13. Mit keresel te itt?

   Helló kis világom! Ma ismét szaporodtam pár új feliratkozóval, aminek persze nagyon örültem. Ki ne örülne nekik? Tudom, hogy várjátok az új részt, mivel sokan jeleztetek nekem és láss csodát itt van, a várva várt 13. rész. Remélem tetszeni fog nektek. Ebben a részben sok minden fog történni, mint például a rész végén egy váratlan és nem kívánatos látogató toppan be, vajon ki lesz az, kitaláljátok? Várom a komikba a találgatásokat. Most pedig nem húzom tovább az időt, itt az új rész. Jó olvasást! A következő rész 2 új feliratkozó, 5 koment és 5 pipa után jön.
                                                                  Puszi!






  Ez az utolsó napunk a turné előtt, ahová én is megyek. Bár fogalmam sincs, hogy mit fogok ott csinálni, hiszen én nem vagyok odavaló. De mivel a többi lány is megy, én is megyek semmi kedvem sincs ahhoz, hogy egy hónapot egyedül töltsek. Csak ők vannak nekem és hiányoznának, de erre nem kell gondoljak, hiszen egy csodás hónapot fogunk együtt tölteni mi tízen.
  Ezt a napot a csajokkal töltöm, mivel a fiúknak megbeszélésük van a turnéval kapcsolatban. Hamarosan átjön Em is. És El gépe is leszáll pár órán belül, már alig várom, hogy lássam, az én kis "manocskámat". Csak négy napja ment el, de nekem máris borzasztóan hiányzik. Ez most úgy hangzott mintha szerelmes lennék bele, de nehogy félreértsétek ez nem így van, csak olyan nekem, mint egy nővér.
  Úgy gondoltam, hogy meglepem a lányokat. Így most a konyhában csücsülök és várom, hogy kész legyen a pizza. Igen, a pizza amit én csináltam. Ez az egyetlen kaja, amit el tudok készíteni mivel imádom. Mivel még pizsiben vagyok "hajnali" 12-kor, úgy döntöttem, hogy veszek egy gyors zuhanyt, ugyanis a pizzának még kell fél óra, elvileg. Bementem a lenti fürdőszobába és beálltam a kabinba, magamra engedtem a forró vizet, hajat mostam, majd kiszálltam. Magamra tekertem a törölközőt és kiszaladtam a konyhába. Épp időben, pont most lett kész a pizza. Kivettem és az ablakba tettem hűlni, addig én a szobámba ballagtam és kerestem egy tiszta fehérneműt, meg valami laza szerkót. Egy sötétkék csőnacit egy bő csíkos kötött pólóval kaptam magamra. A hajamat kifésültem, majd felraktam egy kis alapsminket és már kész is voltam.

  A nappaliba mentem és leültem a kanapéra, így vártam a lányokat, de nem jöttek... már egy fél órája itt kéne lenniük. Hol vannak? Ugye nem esett semmi bajuk? Mi van ha valami bajuk esett? Ezek a kérdések cikáztak a fejemben. Igen tudom, hogy túl aggódós vagyok, de csak azok a személyek iránt akiket szeretek és őket szeretem..... A gondolatmenetemet a csengő zavarta meg... felpattantam a kanapéról és már rohantam is az ajtó felé.

  - Sziasztok!-ugrottam a nyakukba.

  - Szia Zo!-köszöntöttek egy-egy puszival.

  - Hol voltatok? Már azt hittem, hogy valami bajotok esett...-vontam őket kérdőre.

  - Nyugi, itt vagyunk látod semmi bajunk.-röhögött Perrie.

  - De aranyos vagy, hogy aggódtál értünk.-mosolygott Nia és Dani.

  - Jó, itt vagytok és ennek örülök, de most gyertek mert szerintem már kihűlt a kaja.

  - Mi jót csináltál?-érdeklődött Em.

  - Pizzát!

