2013. augusztus 4., vasárnap

6.Mit tegyek?

  Sziasztok!A mai napom hosszú volt és eseménydús...egész nap írtam, így meghoztam a következő részt is. Remélem tetszeni fog. Ma indítottam el a legújabb blogomat is ha van kedvetek nézzetek be. Jó olvasást!
                http://moment-in-time-roxy-hazza.blogspot.ro/




   Pislogtam párat, majd egy ismerős alakot láttam magam előtt. Harry volt az. Kiugrottam az ágyból és egyenesen a kajaiba vetettem magam, úgy zokogtam tovább. Szorosan magához ölelt és a hátamat simogatta, de nem sikerült neki lenyugtatnia...
  - Minden rendben lesz.-suttogta a fülembe.- Itt vagyok, csak egy rossz álom volt.
  Hiába próbálkozott, képtelen voltam abbahagyni a sírást. Felemelt, majd leültünk az ágyra, engem az ölébe vett. A nyakába fúrtam a fejem, mélyen beszívtam a csodálatos illatát és próbáltam megnyugodni...Harry ringatott és közben végig a hátamat simította, nagy nehezen de elérte, hogy megnyugodjak egy kicsit. Már csak szipogtam, de még mindig képtelen voltam egy szót is kinyögni.
  - Mi történt?-kérdezte aggódóan, mire én felemeltem a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni és csak két szót tudtam kinyögni.
  - Mindenre emlékszem...
  Hogy lehettem ilyen hülye és felelőtlen? Én nem ilyen vagyok. Nem fekszem össze mindenkivel, és most mégis azt csináltam. Csak abban tudok reménykedni, hogy minden rendben lesz és semmi bajom sem lesz... mármint nem leszek terhes vagy valami. Nagyon remélem, mert azt nem tudnám túlélni... Mit mondanék Zaynek és a többieknek? Zayn még az sem tudja, hogy nem itt töltöttem az éjszakát, csak Harry tud róla...
  - Hogy érted, hogy mindenre?-kérdezte.
  - A buliból....minden beugrott az álmomban....
  - Nyugodj meg. Hallod? Itt vagyok és nem lesz semmi bajod.-puszilta meg a homlokom.
  - De Harry...én nem vagyok ilyen én nem szoktam ilyet csinálni....-el kell neki mondanom, csak neki mondhatom el, vagy Louisnak, de ő most nincs itt. Elmondom Harrynek. - Miután tőled elmentem...a pultnál valaki meghívott egy italra, én elfogadtam és táncoltunk...majd megint ittunk...én rosszul lettem...ő elvitt magához...majd csókolóztunk...és azt hiszem, hogy lefeküdtem vele....-fejeztem be.
  Harry ölében ülve éreztem, hogy az izmai megfeszülnek, ami azt jelenti, hogy mérges. Jól tettem, hogy elmondtam neki? Most mit fog csinálni? Leültettet az ágyra, majd felállt és kiment. Mi? Itt hagyott? Most ez mit jelent? Miért mondtam el neki?


