18.Tűnj már el az életünkből...

Fontos!

Sziasztok!

Sajnálom, hogy pár napja nem jelentkeztem új résszel, csak nem nagyon volt időm rá

mivel a többi blogom is szerkesztettem, meg egy újat is nyitottam.

Ami nem más mint a "They don't know about us" a blogjaim között megtaláljátok.

Van egy fontos bejelentenivalóm!

Ez az éved hamarosan végetér, pontosan még 3 max 4 rész lesz és utána 

lesz egy másfél hetes szünet.

Tudom, hogy nem örültök neki, de még ki kell találnom, hogy hogyan is legyen a következőkben a történet.

De ne csüggedjetek, mivel a többi blogra hozok új részeket és augusztus végén

pedig lejár a szavazás és lesz még egy blogom amiről ti fogtok dönteni.

Ennyit szerettem volna mondani, most pedig nem húzom az időt.

A következő rész 7 komi után jön, a pipákat pedig rátok bízom...

Jó olvasást!

Mindenképpen olvasd el amit írtam feljebb!

  Egyre jobban közeledik felénk, én pedig egyre idegesebb leszek, úgy volt, hogy nem tud itt lenni, mivel turnézik. Akkor mégis mi a jó büdös francot keres itt? Talán megtudta, hogy kibékültünk és ismét tervez valamit, amivel összeugrasszon minket? Hát babám az nem fog összejönni.

  - Nocsak, nocsak. Te mit keresel itt?- kérdezte megállva előttünk, a többiekre néztem és próbáltam jelezni, hogy minden rendben, de késő volt ők már felhúzták magukat.

  - Semmi közöd hozzá.- mondtam flegmán.

  - Húzz innen Taylor.- mordult rá Pezz, de ő csak nevetett.

  - Egyedül már nem is tudod megvédeni magad?- tette fel a kérdést.

  - Dehogynem! Csak nem akarok magamból hülyét csinálni a fél világ előtt.

  - Persze, félsz valld be.-nevetett, én pedig már azon voltam, hogy nem érdekel ha mindenki lát, de most azonnal felpofozom.- Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre, mit keresel itt? Ha jól tudom, nem vagy jelölve semmire, vagy talán tévedek?

  - Igen jól tudod, tényleg nem vagyok jelölve, csak elkisíertem a barátomat.- forgattam a szemem.

  - Taylor tűnj el innen amíg szépen mondom.- avatkozott közbe El is.

  - Á, szóval megbocsájtottál neki, tudod eléggé hülye vagy úgyis megfog csalni ismét.- nevetett.

  - Nem hiszek neked!-mondtam magamból kikelve.- Ha nem drogozod be akkor sosem csalt volna meg veled.

  - Azt te csak hiszed.

  - Tudom és most hord el magad innen.-ordítottam.

  - Te meg mit keresel itt?-kérdezte valaki a hátam mögül, megfordultam és Harry mérges arcával találtam magam szembe.- Takarodj Zoey közeléből, most.-parancsolt rá.

  - Már megyek is semmi kedvem rátok pazarolni a drága időmet.-megfordult és eltipegett.

  - Ribanc.-sziszegtem, Harry magához húzott és puszilgatni kezdte a nyakamat amitől én persze rögtön el is felejtettem, hogy mérges vagyok.

  Miért nem hagy már minket békén ez a liba, elegem van belőle. Mindent tönkretesz, habár tudom, hogy Harryt nem veheti el tőlem, de megfog vele próbálkozni, abban biztos vagyok. Amikor végre boldognak érzem magam akkor megjelenik egy személy, amelyik sikeresen feldühít, aki nem más mint Taylor. De minden rosszban van valami jó, mint ahogy ebben is, hiszen nekem itt van Harry, akinek már a közelsége is megnyugtat, amikor pedig hozzámér csak lebegek a fellegek között. Szeretem. Nekem ő a legfontosabb a világon. Rá mindig számíthatok, megvéd, felvidít és szeretettel áraszt el.

  Szorosan hozzábújtam, és egy egy puszijánál felkuncogtam. Már nem csak csókolgatta a nyakamat, hanem harapdálta is. Ahogy látom őt nem nagyon zavarja, hogy mindenki  minket figyel és ez szinte biztos, hogy később már a netten is fent lesz. Kezdtem magam kínosan érezni ezért az ajkaiért nyúltam és megcsókoltam. Hosszú csók volt, jó pár kép készült róla, de nem zavart, hadd tudja meg a világ, hogy szeretem és hogy megbocsájtottam neki....

                                                              "Zayn szemszöge"

  Nagy nap ez a mai. Ma végre eldöntöttem valamit és remélem sikerül véghezvinnem. A húgom is boldog, hiszen végre kibékült Harryvel, aminek örülök, mivel Harry semmiről sem tehetett, csak Taylor. De ez már a múlté, hiszen most boldogabbak mint valaha Zoeyval. Emlékszem, hogy mikor ideköltözött mennyire zavart, hogy ilyen jóba lettek, megpróbáltam távol tartani tőle, de ezen csak összevesztünk... Aztán jött a randijuk és mikor megtudtam, hogy Zoey sír és hogy mindez Harry  miatt van, akkor mérges lettem, de elmondta, hogy csak össze van zavarodva, Harry nem tehet semmiről sem. Még magának sem merte bevallani, hogy szerelmes belé, ahogyan Harry sem, de én beszéltem velük és kibékültek és azóta együtt vannak, igaz volt pár nap szünet Taylorért, de most ismét boldogok, aminek én nagyon örülök és persze a többiek is. 

  De térjünk vissza a mai napra. Mivel a TCA-nak vége, megbeszéltem Pezz-el, hogy elviszem vacsorázni, persze előtte még hazamegyünk és átöltözünk. Félek, hiszen nem tudom, hogy mit fog szólni a meglepetésemhez, de remélem örülni fog neki, de ezek pillanatokon belül kiderülnek. Fontos nekem a mai este és szeretném, hogy minden rendben menjen. Szeretem Perriet, amióta együtt vagyunk, ami lassan két éve lesz... teljesen megváltoztatott, nem azt mondom, hogy "jófiú" lettem, de más mellette más vagyok. Vele vagyok önmagam. 

  Egy fekete nadrágot, fehér pólóval kaptam magamra, majd a tükör ellé siettem és próbáltam valamit kezdeni a hajammal, nehezen de végre sikerült. Elindultam vissza a közös szobánkba, mivel Pezz azt kérte, hogy hagyjam magára hadd készüljön el. Így én Louisnál készültem. Bekopogtam, majd benyitottam.

  Pezzről azt kell tudni, hogy egyedi stílusa van. Néha tényleg elég furán öltözik és a hajszínei sem átlagosak, de nekem ő így tetszik, ha nem ilyen lenne akkor talán sosem szerettem volna bele.

  Egy kék csőnaci volt rajta lila pólóval, egy kis smink, de neki semmire sem lenne szüksége hiszen bárhogyan is gyönyörű. Azt sem bántam volna, ha valami szakadt ruhában jött volna, mert én őt szeretem és nem érdekel, hogy mi van rajta, bár be kell hogy valljam nagyon szexy volt.

  - Gyönyörű vagy!-mosolyogtam rá, majd megcsókoltam.

  - Köszönöm.

  - Mehetünk?-kérdeztem, mire ő bólintott.

  - Elárulod, hogy hová megyünk?-kíváncsiskodott.

  - Majd meglátod.

  - Na, ne csináld ez Zayn, áruld el.-mosolygott rám.

  - Nem árulom el, hamarosan meglátod.-nevettem.

  - Hát jó.

   Pezz nem kíváncsiskodott tovább mivel tudta, hogy úgysem fogom megmondani, hogy hová viszem. Beültünk a bérelt kocsimba és elindultunk, az úton semmit sem beszéltünk, de láttam rajta, hogy már nagyon kíváncsi, igen ő mindig is ilyen volt. Már egy fél órája kocsikáztunk mikor megszólalt.

  - Zayn. Hová megyünk? Már mindjárt LA másik végén vagyunk...

  - Megérkeztünk!-állítottam meg a motort majd kipattantam és kinyitottam Pezz ajtaját, kisegítettem és összekulcsoltam az ujjainkat. 

  - Megkérdezhetem, hogy miért hoztál a világ másik végére vacsorázni?-nevetett.

  - Mindegy a maga idejében megtudsz, Pezz. Ne légy már ilyen kíváncsi, habár én szeretem mikor az vagy, de most semmit sem fogok neked mondani.

  Csak fulytatott egyet, majd beléptünk az étterembe. Külön részlegen volt asztalom foglalva. A hely pont úgy volt berendezve ahogy kértem. A szoba közepén egy asztal fehér terítővel és rózsaszírmokkal teliszorva, ahogy a földön is. Az asztal közepén egy gyertya, mellette pedig hűtött pezsgő. Pezzre néztem és láttam neki, hogy nagyon tetszik amit lát. 

  Leültünk. Mélyen a szemembe nézett, próbált megtörni, de nem fog neki sikerülni, nem lehet engem olyan könnyen megtörni. Felvették a rendelésünk. Amíg megérkezett a vacsoránk köszöntőt mondtam.

  - Egymásra.-mosolyogtam Pezzre.

  - Egymásra.-koccintottuk össze a poharakat.

  Megérkezett a rendelésünk, sokat nevettünk és beszélgettünk. Mikor már kezdtünk nagyon a végéhez érni egyre jobban kezdtem izgulni, mi van ha valamit elrontok? Mi van ha nem fog neki tetszeni? Á, Zayn ne legyél már ilyen beszari, tetszeni fog neki és boldog lesz. Hiszen látszik rajta, hogy szeret téged.

  - Szeretnék neked valamit mondani.-szettem össze magam.

  - Hallgatlak Zayn, de kezdesz megijeszteni, miden rendben ugye?-kérdezte aggódóan.

  - Igen persze, minden oké.-minden jó lenne ha nem izgulnák ennyire.- Szóval lassan már két éve együtt vagyunk és én nagyon szeretlek. Tudod azt mondják az idő múlásával a szerelem eltűnik, de nálam nem így történt, én sokkal jobban szeretlek... minden nap egyre jobban... azért hoztalak ma ide, ilyen messzire, mert szeretnék neked adni valamit.-nyeltem egy nagyot. A zakóm zsebébe nyúltam, majd kivettem egy kis dobozkát és egy ideig szorongattam, majd megszólaltam.

- Pezz én még sosem csináltam ilyet, fogalmam sincs, hogy hogyan is kell, de megpróbálkozok vele.-nyeltem egyet.-Nagyon szeretlek... leszel... leszel a feleségem?- nyitottam ki a kis dobozt előtte, neki pedig könnyekkel telt meg a szeme.

  - Zayn... te... te azt szeretnéd, hogy a feleséged legyek?-kérdezte szinte sírva. Én felálltam és szorosan magamhoz öleltem.

  - Igen azt szeretném.-pusziltam meg, ő pedig sírni kezdett.

  - Igen... ezer örömmel leszek a feleséged. Köszönöm.-dadogta.- Szeretlek.

  - Én is téged.-csókoltam meg.

  

                                                                   "Zoey szemszöge"

  A TCA után, nem mentünk haza Harryvel, hanem sétálni indultunk. Az úton sokat nevettünk, hülyéskedtünk. Egy pár kép is elcsattant, de nem törődtünk velük, csak sétáltunk és sétáltunk, míg el nem értünk a szállodáig. El sem hiszem, hogy gyalog tettük meg a hazafelé vezető utat. Hogy a fenébe bírtam én magassarkúba? Felmentünk a szobánkba én pedig az ágyra dőltem.

  Harry ledobta magáról a felsőjét és fölém hajolt, megcsókolt. Most végre azt érzem, hogy itt az idő, szeretem Harryt. Tudom, hogy ő várna még rám, de mi van ha én már nem akarok várni? Mi van akkor, ha én már kész vagyok rá? Átkaroltam a nyakát és közelebb húztam magamhoz, a nyakamat kezdte csókolgatni vagy inkább szívogatni. Egy kisebb nyögés hagyta el a számat, mire ő abbahagyta amit csinált és rám nézett.

  - Biztos, hogy akarod?-kérdezte.- Én várok rád, nem kell...

  - Harry, már eldöntöttem.-vágtam a szavába.

  Ismét megcsókolt, de most már sokkal hevesebben. A ruhám cipzárját kezdte lefelé húzni, majd egy laza mozdulattal a ruhám, már a szoba egyik sarkában hevert. Fura érzés volt, hogy csak fehérnemű van rajtam, de nem törődtem vele. A lábaimat átkulcsoltam a derekán és fordítottam a helyzeten, most én voltam felül. A nyakát kezdtem csókolgatni, ami tetszett neki, mivel eléggé fura hangokat adott ki, na de ezt nem részletezem. Megfogta a derekam és pördült velem egyet, így ismét ő volt felül.... a melltartómat akarta kikapcsolni, mikor valaki berontott a szobába. 

  - Gyerekek.....-kiáltotta Louis.- Úúú, bocsi.-vigyorgott perverzen.

  - LOUIS!-kiáltottuk egyszerre én meg magamra húztam a takarót, de hiába hiszen már mindent látott.

  - Csak szólni akartam, hogy Pezz és Zayn mondani szeretne valamit.- ezzel kiment a szobából, csodás most gondolom mindenkinek elújságolja, hogy mit látott az előbb.

  - Ezt nem hiszem el!- duzzogott Harry, de én átöleltem és nyomtam egy puszit az arcára.

  - Bepótoljuk, ígérem.-erre mosolyogni kezdett, majd megcsókolt.

  Magamra kaptam egy rövid nacit egy toppal, Harry is felvett egy pólót, majd összekulcsolt kezekkel indultunk el Louis szobája felé. Amikor benyitottunk, mindenki ránk nézett, hát tudtam, hogy nem fog beállni a szája, vigyorogtak mint a tejbe tök. Ááá ez most mire jó. El csak mosolygott én pedig kezdtem egyre cikibben érezni magam és elpirultam. Mire mindenki nevetni kezdett.

  - Halljuk jól elvoltatok!-nevetett Pezz.

  - Haha, vicces, de hanyagoljuk.-próbáltam terelni a témát.-Na mi az a fontos dolog amit mondani szeretnétek.-nézetem Zaynre majd Pezzre.

  - Hát, ma megkértem Perrie kezét.-mesélte Zayn.

  - Én pedig igent mondtam neki.-mosolygott Pezz. Hogy mi? Pezz és Zayn összeházasodnak? Istenem de aranyosak, nekem több sem kellett és a nyakukba ugrottam, de ezt értsétek szó szerint.

  - Gratulálok!-nyomtam az arcukra egy-egy puszit.....