Későn ébredtem, már négy óra is emúlt. Harry már nem volt mellettem. De köszönetet kellesz neki mondjak az este miatt. Komásan szálltam ki az ágyból és a fürdőbe vettem az irányt. Egy karikás szemű lány nézett vissza rám a tükörből, haja kócos volt és egyáltalán nem hasonlított rám, pedig én voltam. Vettem egy hideg zuhanyt majd megtöröltem magam tiszta alsóneműt vettem és felöltöztem. Egy hosszabított pólót és egy fekete csőnacit vettem fel. A hajamat megfésültem, sminket nem raktam, mivel úgyis itthon leszek akkor minek? Majd újból a tükörbe néztem.
.jpg)
Elégedett voltam magammal. Mosolyogva mentem ki a fürdőből, majd a szobából is, le a lépcsőn. A fiúk a nappaliban ültek és Tv-ztek, nem vették észre, hogy lejöttem ezért oda osontam Zayn hátához és hátulról megöleltem, egy hatalmasat ugrott én és a többiek pedig jót nevettünk rajta.
- Zoey! A frászt hoztad rám.-nevetett már ő is.
- Pont ez volt a célom.-mosolyogtam rá. -Micsináltok?-kérdeztem a többieket.
- Téged vártunk, hogy végre ehessünk, mert Zayn addig senkinek sem add kaját, amíg te fel nem kelsz.- morogta Niall.
- Bocsi, Niall.-hát igen Zayn mindig ilyen volt, mindenkinek együtt kellett ennie.- De most már ehetünk, hiszen fent vagyok.
- Végre.-újongtak a többiek és elindultak a konyhába, csak Harry maradt a szobába én pedig leültem mellé.
- Te nem vagy éhes?-kérdeztem, mire ő felém kapta a fejét.
- Nem.-mondta és közben jó alaposan végignézett.- Csodálatos vagy.
- Hát pedig semmi sincs rajtam, önmagam vagyok...ha már így is tetszek akkor mi lesz ha meglátol kifestve és valami normális szerkóban?-kérdeztem nevetve.
- Hát, majd kiderül, de szerintem te így vagy szép...-mosolygott továbbra is.
- Köszi. Különben csak megszeretném köszönni az estit, hogy nem hagytál magamra...-motyogtam.
- Nincs mit megköszönnöd, én sosem hagyok egy lányt sem magára, ha fél valamitől...
- Ezt jó tudni...-majd köszönés képen nyomtam egy puszit az arcára.-De most viszont megyünk enni, mivel én farkas éhes vagyok.-fogtam meg a kezét és felrántottam.
Nem ellenkezett, felállt és elindultunk a konyhába. Az asztal megvolt terítve, mindenki ült már csak mi nem, odamentünk és leültünk...Én Zayn mellé, Harry pedig mellém. Kíváncsian néztek rám a többiek és nem értettem, hogy miért, így hát megkérdeztem.
- Mi van? Van talán valami rajtam?
- Semmi, csak tudod...Mit csináltatok ti kettesben az előbb Harryvel?-kérdezte vigyorogva Louis.
- Louis! Nem csináltunk semmit, csak beszélgettünk...-mosolyogtam rá.
- Aha, csak én ezt nem hiszem el...-nevetett, majd Harryre nézett.- Szóval mit csináltatok az előbb Harry?
- Beszélgettünk, Lou. Csak beszélgettünk.-válaszolt Harry.
Zayn furcsán nézett rám, de mégis miért hiszi mindenki azt, hogy csináltunk valamit? Hiszen tényleg csak beszélgettünk. A késői reggeli csendben telt, de végig magamon éreztem a fiúk tekintetét. Nem lesz ez így jó, 5 fiú és egy lány. Ki fogok készülni...hacsak nem jönnek ide a többiek barátnői...gondoltam magamban.
Miután befejeztük az evést a nappaliba mentünk, és leültünk a kanapéra...én viszont nem szeretek ott ülni. Otthon is mindig a kanapé elé ültem a földre, itt is így tettem. Senki sem ült a hátamnál, egy ideig majd mikor felnéztem a göndörkével találtam magam szembe...
- Csináljunk valamit.-ujongott Lou.
- Jó, de mit?-kérdeztem.
- Hát mi lenne ha játszanánk?-ó ezek vajon mit akarnak játszani, nekem oké, hogy játszunk csak ne "felelsz vagy merszet". Kérlek csak ne azt.
- Felelsz vagy merszet?-kérdezte. Hát csodás. Pont azt nem akartam játszani, erre meg pont azt mondja.
A fiúk próbáltak meggyőzni, de nem nagyon ment nekik, majd Harry megkérdezte, hogy miért nem akarom azt játszani.
- Ez egyszerű. Talán mert én vagyok az egyetlen lány?-kérdeztem.
- És ha megígérjük, hogy nem leszünk kemények, akkor játszol?-kérdezte.
- Talán.-majd a fiúkra nézett és utána kórusba feleltek.
- Kérlek!-hát ennek nem lehet ellenállni.
- Oké. Jó benne vagyok, csak ne nézetek így.