  Az ágyra feküdtem és zokogni kezdtem. Hogy lehettem ilyen hülye? Most mindent tönkretettem... Eddig volt egy barátom, akiről azt hittem, hogy igaz barát és most kiderül, hogy amikor szükségem van rá akkor magamra hagy? Hát köszi. Nagyon jó, hogy én mindenkiben csalódok...Még sosem volt az életemben olyan pasi akibe ne csalódtam volna, még a bátyámban is és most meg Harryben. Miért érdemlem én ezt? Mit követtem el, hogy a számomra fontos személyek eltávolodnak tőlem?
   Valaki leült az ágyamra majd mellém feküdt és hátulról átölelt. Az illatából rögtön felismertem, de miért jött vissza?
  - Sajnálom, nem akartalak magadra hagyni...csak felkaptam a vizet és nem akartam veled kiabálni...inkább kiszellőztettem a fejem.-suttogta a fülembe mély hangjával. Én megfordultam és alig volt közöttünk 5 centi. A szemébe néztem és szorosan hozzábújtam.- Kérlek, nyugodj meg Zoey.
  - Azt hittem, hogy elveszíttettelek.-zokogtam.
  - Sajnálom, nem akartalak megijeszteni...sosem fogsz elveszíteni....
  - Most mi lesz velem?-kérdeztem tőle könnyes szemekkel.
  - Semmi. Holnap miután felkeltél szépen elmegyünk egy orvoshoz, aki azt fogja mondani neked, hogy semmi bajod...és ne próbálj ellenkezni, mert  úgyis veled fogok menni.
  - Rendben...-motyogtam.
  - Tudom, hogy ennek nem most van itt az ideje, de beszéltem Paulal....azt mondta, hogy holnap interjúra fogunk menni és ott majd tisztázunk mindent...de azt szeretné ha te is ott lennél....
  - Én, én minek kell ott legyek?
  - Mert kettőnknek hamarabb elhiszik...Zayn már beleegyezett...
  - Hát persze, hogy beleegyezett...hiszen ő azt akarja, hogy rád se nézzek...-duzzogtam.
  - Ne legyél ilyen vele, ő csak aggódik érted.
  - Persze...
  Ez után csak feküdtünk egymás mellett, így volt időm gondolkodni. Ha belegondolok még csak pár napja vagyok Londonban és máris felfordult az egész életem. Új barátokra tettem szert, egy játék miatt egy napra Harry csaja lettem, Zaynnel való veszekedésem...A buli...és most azt sem tudom, hogy mit érzek Harry iránt. De abban biztos vagyok, hogy többet mint barátság...
  - Én asszem megyek és hagylak aludni...-felállt az ágyból és az ajtó felé vette az irányt.-Jó éjt.
  - Harry?-mire megfordult.- Nem alszol ma velem?-néztem rá kérdően, mire ő halványan elmosolyodott, majd visszajött mellém. Felemeltük a takarót és alábújtunk. Én Harry mellkasára helyeztem a fejem, ő pedig a derekamon pihentette a kezét. Tényleg úgy viselkedünk, mintha egy pár lennénk, de ez nem igaz. Bár szeretném ha az lenne.- Köszönöm, hogy vagy nekem.-mosolyogtam rá.
  - Mindig is leszek neked.-nyomott egy puszit a hajamba. Majd mind a ketten álomba merültünk.


   Reggel napsütésre ébredtem. Harry még mindig mellettem volt. Én úgy döntöttem, hogy átmegyek Zaynhez és bocsánatot kérek tőle...hiszen Harrynek igaza van, ő csak aggódik értem, nem akar nekem rosszat, csak félt. Óvatosan kimásztam Harry karjai közül, mire ő mordult egyet és megfordult, kiléptem az ajtón.
  Zayn szobája előtt állok, de félek belépni, mi van ha ismét összeveszünk? Nem akarok vele veszekedni, hiszen ő a bátyám és szeretem őt, bármit is csinál...Összeszedtem a bátorságomat és bekopogtam, semmi válasz...így hát benyitottam. Zayn még aludt, leültem mellé az ágyra, mire ő felém fordult és kinyitotta a szemét.
  - Jó reggelt.-mosolyogtam rá.
  - Neked is.
  - Zayn, szeretnék bocsánatot kérni a multkoriért...tudom, hogy te csak féltél és nem akarod, hogy csalódjak...de mi tényleg csak barátok vagyunk Harryvel. Hamar egymásra találtunk és úgy tekintek rá mintha a testvérem lenne...attól még hogy vele alszok az nem jelent semmit.
  - Semmi baj, Zo. Tudom, hogy igazad volt, hiszen nem avatkozhatok bele mindenbe...neked kell eldöntened, hogy mi jó és mi nem...
  - Szóval akkor nem fogsz belém kötni, ha néha Harry ölébe ülök, vagy együtt alszunk...vagy sétálni megyünk kettesbe?-kérdeztem mosolyogva.
  - Amíg te boldog vagy addig nem, de amint egy könnycseppet is ejtesz érte, akkor már igen.
  - Hát akkor kérek egy ölelést.-tártam szét a karjaimat. Zayn felült majd szorosan megölelt.-Hiányoztál bátyó...
  - Te is nekem húgi. De most még aludni szeretnék...az este későn feküdtem le...de ígérem, hogy hamarosan folytatjuk ezt a beszélgetést.
  - Rendben, én is fáradt vagyok még...akkor később.-nyomtam egy puszit az arcára, majd kimentem a szobából.
  Mosolyogva közelítettem meg az én szobámat, benyitottam. Harry még édesen aludt, nem akartam felébreszteni így bemásztam a mellette lévő helyre. Boldog voltam, hogy végre minden jó Zayn és köztem... arra lettem figyelmes, hogy Hazza átkarol és magához húz, majd szorosan átölel és a nyakamba liheg, amitől kirázott a hideg.
  - Miért nem alszol?-kérdeztem.
  - Mert nem voltál mellettem, de már itt vagyok úgyhogy aludjunk.-erre én felkuncogtam és megfogtam a kezét a takaró alatt.
  Olyan jó érzés, hogy ő itt van nekem és bármikor számíthatok rá...kiáll mellettem és ezt az éjjel is megmutatta, habár először magamra hagyott de utána visszajött és azóta egyetlen egy percre sem hagy egyedül. Ismét elaludtunk.
  Legközelebb arra ébredtünk, hogy valaki ugrál rajtunk. Ki más lehetett volna mint a drága Louis. Miért kell neki felébresztenie ilyen korán? Ő miért nem alszik?
  - Ébresztő tubicáim.-ugrált Lou.
  - Már fent vagyunk.-morogtam.
  - Louis megtennéd, hogy elhúzol innen a francba?-kérdezte idegesen Harry.
  - Nem. Úgyanis ha elmegyek nem keltlek fel és elkésünk az interjúról.
  - Mi? Hány óra?-kérdeztem.
  - Fél négy kicsi lány. És az interjú ötkor kezdődik.
  - A francba!-kiáltottam fel.-Nem leszek kész.
  - Na akkor én már megyek is, látom felkeltettek.-nevetett Louis majd elhagyta a szobámat.
  - Harry, mit vegyek fel?-kérdeztem tőle.
  - Legyél önmagad, úgy vagy a legszebb.-mosolygott rám.Hát kösz a segítséget.-De fél ötre legyél kész, különben tényleg el fogunk késni.
  Nekem több sem kellett kipattantam az ágyból és beszaladtam a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, megszárítottam a hajamat. Majd egy száll törölközőben berohantam a gardróbomba. Harry még mindig az ágyban volt, jó neki, hiszen ő csak felkap valamit és máris csodásan néz ki. Gondolkoztam. Mit vegyek fel? Nem öltözök ki, így egy fekete csőnacinál és egy kék toppnál és egy hozzá illő fekete zakónál maradtam. Szerintem ez jó összeállítás lesz. Felraktam egy kis alap sminket és már kész is voltam, majd felvettem a kék Conversemt és kiléptem a szobámból. Szó szerinte beleütköztem Harrybe. Mi a fenét keres az ajtóm előtt? Na mindegy, hátrébb álltam.
  - Jó leszek így?-kérdeztem, mire ő végigmért majd a szemébe nézett.
  - Tökéletes leszel.-puszilt meg.
  - Gyerekek el fogunk késni.-kiabált fel Liam.
  - Jövünk.-kiáltottam le neki.
  Majd Harry megfogta a kezem és lesétáltunk a lépcsőn. A többiek kérdőn néztek ránk. Habár én sem értettem, hogy miért fogja a kezem, de nem zavart. Az út csendesen telt, de Hazza egy percre sem engedte el a kezem, gondolom így akarta bennem tartani a lelket...sikerült is neki, mert fülig ért a szám. Lassan megérkeztünk, Harry itt már elengedte a kezem. Besétáltunk az épületbe, már kezdtem izgulni, de a többiek tök normálisak voltak...ugyanúgy hülyéskedtek mint ahogy szoktak. Ezzel engem is felszabadítottak egy kicsit. Már a színpad mellett álltunk és arra vártunk, hogy felhívjanak minket. Harry megállt előttem és szorosan magához ölelt.
  - Nyugi, minden rendben lesz.-súgta a fülembe én pedig bólintottam egy aprót.
  - Helló London!-üvöltöttem a nő.- Nina vagyok és a mai nap folyamán a híres brit banda lesz a vendégünk, meg persze a lány aki a tudomásaink szerint Harry barátnője. Tehát hatalmas tapsot a One Directionnek és Zoey Maliknak.....



Holnap hozom az új részt...:)

2 megjegyzés: