2013. október 13., vasárnap

32.Kettesben

Sziasztok!
Tudom, hogy az éjjel már hoztam egy részt, de most itt van még egy!
Remélem örültök neki, a jövőhéten be szeretném fejezni a blogot
és szerintem menni is fog, hiszen már csak 3 rész maradt belőle.
De ne csüggedjetek, mikor ennek vége lesz egy újabb amit már
meg is nyitottam, a Apearances are deceiving. Remélem ez is tetszik 
 majd nektek. Hát nem is húzom tovább az időt.
Köszönöm az előző részhez érkezett komikat és a 32 rendszere olvasót.
Jó olvasást!
               Puszi Evelyne!




  - Szerelmem megérkeztünk. - duruzsolta Harry a fülembe, mire lassan kinyitottam a szemeim. A tekintetemet rá emeltem és a mosolygó arcával találtam magam szembe. Bűntudatom volt, hiszen négy órás az út és én azt végigaludta.
  - Sajnálom, hogy végig aludtam. - motyogtam az orrom alatt.
  - Nem aludtál egész éjjel, örülök neki, hogy legalább most sikerült, mert sok mindent terveztem mára. - nem tudom, hogy mit ért ezen a "sok mindenen" de örülök neki, bár annak nem, hogy ez az Ő szülinapi ajándéka és mindent Ő csinál. Ide is a srácokkal szoktak kijönni, de Louis azt mondta, hogy Harry imádja ezt a helyet és nyugodtan hozzam ők ide. - Most inkább néz körül. - kiszálltam a kocsiból és elakadt a lélegzetem.
  Egy gyönyörű helyen voltunk. Amin először megakadt a szemem azok a hatalmas fák, körbefordultam és mindenhol csak őket láttam. Az közepén egy hatalmas faház található, előtte pedig egy tó, ami egy kis forrásban ér véget. Gyönyörű. A levegő tiszta, a környezet nyugodt, olyan jó végre egy ilyen helyen lenni, ahol egyetlen egy rajongó sincs vagy fotósok. Nehogy félre értsétek, imádom a rajongókat, de jó néha olyan napokat is eltöltetni mikor ők nincsenek itt. Mosolyogva néztem Harryre, akinek az arcán elégedett mosoly ült.
  - Gyönyörű. - suttogtam.
  - Igen szerintem is az. De most gyere és nézzük meg a házat. - megfogta a kezem és a ház felé kezdett húzni.
  A ház is csodás volt, itt valahogy nem lehetett annyi luxust látni, mint a londoni házukban. Azt érzem, hogy itt önmaguk a fiúk, itt olyan a berendezés ami nekik tetszik, nem olyan amilyen muszáj, hogy legyen... Harry felvitte a bőröndöt a szobánkba. Egy kisebb szobában voltunk, a falon gyermekkori képek voltak, egy hatalmas franciaágy és néhány bútor.
  - Micsinálunk ma? - kérdeztem.
  - Szórakozunk. Azért vagyunk itt, hogy kiélvezzük a kettesben töltött pillanatokat, szóval élvezzük. - az ölébe kapott, azt sem tudtam, hogy hová szalad velem, majd rájöttem, hogy mit tervez, az ajtón kirohant majd megállt a tó mellett. Tudtam, hogy be akar lökni, de azt is ha ezt megteszi akkor én kinyírom. Beugrott! A víz alá zuhantunk, nem hiszem el, hogy meg merte tenni.
  - Te hülye vagy. - fröcsköltem le, amint felértünk a víz fölé. Vészesen közeledett felém, majd a víz alatt elkapta derekam és magához húzott egy csókra.
  - Azt eddig is tudtuk, de te így szeretsz.
  - Ebben biztos vagy? - vontam fel az egyik szemöldököm. - Ha meghűlök miattad, biztos lehetsz benne, hogy nem foglak szeretni. - próbáltam komoly arcot mutatni, de nem ment elnevettem magam.
  -Nem tudnál engem nem szeretni. - vigyorgott.
  Még egy kicsit hülyéskedtünk, majd kimásztunk a vízből és vacogva mentünk a ház  felé. Harry átkarolta derekam és így vezetett a szobája felé. Száraz ruhába öltöztünk, a hajunkat megtöröltük, majd a nappaliba mentünk. Harry azt mondta, hogy mindjárt jön, én addig kényelembe helyeztem magam. Pár percen belül megérkezett a kezében két csészével, amiket letett az asztalra, majd leült mellém és magához húzott. Betakart minket egy takaróval, majd a kezembe nyomta az egyik csészét amiben kakaó volt.
  - Nem fázol? - kérdezte.
  - Nem, mert már itt vagy. - mosolyogtam. Miután megittuk a forró kakaót, Harry komolyan nézett rám.
  - Zo, beszélnünk kell. - megijedtem, nem tudtam, hogy mitől változott meg ennyire a hangulata. Csináltam valamit? Ugye nem szakítani akar? De hiszen eljött velem ide, csak nem fog szakítani.
  - Miről? - kérdeztem aggódóan.
  - Nyugodj meg. - mosolygott, mire én kifújtam a levegőt. - Már majdnem egy éve vagyunk együtt. Ebben az egy évben sok mindenen mentünk keresztül, voltak szép és kevésbé szép pillanataink is. Majd jött Taylor is, de rajta is túl tudtunk lépni. Napról napra jobban szeretlek, általában a szerelem idővel csökkenni kezd, de nálam nem így van és ahogy látom nálad sem.
  - Harry nyögd már ki mit akarsz. - könyörögtem neki.
  - Veled szeretném leélni az életem, azt szeretném, ha te lennél a gyermekeim anyja. Szeretlek! Most jön életem eddigi legnehezebb kérdése, de fel kell, hogy tennem. Leszel a feleségem Zoey?

4 megjegyzés:

  1. Szuper lett imádom gyorsan hozzad kövi részt :D :)

    VálaszTörlés
  2. hát persze hogy lesz xdd siess a kövivel:)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Barátnőm!
    Nagyon jó rész lett, siess a kövivel!
    xx Réka S. :)

    VálaszTörlés