  A szó hallatára mindenki a konyhában termett. Leültek az asztalhoz és türelmesen várták, amíg mindenkinek kipakolok egy-egy tándjért, majd a pizzát letettem az asztal közepére. Abban a pillanatban négy kéz nyúlt érte, én pedig csak nevettem rajtuk. Leültem közéjük majd én is vettem egy szeletet. Nem is olyan rossz. Sokat csináltam, remélem marad a fiúknak is. Épp az utolsó pizza szeletemet ettem meg, amikor csengettek. Ki lehet az? Hiszen a lányok itt vannak a fiúknak meg van kucsla? Felálltam és kisétáltam a konyhából, majd kinyitottam az ajtót. Nem hittem a szememnek, a legjobb barátnőm állt előttem a bőröndjeivel. Ahogy megláttam, szó szerint a nyakába ugrottam, mivel nem vagyok nehéz elbírt. Nem estünk hátra.

  - El!-öleltem szorosan magamhoz és nyomtam egy cuppanósat az arcára, mire ő nevetni kezdett.

  - Te is hiányoztál nekem Z, de ha így folytatod akkor meg fogok fulladni.-teljesítettem a kívánságát.

  - Mi ez a ricsaj?-jött ki Pezz a konyhából, amint meglátta El-t ő is a nyakába ugrott, majd a maradék négy is.

  Szegény lányt már sajnáltam négyen ugrottak a nyakába egy perc alatt. De ő bírta és csak nevetett. Igen ez El, kedves és mindennek örül. Sosem bántott meg még senkit sem, viszont őt annál inkább... a rajongók. De ez nem számít, hiszen azoktól én is kapok hideget/meleget.

  A nappaliba mentünk mindenki lehuppant valahová, majd El-t keztük faggatni. Mindent elmesélt. A fotózások nagyon kifárasztották, de imádta őket. Párizsról, csak annyit mondott, hogy egyszer mindenkinek el kell oda mennie, az kötelező. Nem halhatsz meg úgy, hogy nem jártál még ott. Fotókat is mutatott, és teljesen igaza volt, a képei csodásak lettek. Olyan mintha egy másik személy lenne aki egyszer a komoly egyszer pedig a gyerekes oldalát mutatja. Hírtelen észhez kaptam és kérdeztem valamit tőle.

  - Tommo tudja, hogy itt vagy?-kérdeztem.

  - Nem, még csak ti tudjátok.-válaszolta, mire nekem támadt egy ötletem.

  - Mi lenne, ha meglepnéd.

  - Ezt, hogy érted?

  - Hát, gondoltam írok Harrynek egy SMS-t, hogy itt vagy és, hogy szóljon, ha végeztetek, de Lounak ne mondjon semmit.... Mi pedig azt fogjuk mondani neki, hogy a géped késik és lehet, hogy csak holnapra érsz ide.... ő majd leül a kanapéra... te pedig hátulról átöleled. Na mit szólsz hozzá El?

  - Zo! Ez egy csodás ötlet, végre visszakapja a sok viccet amit velem csinált.

  Nekem több sem kellett. Azonnal a teló után nyúltam, majd küldtem Hazzának egy SMS-t.

  

  "Szia! Csak azt akarom mondani neked, hogy megérkezett El, de Tommonak semmit se mondj, oké? Meg akarjuk viccelni kicsit. Puszi Zo!"

  Alig telt el pár másodperc és már érkezett is a válasz.

  "Helló! Oké én benne vagyok, de csak ügyesen. Ha indulunk szólok. xoxo H"

  Hát ennek örültem. Nem gondoltam volna, hogy benne lesz, hiszen Louis a legjobb barátja, de náluk a viccelődés már szokás volt. A lányok kérdően néztek rám én pedig csak mosolyogtam.

  - Minden el van intézve!

  - Remek.-mondták a csajok.

  A lányokkal felcipeltük Lou szobájába El bőröndjeit, majd visszaültük a kanapéra. Izgatottan vártunk, hogy Hazza végre mikor ír. Nem kellett sokat várni. Jött is az SMS miszerint 15 perc és itthon vannak.

  Mikor már csak öt perc maradt hátra, elbujtattuk El-t. A fiúkat vártuk, akik nevetve érkeztek meg. Mi azonnal hozzájuk rohantunk, majd egy csókkal köszöntöttük őket. Meglestem Lou arcát, szomorú volt.

  - El még nem jött meg?-kérdezte sóhajtva. Nekem már majdnem megesett rajta a szívem, de Pezz kihúzott a pácból.

  - Írt egy SMS-t miszerint a gépe még nem szállt fel és lehet, hogy csak reggelre ér ide.

