2013. július 31., szerda

2.A fiúk

Sziasztok! Itt van egy újabb rész, Zeoy izgalmas életéből. Jó olvasást. Holnap hozom a kövit, addig is elégedjetek meg ezzel..:)



  Későn ébredtem, már négy óra is emúlt. Harry már nem volt mellettem. De köszönetet kellesz neki mondjak az este miatt. Komásan szálltam ki az ágyból és a fürdőbe vettem az irányt. Egy karikás szemű lány nézett vissza rám a tükörből, haja kócos volt és egyáltalán nem hasonlított rám, pedig én voltam. Vettem egy hideg zuhanyt majd megtöröltem magam tiszta alsóneműt vettem és felöltöztem. Egy hosszabított pólót és egy fekete csőnacit vettem fel. A hajamat megfésültem, sminket nem raktam, mivel úgyis itthon leszek akkor minek? Majd újból a tükörbe néztem.
  Elégedett voltam magammal. Mosolyogva mentem ki a fürdőből, majd a szobából is, le a lépcsőn. A fiúk a nappaliban ültek és Tv-ztek, nem vették észre, hogy lejöttem ezért oda osontam Zayn hátához és hátulról megöleltem, egy hatalmasat ugrott én és a többiek pedig jót nevettünk rajta.
  - Zoey! A frászt hoztad rám.-nevetett már ő is.
  - Pont ez volt a célom.-mosolyogtam rá. -Micsináltok?-kérdeztem a többieket.
  - Téged vártunk, hogy végre ehessünk, mert Zayn addig senkinek sem add kaját, amíg te fel nem kelsz.- morogta Niall.
  - Bocsi, Niall.-hát igen Zayn mindig ilyen volt, mindenkinek együtt kellett ennie.- De most már ehetünk, hiszen fent vagyok.
  - Végre.-újongtak a többiek és elindultak a konyhába, csak Harry maradt a szobába én pedig leültem mellé.
  - Te nem vagy éhes?-kérdeztem, mire ő felém kapta a fejét.
  - Nem.-mondta és közben jó alaposan végignézett.- Csodálatos vagy.
  - Hát pedig semmi sincs rajtam, önmagam vagyok...ha már így is tetszek akkor mi lesz ha meglátol kifestve és valami normális szerkóban?-kérdeztem nevetve.
  - Hát, majd kiderül, de szerintem te így vagy szép...-mosolygott továbbra is.
  - Köszi. Különben csak megszeretném köszönni az estit, hogy nem hagytál magamra...-motyogtam.
  - Nincs mit megköszönnöd, én sosem hagyok egy lányt sem magára, ha fél valamitől...
  - Ezt jó tudni...-majd köszönés képen nyomtam egy puszit az arcára.-De most viszont megyünk enni, mivel én farkas éhes vagyok.-fogtam meg a kezét és felrántottam.
  Nem ellenkezett, felállt és elindultunk a konyhába. Az asztal megvolt terítve, mindenki ült már csak mi nem, odamentünk és leültünk...Én Zayn mellé, Harry pedig mellém. Kíváncsian néztek rám a többiek és nem értettem, hogy miért, így hát megkérdeztem.
  - Mi van? Van talán valami rajtam?
  - Semmi, csak tudod...Mit csináltatok ti kettesben az előbb Harryvel?-kérdezte vigyorogva Louis.
  - Louis! Nem csináltunk semmit, csak beszélgettünk...-mosolyogtam rá.
  - Aha, csak én ezt nem hiszem el...-nevetett, majd Harryre nézett.- Szóval mit csináltatok az előbb Harry?
  - Beszélgettünk, Lou. Csak beszélgettünk.-válaszolt Harry.
  Zayn furcsán nézett rám, de mégis miért hiszi mindenki azt, hogy csináltunk valamit? Hiszen tényleg csak beszélgettünk. A késői reggeli csendben telt, de végig magamon éreztem a fiúk tekintetét. Nem lesz ez így jó, 5 fiú és egy lány. Ki fogok készülni...hacsak nem jönnek ide a többiek barátnői...gondoltam magamban.
