7. Az interjú

                                         Helló kedves olvasóim!


Boldog voltam ma reggel mikor megnéztem, hogy hányan is láttak már a blogom és majdnem 200-an és van egy feliratkozóm is, de remélhetőleg több is lesz...Köszönöm nektek, hogy követitek a blogjaimat. De nem is húzom tovább az időt, mert meghoztam a következő részt...remélem elnyeri a tetszéseteket.
                                                                  Puszi!




  A srácok felrohantak a színpadra, én Zayn mellett mentem, hatalmas tapsvihar tört ki, az egész helyiségben. A fiúk leültek én pedig beültem Zayn és Harry közzé. Elkezdődött az interjú. Nina mindenről kifaggatta a fiúkat...például kiderült, hogy 2 hét múlva indulnak turnézni, de ez még semmi azt is kijelentették, hogy én is velük megyek. Hát itt egy kicsit ledöbbentem, hogy én mégis mi a fenét keresek majd ott köztük? De úgysem tudtam volna lebeszélni őket. Zayn pedig semmiképpen sem engedte volna meg, hogy egyedül maradjak és szerintem Harry sem. Majd áttért a magánéletükre minden fiút külön megkérdezett, hogy hogy állnak a szerelemmel. Louis azt mondta, hogy minden a legnagyobb rendbe van közte és Eleanor között, ahogy Zayn és Perrie között is és természetesen Liam és Dani között is...Majd Niallt is megkérdezte, mivel az ő kapcsolatukra még nem derűlt fény. Niall azt mondta, hogy most boldog a barátnőjével, de még nem szeretné nyilvánosságra hozni. Én egyre jobban kezdtem félni, mivel Harryt hagyták utójára, fogalmam sincs, hogy mit fog mondani és még én sem tudom, remélem nem cseszek el semmit.
  - Na és Harry veled mi a helyzet?-kérdezte mosolyogva Nina.
  - Hogy velem...-nevetett.-...én per pillanat szingli vagyok, de senki sem tudhatja, hogy mi lesz akkor mikor elhagyom ezt az épületet.
  - Én úgy hallottam, hogy van barátnőd, aki nem más mint a melletted ülő lány, Zoey. Vagy talán rosszul tudjuk?-kérdezte.
  - Rosszul hallottad Nina, mi csak barátok vagyunk Zoeyval. Gyönyörű lány azt nem tagadom és persze azt sem, hogy bele tudnák szeretni, de mi csak barátok vagyunk...Hamar közös nevezőre jutottunk, aminek nagyon örülök.-mondta mosolyogva Harry, bennem pedig majdnem megállt az ütő. Mi van? Belém tudna szeretni? Ezt meg hogy a fenébe érti? És miért kellett ezt elmondania?
  - Hát tudod Harry..-nevetett Nina.- Nekem nem úgy tűnik, nézzétek csak a képeket...A vidámparkban sétáltok kézen fogva. És azt akarod nekünk beadni, hogy nincs köztetek semmi sem Zoeyval?
  - Az igaz, hogy így sétáltunk, de ennek semmi köze ahhoz, mivel Louis úgy döntött, hogy jól megszívat minket...at mondta, hogy egy napig el kell játsszuk, hogy egy "pár" vagyunk...és így is tettünk. Habár az igaz, hogy ezt sokan félreértették, de köztünk az ég adta világon semmi sincs.
  - Értem, de még bármi történhet köztetek nem?
  - De, de az majd csak a későbbiekben fog kiderülni...-vigyorgott Harry.
  Ó Istenem, miért mond ilyeneket? Azt akarja, hogy a sürgősségin kössek ki? Az igaz,. hogy bármi történhet közöttünk, de ezt muszáj a médiának kiadni? Ők ezt teljesen máshogy fogják fel...ebből semmi jó nem fog elsülni...Miután Harry faggatását befejeztem hozzám szegezte a kérdéseit, én pedig nagyot nyeltem és próbáltam normálisan válaszolni.
  - Na és Zoey mesélj nekünk magadról egy kicsit!
  - Oké. Zoey Malik vagyok 18 éves. Eddig Bradfordban éltem, de pár napja Londonba költöztem, mivel a szüleim, azt mondták, hogy már elég nagy vagyok ahhoz, hogy egyedül éljek...így átpasszoltak a bátyámnak.