  - Ezt, nem hiszem el...-sóhajtott ismét, én pedig odamentem hozzá és átöleltem.

  - Nyugi hamarosan láthatod.-adtam egy puszit az arcára, mitől kicsit jobb kedve lett.

  A nappaliba mentünk, mindenki leült és Tv-ni kezdtünk. Már nem bírtam magammal, annyira kíváncsi voltam Lou arcára mikor meglátja El-t. prüszköltem egyet, ez volt a jel, ami azt jelentette, hogy kijöhet.

  - Egészségedre.-mondták a többiek.

  - Köszönöm.

  El kibújt a fal mögül, szép lassan közeledett a neki háttal ült Lou felé, én pedig csak szurkoltam neki, hogy nehogy megbotlodjon és elszúrja a poént, majd Hazza is őt kezdte nézni. A hátánál állt. Mosoly kerekedett az arcára majd hátulról átkarolta Louist. Aki megijedt. Mi pedig nevetni kezdtünk.

  - Annyira hiányoztál Lou!-ölelte át El. Mire ő felkapta a fejét és áthúzta a kanapén egyenesen az ölébe és hosszasan megcsókolta.

  - Te is nekem!-mosolygott.- De nem úgy volt, hogy késik a géped?

  - Az kamu volt, meg akartalak téged viccelni és ahogy látom sikerült is.-nevetett El.

  Mivel a cuccai már mindenkinek itt voltak, a lányok itt aludtak. Elbúcsúztunk Emtől, de megígértük neki, hogy hamarosan újra látjuk egymást és hogy minden egyes nap Skypeolunk. Majd mindenki felment a saját szobájába avagy a barátjának a szobájába és álomba merültünk.

  Reggel elég későn ébredtünk, egyedül Liam és Dani volt fent, ők reggelit készítettek. Én gyorsan lezuhanyoztam, majd felkaptam egy piros csőnacit egy fehér toppal és kész is voltam. Lementünk a konyhába, megreggeliztünk és már indultunk is a reptérre a fiúk magángépéhez.

  Gyorsan ott is voltunk, ám nem volt olyan könnyű átjutni a nagy tömegen, mivel a rajongók tudták, hogy ma megyünk mindenki itt volt... 15 percnyi küszködés után átjutottunk rajtuk. Felültünk a gépre, majd dumálni kezdtünk.

  - Boldog vagy, hogy velünk jöhetsz?-kérdezte Hazza.

  - Igen, nagyon örülök, hogy veletek mehetek, de nekem nincs semmi keresnivalóm sem itt.

  - Z, ezt már megbeszéltük emlékszel? Te is a csapatunk tagja vagy és ahová mi megyünk oda te is jössz. Nem akarok még egyszer ilyen hülyeséget hallani, Oké?

  - Oké.-bár magamban még mindig ugyanazt gondoltam, de ráhagytam.

  - Voltál már valaha LA-ben?

  - Nem, de most már igen... mivel oda tartunk.-nevettem.

  - Majd körbevezetlek, imádni fogod azt a várost.-nyomott egy puszit az arcomra.

  - Csak oda kapok?-kérdeztem kiskutyaszemekkel. Ő pedig nevetni kezdett, mivel ez az ő dumája szokott lenni, de nekem is tetszik, szóval kölcsönveszem.

  - Ez az én dumám.-nevetett. -De persze, hogy kapsz. hová szeretnéd?-én pedig a számra mutattam.

  Harrynek több sem kellett. Az ajkait az enyémre tapasztotta, majd gyengéden csókolózni kezdtünk, ami persze egyre vadabb lett. A hátunk mögül elhangzott néhány megjegyzés, amiben az állt, hogy menjünk szobára, de nem törődtünk velük.

  Az út további részét végighülyéskedtük. Minden volt itt, de leginkább Louis hülyeségein nevettünk... amik elég nagy baromságok voltak, de hiszen ismeritek őt, nem kell nektek bemutatni. Észre sem vettük, de a gép már leszállt és Paul a fiúk menedzsere jött oda hozzánk.

  - Megérkeztünk!-mondta.-Legyetek óvatosak és vigyázzatok a lányokra, mert egy csomóan várnak titeket odakint.

  - Meglesz!-mondták a fiúk egyszerre.

  Paul nem túlzott, tényleg sokat voltak, de a fiúk mindent megtettek, hogy ne essen bajunk, nagy nehezen, de elértünk a limóig. Beültünk és már mentünk is a szállodánkhoz. Egy öt csillagos épület előtt álltunk meg. Én még az életben nem voltam ilyen szép helyen, álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha el jutok ide. Paul a kulcsokért ment, addig mi a lift előtt vártunk rá, ahogy megbeszéltünk. Mikor megérkezett, mindenki kapott egy kulcsot, a lányok pedig a barátjaikkal alszanak, ennyit mondott, de a fiúk akartak valamit tőle. Méghozzá a ma estét, bulizni akartak, ahogy mi is. De Paul nem akarta megengedni.

  - Na, Paul lécci.-nyaggattuk 10-en.

  - Oké, úgyis ti nyernétek, de nem akarom, hogy címlapra kerüljetek rendben?

  - Igenis!

  Mindenki boldogan ment a szobájába/lakosztályába. Megbeszéltünk, hogy egy óra múlva a halban találkozunk. A szobánk hatalmas volt és elképesztően gyönyörű.

  Ahogy megláttam a hatalmas francia ágyat, azonnal rávetettem magamat. De rá kellett jönnöm, hogy nincs idő a lustálkodásra, mivel készülnöm kell az esti bulira. El nem tudom képzelni, hogy mit fogok felvenni... Sok bulizós ruhát hoztam magammal, de melyiket válasszam? Nehéz lesz, de sikerülni fog.-gondoltam magamban.Kinyitottam a bőröndömet és már kutatni is kezdtem... egyiket sem találtam elég jónak, majd a kezembe akadt egy ami nagyon tetszett. Így ennél maradtam.

  Egy hófehér, pántnélküli csipkés miniruhánál maradtam és hozzá pedig egy fekete, mintás magassarkú bokacsízmát húztam, majd egy-két kiegészítő és már kész is volt a ruhám. A fürdőbe mentem és begöndörítettem a hajam, majd valami menőbb sminket raktam magamra. Tetszett a látvány így kimentem Hazzához, aki amint meglátott, perverzen mosolyogni kezdett rám. Hát akkor biztos szép lehetek.-nevettem magamban.

  - Dögös vagy!-jött oda hozzám és szorosan átölelt. Majd hosszasan megcsókolt. Rajta egy fekete gatya fehér póló volt. Igen ez a Harry stílus, de nekem nagyon tetszik.

  - Köszönöm.-fogtam meg a kezét és az ajtó felé húztam. Amit sikeresen becsukott, majd lementünk, ahol a többiek már vártak ránk.

  El is indultunk, már a limóba is megittunk egy két pohárral, ami meg is látszott... a fiúkon nem annyira, de a lányokon igen, mivel mi nem bírjuk olyan jól mint ők.

                                  "Harry szemszöge"

  

  Nagyon jó ötletnek tartom ezt a bulit. Tudom, hogy itt bármi megtörténhet, de ma nem fogok annyit inni, hogy megbántsam valamivel Zoeyt. Szeretem mindennél jobban sosem ártanék neki.

  Amint odaértünk már rendeltük is az első körünket. A lányok szinte teljesen ki voltak ütve, de nem csoda hiszen ők nem bírják olyan jól mint mi, csak Dani és Liam volt józan, mivel Liam nem ihat a veséje miatt, Dani pedig kiáll mellette.

  Zoey a parketten táncolt, én pedig a hátához férkőztem és átöleltem a derekát, mire ő megfordult és a karjait a nyakam köré fonta, így táncoltunk...majd csókolóztunk és végül én teljesen megszomjaztam. Így szóltam Zo-nak, hogy megyek iszok valamit. Mire ő egy puszival az utamra is engedett. Leültem a pulthoz és rendeltem egy kólát. Épp azt ittam, és közben Zoeyt néztem és a lányokat, hogy milyen édesen táncolnak, amikor egy ismerős hang szólított meg.

  - Szia Hazza!-mosolygott. Mit keres ez itt? Miért jött ide az a személy akit soha többé nem akartam látni az életben.

  - Mit keresel te itt?-kérdeztem egy kicsit sem kedvesen.........