  Miután befejeztük az evést a nappaliba mentünk, és leültünk a kanapéra...én viszont nem szeretek ott ülni. Otthon is mindig a kanapé elé ültem a földre, itt is így tettem. Senki sem ült a hátamnál, egy ideig majd mikor felnéztem a göndörkével találtam magam szembe...
  - Csináljunk valamit.-ujongott Lou.
  - Jó, de mit?-kérdeztem.
  - Hát mi lenne ha játszanánk?-ó ezek vajon mit akarnak játszani, nekem oké, hogy játszunk csak ne "felelsz vagy merszet". Kérlek csak ne azt.
  - Felelsz vagy merszet?-kérdezte. Hát csodás. Pont azt nem akartam játszani, erre meg pont azt mondja.
  A fiúk próbáltak meggyőzni, de nem nagyon ment nekik, majd Harry megkérdezte, hogy miért nem akarom azt játszani.
  - Ez egyszerű. Talán mert én vagyok az egyetlen lány?-kérdeztem.
  - És ha megígérjük, hogy nem leszünk kemények, akkor játszol?-kérdezte.
  - Talán.-majd a fiúkra nézett és utána kórusba feleltek.
  - Kérlek!-hát ennek nem lehet ellenállni.
  - Oké. Jó benne vagyok, csak ne nézetek így.
  Liam elment egy üres üveget keresni, majd visszajött, addigra mi már a földön ültünk egy kört alkotva. Liam is beült közénk, majd kezdetét vette a játék. Lou kezdett...már mindenki volt egyszer, csak én nem. Boldog voltam. De nem sokáig mert én következtem és Lou lesz az aki majd jól megszívat.
  - Na kicsi Zoey, felelsz vagy mersz?-kérdezte vigyorogva. Egyik sem tűnt bíztatónak, de talán a feleleket kibírom.
  - Felelek.-mondtam félve, egy kis ideig gondolkozott, majd rám nézett...én pedig kezdtem frászt kapni.
  - Szóval....-dörzsölte az állát.- Bejön neked Harry?-kérdezte. Mi? Ne már...erre most mit mondjak. Hogy igen. Hát az lenne életem legrosszabb döntése...Ha meg nemet mondok hazudok saját magamnak és még Harryt is megbántom. Csodás. Zoey döntened kell, igazat mondasz vagy hazudsz. Hát legyen, nem fogok belehalni. Remélem.
  - Igen, bejön.-válaszoltam a kérdésére, majd félve Harryre pillantottam, aki csak nagyba vigyorgott rám. Hát most elintéztem magam, abba biztos vagyok.
  - És ezt ilyen lazán be is mered vallani?-kérdezte Lou.
  - Miért ne? Nem félek én semmitől és senkitől. És nem szeretek hazudni.-éreztem, hogy Zayn egyre mérgesebb lesz mellettem, de el kell, hogy fogadja, hogy a pici huga felnőtt.
  Most én jöttem, jól megpörgettem az üveget...ami Zaynnél állt meg. Hát ez könnyű lesz.
  - Felelsz vagy mersz? kérdeztem vigyorogva.
  - Merek.
  - Ezt meg fogod bánni.-nevettem.- A mai nap folyamán nem nézhetsz tükörbe.
  - Ez jó volt Zo!-nevetett Lou és Niall.
  - Megpróbálhatom.-motyogta Zayn.
  - De ha megszeged büntetés jár.-néztem rá gonoszul.
  Tovább játszottunk. észre sem vettem, hogy hogy telik az idő. Louis kellett pörgessen. Ne ez nem lehet igaz. Miért? Ezt most nagyon megfogom szívni. Louis Harryt fogta ki, majd gonoszul elkezdett rám vigyorogni. Jaj ne. Benne leszek, érzem...csak ne kelledjen megcsókoljam...Csak azt ne...Kérlek.
  - Merek.-felelte Harry.
  Hát ez csodás. Louis egy ideig gondolkozott majd összesúgtak Liammel és Niallel. Már az ájulás kerülgetett mikor végre megszólalt.
  - Eljött a bosszú ideje.-nevetett.- Harry, ma és a holnapi nap folyamán az lesz a feladatod, hogy el kell játszd, hogy Zoey a barátnőd...-vigyorgott.
  - Mi?-kérdeztük egyszerre Zaynnel. ő sem örült neki, de én sem...