Liam elment egy üres üveget keresni, majd visszajött, addigra mi már a földön ültünk egy kört alkotva. Liam is beült közénk, majd kezdetét vette a játék. Lou kezdett...már mindenki volt egyszer, csak én nem. Boldog voltam. De nem sokáig mert én következtem és Lou lesz az aki majd jól megszívat.
- Na kicsi Zoey, felelsz vagy mersz?-kérdezte vigyorogva. Egyik sem tűnt bíztatónak, de talán a feleleket kibírom.
- Felelek.-mondtam félve, egy kis ideig gondolkozott, majd rám nézett...én pedig kezdtem frászt kapni.
- Szóval....-dörzsölte az állát.- Bejön neked Harry?-kérdezte. Mi? Ne már...erre most mit mondjak. Hogy igen. Hát az lenne életem legrosszabb döntése...Ha meg nemet mondok hazudok saját magamnak és még Harryt is megbántom. Csodás. Zoey döntened kell, igazat mondasz vagy hazudsz. Hát legyen, nem fogok belehalni. Remélem.
- Igen, bejön.-válaszoltam a kérdésére, majd félve Harryre pillantottam, aki csak nagyba vigyorgott rám. Hát most elintéztem magam, abba biztos vagyok.
- És ezt ilyen lazán be is mered vallani?-kérdezte Lou.
- Miért ne? Nem félek én semmitől és senkitől. És nem szeretek hazudni.-éreztem, hogy Zayn egyre mérgesebb lesz mellettem, de el kell, hogy fogadja, hogy a pici huga felnőtt.
Most én jöttem, jól megpörgettem az üveget...ami Zaynnél állt meg. Hát ez könnyű lesz.
- Felelsz vagy mersz? kérdeztem vigyorogva.
- Merek.
- Ezt meg fogod bánni.-nevettem.- A mai nap folyamán nem nézhetsz tükörbe.
- Ez jó volt Zo!-nevetett Lou és Niall.
- Megpróbálhatom.-motyogta Zayn.
- De ha megszeged büntetés jár.-néztem rá gonoszul.
Tovább játszottunk. észre sem vettem, hogy hogy telik az idő. Louis kellett pörgessen. Ne ez nem lehet igaz. Miért? Ezt most nagyon megfogom szívni. Louis Harryt fogta ki, majd gonoszul elkezdett rám vigyorogni. Jaj ne. Benne leszek, érzem...csak ne kelledjen megcsókoljam...Csak azt ne...Kérlek.
- Merek.-felelte Harry.
Hát ez csodás. Louis egy ideig gondolkozott majd összesúgtak Liammel és Niallel. Már az ájulás kerülgetett mikor végre megszólalt.
- Eljött a bosszú ideje.-nevetett.- Harry, ma és a holnapi nap folyamán az lesz a feladatod, hogy el kell játszd, hogy Zoey a barátnőd...-vigyorgott.
- Mi?-kérdeztük egyszerre Zaynnel. ő sem örült neki, de én sem...
- Ezt nem fogom megengedni Zoeynak.-morogta.
- Nekem pedig eszem ágába sem lesz belemenni.-majd Harryre pillantottam aki kiskutya szemekkel nézett rám. Miért kell nekem mindig bedőlnöm az ilyen szemeknek?- Jó, de semmi tipi tapi, értetted?-néztem rá.
- Igenis! Kicsi lány.-mosolygott rám.
- Ha már elfogadtátok és mindketten beleegyeztetek, akkor mostantól egy pár vagytok, ja és kézenfogva kell sétálnotok és együtt kell aludnotok és egymás mellett kell ülnetek.-sorolgatta Louis. Ezért még biztosan kinyírom egyszer, forgattam a szemem. Niall felállt mellőlem és Harry vette át a helyét a jobbomon. A kezemért nyúl és összekulcsolta az ujjainkat.
Hát igen. Ezek után befejeztük a játékot és valami filmet kerestünk. én felültem a kanapéra, hogy jobban lássak. A fiúk Horrort választottak. majd leültek, Niall ült a jobbomon, Harry pedig a balomon. Louis szúrós tekintettel nézet ránk, és Harry már lépett is. Átölelte a derekamat és magához húzott majd a másik kezével megfogta az enyémet...
Lou végig minket nézett, nem a filmet. Hanem minket. Én persze az össze félelmetes résznél hozzábújtam Harryhez, amitől ő csak nevetett. Így néztük végig a filmet. Majd kezdünk álmosak lenni, éjjel kettő volt. lassan mindenki felment már csak Louis és Zayn maradt lent. Odamentem és leültem Zayn mellé.- Ne haragudj, de nem lesz semmi bajom...tudok magamra vigyázni.-öleltem meg.
- Én tudom, hogy tudsz, de nem bízok Harrybe.-morogta. Mire én megpusziltam majd integettem egyet Louisnak és felmentem. Majd eszembe jutott hogy megint Harryvel kell aludjak és a kezéért nyúltam majd összekulcsoltam az ujjainkat és felhúztam az emeletre...
Hallottam, hogy még Louis utánunk kiabál...
- Gyerekek! Csendben, nem vagyunk kíváncsiak az éjszakátokra....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése