21. Titkok és esküvő 1.resz

Sziasztok!

Tudom, hogy azt mondtam, hogy ez lesz az utolsó rész, de ketté osztottam, 

mivel túl hosszú lenne.

Remélem tetszeni fog a rész és persze, hogy majd várjátok az utolsót, aminek 

a vége eléggé sokkkoló lesz.

A következő rész 5 komi és 12 pipa után jön.

Jó olvasást!

Perry szemszöge

Október

  Én nem vagyok izgulós lány és még életemben nem féltem semmitől sem, de most valamiért nagyon félek. Lehetséges, hogy azért mivel már csak egy nap van a Nagy Napig! Igen biztos vagyok benne, hogy ezért. Az utóbbi időben elég sokat hisztiztem és minden apróságon felkaptam a vizet, de én nem vagyok ilyen... ám amikor egy olyan nap közeledik ami életed egyik legszebb pillanatát foglalja magába akkor viszont kikelsz magadból. Én is így vagyok vele. 

  Az esküvőre minden készen van, a buli megvan szervezve és már kész is van a díszítés, a ruhám is megvan, amit valljunk be nem volt könnyű kiválasztani, de a lányok türelmesek voltak, így sikerült. A tortánk is hamarosan kész lesz, én már attól félek, hogy valamit nem csináltunk jól Zaynnel, hogy valami hiányozni fog, de ez nem így van minden megvan, csak én parázok. De ebből most elég, vissza kell jönnie a régi Pezznek, akit nem érdekel semmi, mert minden tökéletes az életében. Nagy levegő és újra a régi vagyok.

  Nem tudom, hogy mindenkivel így van vagy csak velem, de nekem most az összes emlékem lepereg magam előtt... az első találkozásom Zaynnel....

  Sosem fogom elfelejteni az első találkozásunkat... A lányokkal pont egy klubban voltunk, buliztunk mivel vége volt az első turnénknak, ami nagyon jól sikerült. A parketten táncoltunk, amikor én megpillantottam egy srácot, aki pont engem figyelt... rám mosolygott én pedig vissza rá. Észre sem vettem, de felállt és én meg keresni kezdtem, amikor megfordultam mellettem állt. Bemutatkoztunk, én tudtam, hogy ő ki pontosan ahogy ő is, hogy én ki vagyok... tancoltunk, nagyon jól éreztük magunkat aznap este, meg is beszéltük, hogy még szeretnénk látni egymást, telefonszámot cseréltünk. Másnap fel is hívott, és azt mondta, hogy 8-ra jön értem és randizni visz. Belőlem persze kitört a nevetés miután letettem a telefont, a lányok érthetetlenül néztek rám, de nem kérdeztek semmit sem. Készülni kezdtem, már akkor is furcsa volt az ízlésem és nem öltöztem ki estére, fogalmam sem volt, hogy hová visz, de csak egy laza szerkót kaptam magamra.... Csengettek, leszaladtam a lépcsőn szóltam a lányoknak, hogy majd jövök és elmentünk. Egy kávézóba vitt, láttam rajta, hogy nagyon izgul, habár nem értettem, hogy miért, hiszen én nem harapok vagy valami, így próbáltam oldani a feszültséget és beszéltem én. Egy idő után ő is felszabadult, sokat beszélgettünk és nevettünk. Elmondta, hogy milyen volt az élete az X-factor előtt és hogy milyen lett utána, én is így tettem. Elég közel kerültünk egymáshoz, majd sétálni indultunk, ő pedig megfogta a kezem, én csak mosolyogtam. Elmondta, hogy tetszek neki, és mivel én nem vagyok átlagos lány én is bevallottam neki... majd hazakísért, a kapuban pedig megcsókolt. Gyengéd volt de egyben szenvedélyes is, mosolyogva váltunk el egymástól... Másnap persze minden újságban mi voltunk, mivel az egyik lesifotós lekapott  minket a házunk előtt. Zayn kábé ezerszer kért tőlem bocsánatot, de nem volt miért hiszen én nem haragudtam rá, ígyis úgyis kiderült volna a kapcsolatunk. A következő napokban megismerkedtem a fiúkkal és a barátnőikkel... jóba lettünk sokat voltunk együtt és néha még a lányok is átjöttek... Mindez szinte két éve történt és most... most Zayn jegyese vagyok. Ez annyira hihetetlen, annyira szeretem. Sok pletyka keringett miben az állt, hogy Zayn megcsal engem, de én tudtam, hogy nem így van... nem törődtem velük és nem bántam meg.... kopogtak, majd benyitottak a szobába, ami pontosan nem az én szobám hanem Zayné...

  - Szia Pezz.-köszönt Zayn.- Minden oké?

  - Szia drágám, igen minden a legnagyobb rendben.-mosolyogtam rá.

  - Tudod mi jutott az eszembe?-kérdezte.

  - Nem vagyok gondolatolvasó.-nevettem.

  - Az első találkozásunk...-ölelt át.

  - Nekem is ezen járt az agyam.-pusziltam meg, majd beszélgetni kezdtünk... semmit sem hagytunk ki az első naptól egészen a mostaniig.

      "Zoey szemszöge"

  Harryvel lassan három hónapja vagyunk együtt, azóta sok mindenen keresztülmentünk, de mindig visszataláltunk egymásra, mert a szerelem mindent túlél. Még most sem untam meg a mellette ébredező reggeleket, szerintem sosem fogom.  Ma reggel is az édes puszijaira ébredtem, mosolyogva öleltem át a nyakát, aminek köszönhetően ő rám esett, de én csak nevettem. Szeretek vele reggelente játszadozni, ilyenkor általában a nyakát szoktam harapdálni, amit ő mindig élvez, de amikor már azt hiszi, hogy megkaphat szorosan hozzábújok ezzel jelezve, hogy még álmos vagyok.
  - Már megint.-nevetett fel.
  - Igen, már megint.-pusziltam meg.
  - Z, mi volt tegnap este Pezzel?
  - Hát egy újabb kiborulása, de nyugi már csak egy nap és vége visszakapjuk a régi Pezzt, akit semmi sem izgat, csak élvezi az életét.
  - Már nagyon hiányzik, ezt a lányt nem kedvelem.
  - Szóval, ha egyszer majd én is ilyen leszek akkor engem sem fogsz már kedvelni.-vágtam be a durcit, mire az ő szemei kikerekedtek. A francba, most pont ezt mondtam neki, ó tuti, hogy félre fogja érteni. Mi a fenéért hoztam én ezt fel...
  - Nem én téged akárhogy is viselkedsz szeretni foglak.-puszilt bele a hajamba, én pedig kuncogni kezdtem.
  - Remélem is.-kibontakoztam a karjai közül és kiszálltam az ágyból.
  - Hová sietsz?
  - Zuhanyozni utána pedig Elel ruhát venni, mivel még egyikünk sem talált és holnap már itt a "Nagy Nap".
  - De igaz délután az enyém vagy?-kérdezte vigyorogva.
  - Igen drágám a tied vagyok!-dobtam neki egy puszit, amit ő meg is fogott, majd beléptem a fürdőbe.

  Kihámoztam magam a ruháimból, majd beálltam a zuhanyzóba, magamra engedtem a meleg vizet, ami alatt egy kicsit el is időztem. A törölközőt magamra tekerve léptem ki mivel nem hoztam magammal semmit. Harry pillantását magamon éreztem, de nem törődtem vele, egyszer jó többször neki is legyen karácsony. Miután mindent összeszedtem visszaléptem, magamra kaptam egy tiszta alsóneműt, majd  egy fekete felsejű és barna szoknyájú ruhát kaptam magamra egy kardigánnal, meg persze egy térdig érő csizmát. A hajam összekötöttem, majd egy kis alapsmink és már kész is voltam.
  Amit kiléptem Harry ismét jó alaposan végigmért, én megöleltem és egy puszit leheltem a szájára, mivel tudtam, hogy még nem fog felkelni.. én pedig lementem reggelizni.
  - Sziasztok!-köszöntem. -El nem jött még?-kérdeztem Danitől.
  - Szia!-válaszolták.
  - De, Louisnál van fent.-nevetett.
  - Értem... Pezz, hogy van?
  - Hát, Zayn azt mondta, hogy most nyugodt és reméljük, hogy ez most már így is marad.
  - Örülök, hogy végre már nem hisztizik.-mosolyogtam.
  Elfogyasztottam a reggeli müzlimet és vártam Elt, nem kellett sok már le is jött. Elbúcsúztunk a többiektől és már indultunk is az utolsó esélyünkre, hogy végre találunk valami ruhát magunknak. A plazába indultunk, szerencsénkre nem voltak sokan így csak párszor állítottam meg minket, már én is megszoktam, ha 1D barátnő vagy akkor muszáj, mert amint meglátnak letámadnak. Bejártunk pár boltot, de még mindig nem találtunk semmit sem, ám amikor már feladtuk volna megakadt a szemünk két ruhán, azonnal berohantunk az üzletbe és felpróbáltuk őket. Végre megtaláltuk, már vannak ruháink a holnapi napra. El egy arany színű miniruhát választott, ami itt ott csillogott, de a felső része az teljesen. Az enyém is hasonló volt, pántnélküli, a felső része fekete kövekből állt a szoknyája pedig rózsaszín, és a derekán pedig egy fekete masni. Igaz én sosem szerettem a rózsaszínt, de ez a ruha nagyon tetszett, így nem törődtem a színével.
  Boldogan ültünk be a Starbruks-ba egy kávéra. Jól eldumáltunk az időt, észre sem vettük, de már 5 óra volt... én pedig megígértem, hogy délután Harryé vagyok, ahogy El is ugyanezt ígérte Louisnak. Gyorsan kifizettük a kávénkat, majd indultunk is hazafelé, hamarabb is sikerült volna, de megállítottak minket. Mikor hazaértünk, mindketten fáradtan dőltünk a kanapéra, a fiúk nem voltak itthon. Én megpillantottam az újságban ami az asztalon volt Taylrol képét, csak kíváncsiságból megnéztem, hogy miről szól.

"Taylor Swift kórházban fekszik, kómában"

  A híres énekesnőt tegnap este gázolták el, miközben az egyik barátjától sétált hazafelé. Szemtanuk nem voltak, mivel éjszaka volt, a soför pedig elhajtott, de előtte még hívta a mentőket. Legalább ennyi segítőkészség volt benne. 

  Taylornak eltört az egyik lába és a karja is, ám ez nem elég még belső vérzése is volt és agyrászkódást is kapott. A műtét az orvosok szerint jól sikerült, de az is lehet, hogy semmire sem fog emlékezni az énekesnő amikor felébred. Reggel azonban ahelyett, hogy felébredt volna kómába esett, mindenki nagyon aggódik érte. A rajongók a kórház előtt állnak és némelyikük zokog, de vannak akik elég jól viselik a hírt.

  Csak abban tudunk reménykedni, hogy az énekesnő hamar felébred és semmi baja sem lesz, mert ha ez nem így lesz több millió szívet fog darabokra törni... 

  Kíváncsian várjuk a fejleményeket, amint megtudnunk valamit azonnal értesítjük önöket. 

  Még mielőtt búcsúznánk, az egyik lány szeretne neki valamit üzenni: "Taylor kérlek gyógyulj meg gyorsan, szeretünk és már nagyon hiányzol"

  Lehet, hogy sosem bírtam ezt a csajt, de azért a halálát nem kívánom. Olyan hihetetlennek tűnik, hogy valakit elütnek és otthagyják, ám még mielőtt elhajtanak még hívják a mentősöket, ilyet senkinek sem kívánok. El is elolvasta a cikket, de nem foglalkoztunk vele. Végre megérkeztek a fiúk, Harry azonnal az ölébe kapott és már rohant is velem az emeletre. Olyan édes ilyenkor.

  Beértünk a szobájába lefektetett az ágyra, majd becsukta a szoba ajtaját. Fölém hajolt és hevesen megcsókolt, játszadoztunk egy ideig, majd megszabadítottam a pólójától, amiért neki perverz vigyor jelent meg az arcán. Tudtam, hogy ezt már nem tudom megakadályozni így beadtam a derekam és hagytam, hogy kihámozzon a ruhámból.... Csodásan telt a délutánunk, én magamra kaptam Harry egyik pólóját ő pedig fintorogva a boxerjét meg egy melegítőt és lementünk a nappaliba, ahol már mindenki ott volt. Harry leült Louis mellé, én pedig az ölébe ültem.

  - Izgultok már?-törte meg a csendet Louis.

  - Ezt inkább ne is mond.-motyogta Pezz.

  - Hát szerintetek?-nevetett fel kínosan Zayn.

  - Nyugi bátyó, minden rendben lesz. Pezz te pedig gyönyörű leszel, nincs miért aggódnod.

  - Igazatok van, nincs miért aggódni, miden a legnagyobb rendben lesz.-mosolygott Pezz.

  - Végre visszatért a régi Perrie.-kiáltottunk a többiekkel, majd nevetni kezdtünk. Egy ideig még beszélgettünk, majd fél tízkor úgy döntöttünk, hogy eltesszük magunkat holnapra, mivel korán kelünk. Mindenkit megöleltem, majd Harryvel az emeletre mentünk, ahogy a többiek is. 

  Harry befeküdt az ágyba, én előtte még összekötöttem a hajam és én is bebújtam mellé, szorosan hozzábújtam... ő egy puszit nyomott a számra, majd mind a ketten álomba merültünk......