  - Ezt nem fogom megengedni Zoeynak.-morogta.
  - Nekem pedig eszem ágába sem lesz belemenni.-majd Harryre pillantottam aki kiskutya szemekkel nézett rám. Miért kell nekem mindig bedőlnöm az ilyen szemeknek?- Jó, de semmi tipi tapi, értetted?-néztem rá.
  - Igenis! Kicsi lány.-mosolygott rám.
  - Ha már elfogadtátok és mindketten beleegyeztetek, akkor mostantól egy pár vagytok, ja és kézenfogva kell sétálnotok és együtt kell aludnotok és egymás mellett kell ülnetek.-sorolgatta Louis. Ezért még biztosan kinyírom egyszer, forgattam a szemem. Niall felállt mellőlem és Harry vette át a helyét a jobbomon. A kezemért nyúl és összekulcsolta az ujjainkat.

  Hát igen. Ezek után befejeztük a játékot és valami filmet kerestünk. én felültem a kanapéra, hogy jobban lássak. A fiúk Horrort választottak. majd leültek, Niall ült a jobbomon, Harry pedig a balomon. Louis szúrós tekintettel nézet ránk, és Harry már lépett is. Átölelte a derekamat és magához húzott majd a másik kezével megfogta az enyémet...
  Lou végig minket nézett, nem a filmet. Hanem minket. Én persze az össze félelmetes résznél hozzábújtam Harryhez, amitől ő csak nevetett. Így néztük végig a filmet. Majd kezdünk álmosak lenni, éjjel kettő volt. lassan mindenki felment már csak Louis és Zayn maradt lent. Odamentem és leültem Zayn mellé.
  - Ne haragudj, de nem lesz semmi bajom...tudok magamra vigyázni.-öleltem meg.
  - Én tudom, hogy tudsz, de nem bízok Harrybe.-morogta. Mire én megpusziltam majd integettem egyet Louisnak és felmentem. Majd eszembe jutott hogy megint Harryvel kell aludjak és a kezéért nyúltam majd összekulcsoltam az ujjainkat és felhúztam az emeletre...
  Hallottam, hogy még Louis utánunk kiabál...
  - Gyerekek! Csendben, nem vagyunk kíváncsiak az éjszakátokra....

1.Ismerkedés

Itt az első rész, ha a prológus tetszett akkor olvassátok el...:)



  Mindjárt a reptéren vagyok, el sem tudom hinni, hogy Londonba költözök és a bátyámmal fogok élni. Egész éjjel semmit sem aludtam, annyira izgulok. Alig várom, hogy végre szorosan magamhoz öleljem Zaynt. A francba. 5 perc múlva indul a gépem. Rohannom kell, ha nem akarom lekésni.
  Épp az utolsó percben szálltam fel, leültem a helyemre, ami az ablak mellett volt, majd mély levegőket vettem és kifújtam. A szívverésem végre normális lett. A gép felszállt, a fellegek között vagyunk, több száz méterre a földtől, de én mégsem félek. Hiszen végre minden álmom teljesül. Bedugtam a fülesem és észre sem vettem, de az egész utat végigaludtam. 
  Amilyen hamar felszállt, olyan hamar le is szállt. Londonban voltam. Kivettem a csomagjaim és leszálltam a gépről. Egy teremben kötöttem ki, rengeteg emberrel, az sem tudtam, hogy hol keressem Zaynt. Majd hírtelen megpillantottam egy táblát "ZOEY" felirattal. Lassan elkezdtem felé közeledni, majd rohanni mikor felismertem. Ő volt ott állt és engem várt, ott álltam előtte és csak mosolyogtam és a nyakába ugrottam.
  - Szia, úgy hiányoztál.-öleltem át szorosan.
  - Szia, húgi. Te is nekem. De már itt vagy és csak ez a lényeg.-nyomott egy puszit a homlokomra.
  - Igen. Itt vagyok.-mosolyogtam rá.
  - Mehetünk?-kérdezte, mire én bólintottam, ő pedig felvette a cuccaim és a kijárat felé indult...
  El sem hiszem, hogy itt van...és hogy én is itt vagyok. Olyan boldog vagyok. Végre minden jó lesz az életemben. Beszálltunk egy fekete kocsiba, majd elindultunk. Az úton nem sokat beszéltünk, de sebaj lesz időnk bepótolni mindet. Észre sem vettem, hogy megérkeztünk, egy hatalmas ház előtt álltunk meg.
