1.Ismerkedés

Itt az első rész, ha a prológus tetszett akkor olvassátok el...:)

  Mindjárt a reptéren vagyok, el sem tudom hinni, hogy Londonba költözök és a bátyámmal fogok élni. Egész éjjel semmit sem aludtam, annyira izgulok. Alig várom, hogy végre szorosan magamhoz öleljem Zaynt. A francba. 5 perc múlva indul a gépem. Rohannom kell, ha nem akarom lekésni.

  Épp az utolsó percben szálltam fel, leültem a helyemre, ami az ablak mellett volt, majd mély levegőket vettem és kifújtam. A szívverésem végre normális lett. A gép felszállt, a fellegek között vagyunk, több száz méterre a földtől, de én mégsem félek. Hiszen végre minden álmom teljesül. Bedugtam a fülesem és észre sem vettem, de az egész utat végigaludtam. 

  Amilyen hamar felszállt, olyan hamar le is szállt. Londonban voltam. Kivettem a csomagjaim és leszálltam a gépről. Egy teremben kötöttem ki, rengeteg emberrel, az sem tudtam, hogy hol keressem Zaynt. Majd hírtelen megpillantottam egy táblát "ZOEY" felirattal. Lassan elkezdtem felé közeledni, majd rohanni mikor felismertem. Ő volt ott állt és engem várt, ott álltam előtte és csak mosolyogtam és a nyakába ugrottam.

  - Szia, úgy hiányoztál.-öleltem át szorosan.

  - Szia, húgi. Te is nekem. De már itt vagy és csak ez a lényeg.-nyomott egy puszit a homlokomra.

  - Igen. Itt vagyok.-mosolyogtam rá.

  - Mehetünk?-kérdezte, mire én bólintottam, ő pedig felvette a cuccaim és a kijárat felé indult...

  El sem hiszem, hogy itt van...és hogy én is itt vagyok. Olyan boldog vagyok. Végre minden jó lesz az életemben. Beszálltunk egy fekete kocsiba, majd elindultunk. Az úton nem sokat beszéltünk, de sebaj lesz időnk bepótolni mindet. Észre sem vettem, hogy megérkeztünk, egy hatalmas ház előtt álltunk meg.

  Miután kiszálltunk és csak bámultam. Medence, hatalmas medence és ez a ház, ilyet még álmomban sem tudtam volna elképzelni, nem hogy egy ilyenben lakni. Hát pedig én itt fogok lakni.-győzködtem magam. Majd Zaynre néztem, aki csak mosolyogva figyelte a reakciómat.

  - Ugye nem azt akarod nekem mondani, hogy itt laktok?-kérdeztem.

  - Nem, egy idegen ház elé hoztalak. Persze, hogy itt lakunk, na de gyere a többiek már nagyon kíváncsiak rád.-megfogta a kezem és a lépcső felé kezdett húzni, majd megállt előtte és rám nézett.- Bármit is csinálnak, vagy mondanak neked ne vedd őket komolyan és egyikőjükre se haragudj meg, mert csak hülyéskednek.

  - Hát megpróbálok. De ha ők bunkok lesznek akkor én is.-nevettem, Zayn pedig először furán nézett rám majd ő is nevetni kezdett.

  Benyitott a házba. Gyönyörű volt, sokkal szebb és nem tudom, hogy csak azért volt ilyen rend mert ma jövök vagy mindig így szokott lenni, de ez egy pár napon belül kiderül. Van egy olyan érzésem, hogy csak miattam...na de ezzel ne foglalkozzunk. Beléptünk a nappaliba, három fiú ült a kanapén...mindegyikük felpattant a helyéről és odajöttek hozzám, negáltak előttem és végigmértek.

  - Helló. Zoey Malik vagyok.-köszöntem nekik.

  - Szia, én Liam vagyok.-nyújtotta a kezét az egyik srác.- Ha bármi baj van akkor hozzám nyugodtan jöhetsz, tudod én vagyok itt aki gondoskodik a többiekről.

  - Oké,Liam.-mosolyogtam rá mire ő közelebb jött és megölelt.

  - Helló, Niall vagyok.-mutatkozott be a szöszi, majd ő is megölelt.

  - Csövi, Louis vagyok, örülök, hogy megismertelek Zoey.-a nevemet hangosan kiáltotta, fogalmam sincs hogy miért, de nem is érdekel...majd ő is megölelt.

  - Itt már aludni sem lehet?-jött lefelé a lépcsőn egy göndörke, majd mikor észrevett..hatalmas vigyor kerekedett az arcára. -Helló Harry vagyok. Téged, hogy hívnak kicsilány?-kérdezte.

  - Harry szállj le a húgomról.-nézett rá Zayn szúrós tekintettel.

  - Szia, Zoey vagyok. Ne törődj vele, csak aggódik értem,de már nagy kislány vagyok és tudok magamra vigyázni.-mosolyogtam Harryre. Mélyen belenéztem a csodás zöld szem párba. Nem tudtam levenni, róla a szemem, de muszáj volt.  

  - Na ha a bemutatkozáson túl vagyunk, akkor szeretnék valamit mondani neked Zoey.-vezetett a kanapéhoz Zayn, majd a többiek is követtek.