  - És hogy teltek a napjaid Bardfordban? Milyenek volt az életed egy sztár húgaként?
  - Húúú. Ez hosszú lesz, de megpróbálom röviden összefoglalni.-mosolyogtam. - Az életem maga volt a pokol és ezt nem azért mondom mert nem örültem a bátyám sikerének, mert örültem neki nagyon is, csak már nem bírtam a sikítozó lányokat. Minden egyes nap megállított valaki és kérdéseket tett fel, a tanárok az órákon is Zaynről kérdeztek. A legtöbben arra voltak kíváncsiak, hogy mikor jön haza vagy, hogy van-e barátnője...Nagyon elegem volt már belőlük, de próbáltam mindig mosolyogva válaszolni nekik...Volt amikor sikerült de volt olyan is amikor nem....Majd pár nappal ezelőtt felhívott Zayn és közölte velem, hogy vele fogok lakni. Ez volt életem egyik legboldogabb napja.
  - Mikor láttad utójára a bátyád?
  - Hát több mint egy éve, már nagyon hiányzott...A telefonon is keveset tudtunk beszélni mivel mindig valami dolga volt...
  - Haragszol rá?
  - Eleinte igen, nagyon haragudtam rá, de már nem...mert tudom, hogy már nem hagyna magamra.-itt kénytelen voltam egy puszit nyomni az arcára.
  - És mit szóltál ahhoz amikor megtudtad, hogy nem csak Zaynnel fog együtt lakni, hanem az egész bandával?
  - Hát nem örültem neki...ugyanis én nem ismertem még akkor őket...Igaz Zayn sokat beszélt róluk, de személyesen még nem találkoztam velük...mostanáig.
  - Értem, és mi a véleményed róluk?
  -. Hogy mi a véleményem?-nevettem.- Hogy összeköltöztem öt idiótával, akiket egyre jobban kezdek megszeretni. Már szinte teljesen megszoktam a reggeli felkeltéseiket vagy veszekedéseiket meg persze a hülye vicceiket is....egyszóval örülök, hogy velük lakhatok.
  - És kivel jössz ki a legjobban?
  - Eddig Louissal és Harryvel.-mosolyogtam. -De a többiekkel is jó viszonyban vagyok.
  - Ha már Harrynél tartunk, mesélnél nekünk a kapcsolatotokról?
  - Persze. Hát már első nap kiderült, hogy vele kell aludnom mivel nincs kész a szobám...egyáltalán nem örültem neki...de mivel a többieknek barátnőik vannak beleegyeztem. Majd sokat beszélgettünk és kezdtem megkedvelni, de mint csak Barátot. Másnap pedig Louis kitalálta, hogy játszunk...nagy nehezen belementem és akkor Lou azt találta ki, hogy egy napig tegyünk úgy mintha járnánk. Nagy nehezen de belementem és nem bántam meg mert egy csodálatos napot tölthettem vele és így kerültünk közel egymáshoz...de hangsúlyozom, hogy mi csak barátok vagyunk.
  - És haragszol Louisra?
  - Nem, hiszen neki köszönhetem, hogy lett egy barátom.
  - És ha Harry egy nap bevallaná neked, hogy többet érez irántad mint barátság? Akkor mit csinálnál?
  - Természetesen összejönne velem.-nevetett Harry, mire én jól oldalba vágtam.-Áuu.
  - Megérdemelted.-nevettem. -Mivel ez még nem történt meg nem tudom, hogy mit válaszolnék rá...
  - Sajnos a műsorunkba csak ennyi fért, de kíváncsian várjuk, hogy mi lesz Zoeyval és Harryvel. Most pedig nagy tapsot a One Directionnek.- a fiúk felálltak és énekelni kezték a "Stand up"-ot, ami mellesleg az én kedvenc számom.
  Harry felém közeledet majd a kezét nyújtotta én elfogadtam és odavezetett közéjük, majd táncolni kezdtünk. Néha én is beénekeltem egy egy sort, a közönség pedig hatalmas tapssal köszöntötte. Nekem nincs olyan jó hangom mint Zaynek, de azért mindenki azt mondja, hogy jó a hangom. ha ők mondják akkor biztosan az.
  A számnak vége lett, majd a fiúkkal leviharoztunk a színpadról,ahogy leértünk Zayn nyakába ugrottam és szorosan magamhoz öleltem.
  - Jó voltál húgi.-majd sorra mindenki megölelt, már csak egy személy hiányzott Harry. Valaki hátulról elkapott és megpörgetett a levegőbe. Harry volt az.
  - Le fogsz ejteni.-nevettem.
  - Nem foglak.-majd letett velem pedig forogni kezdett a világ, szorosan magához ölelt.- Nagyon jól válaszoltál a kérdésekre és sajnálom amit mondtam, de komolyan gondoltam... nem lehet tudni, hogy mi lesz pár nap vagy hónap múlva.
  - Igen tudom, igazad van...-mosolyogtam rá.
  - Fiúk én még elviszem valahová Zoeyt otthon találkozunk.
  -.Oké.-kiáltották.
  Jaj ne most az orvoshoz megyünk.Ugye nem lesz semmi bajom? Remélem mert ezt mégis, hogy mondanám el a többieknek? De erre most nem szabad gondolnom, mert minden a legnagyobb rendben lesz. Harry kinyitotta nekem a kocsija ajtaját majd beült mellém, az út nagy részében én csak ültem és bámultam és azon gondolkoztam, hogy mi van ha valami bajom lett?
  - Hé. Nyugi mér minden rendben lesz.-mosolygott rám Harry.
  - És ha nem?-kérdeztem félve.
  - Akkor pedig megoldjuk én itt vagyok és a többiek is, de nem lesz semmi.

  Lassan megérkeztünk, én pedig már alig bírtam magammal...Felmentünk, majd vártunk a sorunkat. Nyílt az ajtó és az orvos engem hívott be, Harry egy bíztató mosolyt küldött felém. Én pedig helyet foglaltam és elmeséltem neki, hogy mi történt vagy hogy szerintem mi történt. Majd megvizsgált, de egy szót sem szólt hozzám...és én kezdtem frászt kapni. Majd azt mondta, hogy menjek ki. Ő pedig behívta Harryt. Hát ez csúcs. Mi bajom lehet, ha nekem már nem is lehet elmondani? Istenem csak ne legyek terhes... Már öt perce bent volt, nem bírom tovább valaki mondjon már valamit. És nyílt az ajtó, Harry odasétált hozzám és én azonnal felpattantam a székről.
  - Mit mondott?-kérdeztem rémülten.
  - Azt mondta, hogy.....................