  Miután kiszálltunk és csak bámultam. Medence, hatalmas medence és ez a ház, ilyet még álmomban sem tudtam volna elképzelni, nem hogy egy ilyenben lakni. Hát pedig én itt fogok lakni.-győzködtem magam. Majd Zaynre néztem, aki csak mosolyogva figyelte a reakciómat.
  - Ugye nem azt akarod nekem mondani, hogy itt laktok?-kérdeztem.
  - Nem, egy idegen ház elé hoztalak. Persze, hogy itt lakunk, na de gyere a többiek már nagyon kíváncsiak rád.-megfogta a kezem és a lépcső felé kezdett húzni, majd megállt előtte és rám nézett.- Bármit is csinálnak, vagy mondanak neked ne vedd őket komolyan és egyikőjükre se haragudj meg, mert csak hülyéskednek.
  - Hát megpróbálok. De ha ők bunkok lesznek akkor én is.-nevettem, Zayn pedig először furán nézett rám majd ő is nevetni kezdett.
  Benyitott a házba. Gyönyörű volt, sokkal szebb és nem tudom, hogy csak azért volt ilyen rend mert ma jövök vagy mindig így szokott lenni, de ez egy pár napon belül kiderül. Van egy olyan érzésem, hogy csak miattam...na de ezzel ne foglalkozzunk. Beléptünk a nappaliba, három fiú ült a kanapén...mindegyikük felpattant a helyéről és odajöttek hozzám, negáltak előttem és végigmértek.
  - Helló. Zoey Malik vagyok.-köszöntem nekik.
  - Szia, én Liam vagyok.-nyújtotta a kezét az egyik srác.- Ha bármi baj van akkor hozzám nyugodtan jöhetsz, tudod én vagyok itt aki gondoskodik a többiekről.
  - Oké,Liam.-mosolyogtam rá mire ő közelebb jött és megölelt.
  - Helló, Niall vagyok.-mutatkozott be a szöszi, majd ő is megölelt.
  - Csövi, Louis vagyok, örülök, hogy megismertelek Zoey.-a nevemet hangosan kiáltotta, fogalmam sincs hogy miért, de nem is érdekel...majd ő is megölelt.
  - Itt már aludni sem lehet?-jött lefelé a lépcsőn egy göndörke, majd mikor észrevett..hatalmas vigyor kerekedett az arcára. -Helló Harry vagyok. Téged, hogy hívnak kicsilány?-kérdezte.
  - Harry szállj le a húgomról.-nézett rá Zayn szúrós tekintettel.
  - Szia, Zoey vagyok. Ne törődj vele, csak aggódik értem,de már nagy kislány vagyok és tudok magamra vigyázni.-mosolyogtam Harryre. Mélyen belenéztem a csodás zöld szem párba. Nem tudtam levenni, róla a szemem, de muszáj volt.  
  - Na ha a bemutatkozáson túl vagyunk, akkor szeretnék valamit mondani neked Zoey.-vezetett a kanapéhoz Zayn, majd a többiek is követtek.
  - Mi szeretnél?-néztem rá kérdően.
  - Hát tudod, mivel elég hamar érkeztél a szobád még nincs kész és ma este még nem tudsz ott aludni...
  - Akkor hol fogok aludni?
  - Nálam.-vigyorgott Harry.
  - Azt várhatod.-nevettem.
  - Miért?-kérdezte szomorúan.
  - Mert semmi kedvem sincs egy perverzzel aludni.-vágtam rá.
  - Na haver ezt megkaptad, jó ember ismerő vagy Zoey...azt hiszem mi jóba leszünk.-nevetett Louis.
  - És miért nem aludhatok nálad?-kérdeztem Zayntől.
  - Hát mert én a barátnőmmel alszok...-mi, van barátnője? Nekem miért nem mondta?-..ahogy a többiek is, csak Harry szingli...
  - Értem, de én biztos, hogy nem alszok vele.-jelentettem ki.-Inkább alszok a kanapén, oké?
  - Zoey ne butáskodj már, Harry nem fog semmit sem csinálni veled...nem olyan amilyennek mutatja magát. Ugye Harry?-nézett rá Zayn.
  - Nyugodtan gyere, elég nagy ágyam van simán elférünk.-nevetett, majd a szemembe nézett. Ismét sikerült elvesznem abba a csodás szemekbe.
  - Jó, de ha bármit csinálsz, akkor én megöllek.
  - Oké.-nevetett.
  - Na jó, akkor megmutatod a szobád, mert én mindjárt összeesek a fártságtól?-kérdeztem két ásítás között.
  - Gyere.-állt fel.
  - Jó éjt,srácok.-köszöntem el a többiektől, majd megöleltem Zaynt és követtem Harryt az emeletre.
  - Neked is.-kiabálták utánam.
  Hát ez csodás, ideérek és máris egy ismeretlen fiúval kell aludjak. Zayn ezt még visszakapod. Felmentünk a lépcsőn majd a folyosó végébe vezetett, kinyitotta nekem az ajtót és beléptem. Csodák csodájára rend volt. Ez fura volt, mivel a fiúk általában rendetlenek, de ő nem...
  - Amm, hol a fürdőszoba, át szeretnék öltözni?-kérdeztem.
  - Tőlem itt is öltözhetsz, engem nem zavar.-vigyorgott pimaszul, majd egy ajtóra mutatott.
  - Azt mindjárt gondoltam, de én nem szeretnék előtted átöltözni.-bementem a fürdőbe és kivettem egy hosszú pólót. Igen tudom, hogy nem szép csak pólóban aludni, de én így szeretek...így kényelmesebb. Kimentem és akkor majdnem elállt a lélegzetem, Harryn csak boxer volt. És irtó jól nézett ki...-Ugye nem így akarsz aludni?-néztem rá.
  - Én mindig így alszok.
  - Hát amíg én itt vagyok nem.-jelentettem ki, mire felnevetett.
  - Dehogynem.-majd közelebb jött, azt hittem, hogy megölel, de nem. Kikerült és befeküdt az ágyba.-Nem azt mondtad, hogy álmos vagy?-kérdezte.
  - De.-megfordultam és én is befeküdtem, hátat fordítottam neki, de éreztem, hogy engem bámul.-Ne bámulj jó?
  - Én nem is néztelek...
  - Aha...tudod ki hiszi el ezt neked...Jó éjt.
  - Jó éjt.-lehunytam a szemem és megpróbáltam elaludni.
  Én aztán tényleg mindent megtettem, hogy elaludjak de nem ment. Esőcseppeket hallottam kopogni a tetőn. Hát ez csodás, már csak ez hiányzott. Mindig is féltem a vihartól...ilyenkor anyával aludtam vagy Zaynel, de most egyikük sincs itt, csak Harry. De vele nem akarok aludni...nem érzem magam bíztonságba mellette...Á a francba, egy hatalmasatt dörgött...Így aztán biztos, hogy nem fogok elaludni soha...félek a vihartól...miért pont most kellett ideérjen?Minden egyes dörgésnél összerezzentem. Nem értettem, hogy Harry mitől tud ilyen nyugodtan aludni, hiszen kit háború van...
  - Hé, mi a baj?-micsoda, ő nem alszik, csak ne vegye észre, hogy mi a a bajom.-Talán félsz a vihartól?
  - Nem félek, aludj.-parancsoltam rá. Egy ideig csend volt, már majdnem elaludtam, mikor újra csattant egyet.Ami a frászt hozta rám...
  - Nem félsz mi?-nevetett.
  - Jó, igazad van félek a vihartól. Boldog vagy?-kérdeztem.
  - Gyere ide, madj én megvédelek...
  - Én tuti,  hogy oda nem megyek...-makacskodtam, egyre hamarabb érkeztek a csattanások.
  Micsináljak? Félek, oda akarok valakihez bújni, de kihez? Harryhez? Hiszen nem is ismerem...de akkor kihez?Minden egyes dörgésnél felszisszentem. Harry pedig mocorogni kezdett. Közelebb jött hozzám, átkarolta a derekamat és közelebb húzott magához...Köszönöm, hogy nem nekem kellett megkérnem...
  - Most már aludj...-morogta.Én pedig behunytam a szemem és álomba merültem.