30.Veled meg mi a franc van?

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog.

Végre visszajöttem ahhoz, hogy a részek hosszúak legyenek, 

remélem örültök neki. Nagyon szépen köszönöm az előző

részhez érkezett komikat és a 30 rendszeres olvasót is.

A következő rész 5 komi után jön.

Jó olvasást!

                   Puszi Evelyne!

Harry szemszöge

  A srácok megleptek engem egy szülinapi bulival, aminek nagyon örültem. Hatalmas buli volt... Egy kicsit be is piáltunk, de arra még mindig emlékszem, hogy milyen volt az az napi reggelem. Egy kicsit furcsálltam is, de már értem, hogy miért tette ezt Zoey. A reggelimet az ágyba kaptam, ilyet még senki sem csinált nekem, még a szüleim sem... Majd mikor le akartam menni, hírtelen a hátamra ugrott az én kedves barátnőm. Tudtam, hogy valamit terveznek, de nem érdekelt, mivel sokkal jobban tetszett az, hogy Zo "játszani" akar. Így szép lassan megfordultam és az ágy felé vettem az irányt... Azt hittem csak a buli lesz az ajándékom, igaz a fiúktól csak ezt kaptam, de Zo meglepett még valamivel, nem tudom mivel érdemeltem ki ezt, hiszen így is van egy csodás barátnőm, nem vártam volna el tőle, hogy még egy utazást is kapjak. A hegyekbe fogunk utazni egy hétvégére csak mi ketten, egyetlen zavaró tényező nélkül. Szerintem ez lesz a legjobb hétvégénk.

  Tay még mindig itt van, ennek egyáltalán nem örülök és ahogy látom Zo sem. Mindig a közelemben van és látom rajta, hogy mennyire féltékeny, lehet, hogy ez hülyén fog hangzani, de örülök neki, hogy ilyen. Ma kettesben hagytuk a fiúkkal őket, nekünk próbánk volt és a lányok sem tudtak maradni. Féltem úgy otthagyni, de muszáj volt, Paul nem is akart róla hallani, hogy jöjjön velük valaki hiszen az új albumunkat vesszük fel és nem hallhatja senki... Mikor hazaértem azonnal a nyakamba ugrott, tudtam, hogy történt vele valami, de nem akarta elmondani, láttam, hogy sokkal jobb kedve lett, hogy itt vagyok vele. Majd csengettek. Kinyitotta az ajtót és mivel egy ideje már kint volt úgy döntöttem utána megyek. Az ajtóban rendőrök álltak.

  - Mi folyik itt? - kérdeztem aggódóan Zo háta mögül.

  - Taylor feljelentett. - nem akartam hinni a fülemnek.

  - Tessék?

  - Ön kicsoda uram? - kérdezte az egyik.

  - A barátja vagyok Zoeynak. - válaszoltam mérgesen. - Miért jelentette fel Taylor?

  - Miss.Swift azzal vádolja Miss.Malikot, hogy ő gázolta el és hagyta magába...

  - Mi van? - nem hagytam, hogy befejezze.

  - Mehetünk? - kérdezte a másik.

  - Hová? - fordultam Zo-hoz.

  - Ki akarnak hallgatni. - nézett a szemeimbe. 

  - Veled megyek. - jelentettem ki.

  - Sajnálom, de nem jöhet a kisasszonnyal uram. - majd a barátnőm felé fordult. - A kapuban várjuk.

  - Én megölöm ezt a libát. - sziszegtem, láttam Zoeyn, hogy a könnyeivel küszködik, magamhoz húztam és szorosan átöleltem.

  - Ne csinálj hülyeséget, kérlek. - suttogta. - Nem éri meg, hiszen nem vagyok felelős a hülye gázolásában... majd meglátod, hogy minden megoldódik, de kérlek, nyugodj le.

  - Kicsim én képtelen vagyok most megnyugodni.

  - Tudom, de értem tedd meg. - egy kicsit elhúzódott tőlem, majd lábújhegyre állt és megcsókolt. - Minden rendben lesz. - még utojára hozzám bújt.

  - Szeretlek. - suttogtam, majd hagytam elmenni. Az ajtóban álltam egészen addig míg be nem szállak a kocsiba és el nem hajtottak.

  Hogy tehette ezt ez a hülye nőszemély? Hogy merte feljelenteni Zoeyt? Még, hogy ő ütötte el, ez a világ legnagyobb hülyesége, hiszen végig velünk volt az nap mikor Taylort elütötték. Csak kerüljön a szemeim elé és biztos vagyok benne, hogy innen azonnal repülni fog, teszek rá, hogy "lábadozik". Nekem nem tűnik betegnek. Szerintem csak minket akar tönkretenni. Jól becsaptam az ajtót, majd nagy léptekkel közelítettem a nappali felé.

  - Mi bajod van Harry? - kérdezte Lou. - És hol van Zoey?

  - Taylor! - kiáltottam rá mérgesen. - Hogy a büdös francba merted ezt csinálni Zoeyval? - ordítottam, a többiek pedig csak figyelték a jelenetet, gondolom semmit sem értettem belőle.

  - Sosem bírtam és ő mondta, hogy számára halott vagyok. - nevetett fel, én pedig megszüntettem a köztük lévő távolságot és a szemébe nézve mondtam. 

  - Most mondom először és utójár, remélem fel fogod fogni. - mondtam nyugodtabban. - Húzz innen a rohadt életbe! - ordítottam a képébe, mire ő mosolyogni kezdett. Még egy lányt sem ütöttem meg, de őt most képes lettem volna. - Most! - mivel láttam, hogy nem mozdul, megfogtam a csuklóját és ráncigálni kezdtem az ajtó felé, kinyitottam, majd kilöktem rajta. 

  - Mi a franc volt ez Harry? - lépett elém Lou. - És hol a pokolban van Zo?

  - Azonnal mond el, hogy mi történt, és hol van a húgom? - faggatott Zayn is.

  - Hát a "kedves" Taylor feljelentette. - a fiúk szája "o" alakot formált, majd egyszerre tették fel a kérdést.

  - Miért?

  - Hát azzal vádolja, hogy ő ütötte el... - dühöngtem. - Megölöm az a...

  - Nyugodj le. Hiszen tudjuk, hogy nem ő volt és be is tudjuk bizonyítani. - tette a kezét a vállamra Liam.

  - Segíteni fogunk neki Hazza. - nézett rám Niall.

  - Köszönöm srácok. - motyogtam. - De utána kell mennem, csak azt sem tudom, hogy hová vitték.

  Két óra múlva nyílt az ajtó. Tudtam, hogy csak ő lehet az, azonnal felpattantam és már rohantam is az ajtóhoz, ott állt, amint megláttam szorosan magamhoz öleltem.

  - Mi volt?

  - Felvették a vallomásomat és megkérdezték, hogy hol voltam azon a napon. - motyogta.

  - Ugye tudják, hogy nem te voltál?

  - Azt mondták, hogy utána fognak nézni az alibimnek és ha igaz lesz akkor igen, de ha nem találják meg akkor bajban leszek. - szorosan bújt hozzám. - Mi van vele?

  - Elküldtem innen a pokolba. - morogtam. - Soha nem fogom engedni, hogy a közelünkbe jöjjön még egyszer.

  - Köszönöm. - egy laza mozdulattam az ölembe kaptam, majd a nappaliba mentünk és leültünk a kanapéra, az ölemben ült és szipogott. Tudtam, hogy ez meg fogja viselni.

  - Ugye minden rendben? - kérdezte Zayn.

  - Nem tudom, de szerintem minden rendben lesz.

  - Te tudtad, hogy nem lenne szabad bíznunk a kedvességében. - motyogta Liam.

  - Kicsim kérlek ne sírj, nyugodj meg, minden rendben lesz. - pusziltam meg. Lou felállt majd odajött és megölelte és adott neki egy puszit az arcára.

  - Ne sírj kicsi lány.

  - Sajnálom. - dadogta.

  - Gyere menjünk és aludjunk egy kicsit. - bólintott, én pedig felálltam és felmentem vele a szobámba, ahol az ágyra tettem, majd lefeküdtem mellé. Magamhoz húztam, a fejét a mellkasomra helyezte, majd halkan sírni kezdett. - Nyugodj meg, kérlek. - simogattam a hátát.

  - Utálom az a ribancot... - suttogta.

  - Én is, ahogy a többiek is. 

  - Ugye minden rendben lesz? - dadogta.

  - Persze kicsim. - csókoltam meg.