  - Mi szeretnél?-néztem rá kérdően.

  - Hát tudod, mivel elég hamar érkeztél a szobád még nincs kész és ma este még nem tudsz ott aludni...

  - Akkor hol fogok aludni?

  - Nálam.-vigyorgott Harry.

  - Azt várhatod.-nevettem.

  - Miért?-kérdezte szomorúan.

  - Mert semmi kedvem sincs egy perverzzel aludni.-vágtam rá.

  - Na haver ezt megkaptad, jó ember ismerő vagy Zoey...azt hiszem mi jóba leszünk.-nevetett Louis.

  - És miért nem aludhatok nálad?-kérdeztem Zayntől.

  - Hát mert én a barátnőmmel alszok...-mi, van barátnője? Nekem miért nem mondta?-..ahogy a többiek is, csak Harry szingli...

  - Értem, de én biztos, hogy nem alszok vele.-jelentettem ki.-Inkább alszok a kanapén, oké?

  - Zoey ne butáskodj már, Harry nem fog semmit sem csinálni veled...nem olyan amilyennek mutatja magát. Ugye Harry?-nézett rá Zayn.

  - Nyugodtan gyere, elég nagy ágyam van simán elférünk.-nevetett, majd a szemembe nézett. Ismét sikerült elvesznem abba a csodás szemekbe.

  - Jó, de ha bármit csinálsz, akkor én megöllek.

  - Oké.-nevetett.

  - Na jó, akkor megmutatod a szobád, mert én mindjárt összeesek a fártságtól?-kérdeztem két ásítás között.

  - Gyere.-állt fel.

  - Jó éjt,srácok.-köszöntem el a többiektől, majd megöleltem Zaynt és követtem Harryt az emeletre.

  - Neked is.-kiabálták utánam.

  Hát ez csodás, ideérek és máris egy ismeretlen fiúval kell aludjak. Zayn ezt még visszakapod. Felmentünk a lépcsőn majd a folyosó végébe vezetett, kinyitotta nekem az ajtót és beléptem. Csodák csodájára rend volt. Ez fura volt, mivel a fiúk általában rendetlenek, de ő nem...

  - Amm, hol a fürdőszoba, át szeretnék öltözni?-kérdeztem.

  - Tőlem itt is öltözhetsz, engem nem zavar.-vigyorgott pimaszul, majd egy ajtóra mutatott.

  - Azt mindjárt gondoltam, de én nem szeretnék előtted átöltözni.-bementem a fürdőbe és kivettem egy hosszú pólót. Igen tudom, hogy nem szép csak pólóban aludni, de én így szeretek...így kényelmesebb. Kimentem és akkor majdnem elállt a lélegzetem, Harryn csak boxer volt. És irtó jól nézett ki...-Ugye nem így akarsz aludni?-néztem rá.

  - Én mindig így alszok.

  - Hát amíg én itt vagyok nem.-jelentettem ki, mire felnevetett.

  - Dehogynem.-majd közelebb jött, azt hittem, hogy megölel, de nem. Kikerült és befeküdt az ágyba.-Nem azt mondtad, hogy álmos vagy?-kérdezte.

  - De.-megfordultam és én is befeküdtem, hátat fordítottam neki, de éreztem, hogy engem bámul.-Ne bámulj jó?

  - Én nem is néztelek...

  - Aha...tudod ki hiszi el ezt neked...Jó éjt.

  - Jó éjt.-lehunytam a szemem és megpróbáltam elaludni.

  Én aztán tényleg mindent megtettem, hogy elaludjak de nem ment. Esőcseppeket hallottam kopogni a tetőn. Hát ez csodás, már csak ez hiányzott. Mindig is féltem a vihartól...ilyenkor anyával aludtam vagy Zaynel, de most egyikük sincs itt, csak Harry. De vele nem akarok aludni...nem érzem magam bíztonságba mellette...Á a francba, egy hatalmasatt dörgött...Így aztán biztos, hogy nem fogok elaludni soha...félek a vihartól...miért pont most kellett ideérjen?Minden egyes dörgésnél összerezzentem. Nem értettem, hogy Harry mitől tud ilyen nyugodtan aludni, hiszen kit háború van...

  - Hé, mi a baj?-micsoda, ő nem alszik, csak ne vegye észre, hogy mi a a bajom.-Talán félsz a vihartól?

  - Nem félek, aludj.-parancsoltam rá. Egy ideig csend volt, már majdnem elaludtam, mikor újra csattant egyet.Ami a frászt hozta rám...

  - Nem félsz mi?-nevetett.

  - Jó, igazad van félek a vihartól. Boldog vagy?-kérdeztem.

  - Gyere ide, madj én megvédelek...

  - Én tuti,  hogy oda nem megyek...-makacskodtam, egyre hamarabb érkeztek a csattanások.

  Micsináljak? Félek, oda akarok valakihez bújni, de kihez? Harryhez? Hiszen nem is ismerem...de akkor kihez?Minden egyes dörgésnél felszisszentem. Harry pedig mocorogni kezdett. Közelebb jött hozzám, átkarolta a derekamat és közelebb húzott magához...Köszönöm, hogy nem nekem kellett megkérnem...

  - Most már aludj...-morogta.Én pedig behunytam a szemem és álomba merültem.