koppanni, mert téved. Csak barátok vagyunk.
Lassan Zayn is lejött. Elég szarul nézett ki, de megértem, hiszen jó sokat ivott. De ki nem? Buliban inni a szokás, oké nem úgy ahogy mi ittunk, de azért a pia a buli agya. Zayn levágódott Liam mellé, majd kinyitotta a szemét és egyből rám nézett. Láttam rajta, hogy nem hisz a szemének...kezd dühbe gurulni, de most mit csináljak? Én csak azért nem fogok kiszállni Harry öléből mert neki nem tetszik. Nekem tetszik. Nagyon is tetszik.
- Ugye ti nem jöttetek össze?-nézett ránk szúrós tekintettel.
- Nem, Zayn nem jöttünk össze.-vágtam rá.
- Akkor mégis miért ülsz az ölében?
- Mert kényelmes.-nevettem el magam.
- Zoey,beszélhetnénk?-kérdezte idegesen.Bólintottam.
Kiszálltam Harry öléből, majd követtem Zaynt a kertbe. Tudtam, hogy ki fog akadni. De mégis miért? Hiszen semmi rosszat nem tettem. Miért nem lehet felfogni, hogy Harry csak barát? Olyan nehéz, hogy van fiú és lány barátság? Lehet, hogy ők nem hisznek benne de én igen. Zayn leült a lépcsőre, majd mellé ültem. Csendben ültünk egymás mellett. Vártam, hogy ordibálni kezdjen, de nem tette, csak csendbe ült, gondolom próbált lenyugodni. Majd rám nézett.
- Zoey, ugye tudod, hogy amit most mondok azt csak a te érdekedben teszem?-kérdezte.
- Zayn...nincs közöttünk semmi, Érted? Semmi!
- Látom amit látok. Zo, bejössz Hazzának, ahogy neked is bejön...és ezzel semmi bajom sem lenne, ha tudnám, hogy Harry nem fog megbántani téged...de sajnos nem így van ő nem olyan srác, amelyik kitart egy lány mellett, ő csak kihasználja őket és ezt te is nagyon jól tudod.Nem akarom, hogy majd miatta szenvedj.. érted?
- Szerintem meg csak tönkre akarod tenni az életem.-keltem ki magamból.- Amikor boldog vagyok jössz te és mindent elrontasz. Pedig közöttünk tényleg nincs semmi.-ordítottam.
Majd otthagytam, mérgesen a könnyeimmel küszködve ültem le Harry mellé. Nem kérdezett semmit, szerintem mindent hallottak, csak az arcomat nézte, majd megölelt. Szorosan hozzábújtam. Haragszom, nagyon haragszom Zaynre. Miért kell neki mindenbe beleavatkoznia? Amikor boldog vagyok, akkor jön és mindent tönkretesz. Azt hiszi, hogy ő egy hős, pedig nem az...egyáltalán nem.
Harryt telefonon hívták, így felállt és kiment én pedig felhúztam a térdeimet és ráhajtottam a fejem. Éreztem, hogy valaki leül mellém, a szemembe könnyek gyűltek, de nem engedtem őket kijönni. Felnéztem és Louis ült mellettem, széttárta a karjait én pedig hozzábújtam.Jól esett, hogy mindenki itt van velem, megtöröltem a szemeimet és nagy levegőt vettem.
- Jobban vagy?-kérdezte Lou.
- Igen.-mosolyogtam rá.
- Hát akkor mi lenne, ha megnéznénk a szobádat?
- Kész van?-mire ő bólogatott.- Menjünk.-álltam fel.
Hagytam Louist menni előre, majd megállt a Harry szobája melletti ajtó mellett. Nagy levegőt vettem, majd benyitottam.
Nem hittem a szememnek, a fal színe két színből állt, fehér és lila.Az ajtóval szemben egy hatalmas ablak volt és a szoba közepén egy nagy francia ágy, amin akár 5-en is elférnénk.Az ággyal szemben egy smink asztal felette pedig egy Tv. Az ágyam fölött pedig egy jegyzet tábla volt. A szoba elég kicsi volt a többihez képest, de rájöttem, hogy miért. Egy kisebb gardrób volt kialakítva, nagyon örültem..imádtam ezt a szobát...és még külön fürdőszobám is volt. Tudom, hogy ezt Zayn rendezte be nekem, meg is fogom neki köszönni,de csak később miután lenyugodtam...Beléptem a gardróbba és elállt a lélegzetem.
Gyönyörűbbnél gyönyörűbb ruhákkal volt tele, cipőkkel és ékszerekkel, na meg persze táskákkal. Biztos vagyok benne, hogy Perrie és a többiek segítettek neki, hiszen ő nem tudna nekem ruhát választani, de a lányokkal szinte egyforma az izlésűnk. Nekik is meg kell köszönnöm.
Kimentem és lefeküdtem az ágyra, puha volt, már majdnem elnyomott az álom, amikor valaki kopogott.
- Bejöhetek?-dugta be a fejét Harry.
- Gyere.-mosolyogtam rá, majd felültem, ő mellém ült.
- Tetszik a szobád?-kérdezte.
- Igen, nagyon...-mosolyogtam.
- A lányok választották neked a ruhákat...de Zayn végig velük volt.
- Meg fogom nekik köszönni...és Zaynnek is csak előtte még le kell nyugodnom kicsit.-motyogtam.
- Min vesztetek össze?
- Rajtad.-sütöttem le a szemem.
- Mi ezt, hogy érted?-kérdezte érthetetlenül.
- Hát ő azt hiszi, hogy "szeretjük" egymást, de én mondtam neki, hogy csak barátok vagyunk...de ő nem hitt nekem...-Harry lesütötte a szemét. Miért csinálta ezt? Ugye nem? Kérlek ne mond, hogy igaz amit Zayn mondott? Ugye nem érez irántam semmit? Mond hogy nem.-Harry ugye nem?-kérdeztem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése