29.Feljelentés!

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, sajnálom, hogy ennyire rövidre 

sikeredett, de ennyi telt tőlem, remélem nem haragszotok rám.

Köszönöm az előző részhez érkezett komikat és a  28 rendszeres 

olvasót! Remélem tetszeni fog nektek!

Jó olvasást!

             Puszi Evelyne!

Egy héttel később


  Ebben az egy hétben sok minden történt. Kezdem az elején. Kedden találkoztam Emmával és Bellával. Igen a fiúk új táncosával is, a turnén jóba lettem vele. Egyáltalán nem hajt rá a fiúkra, csak én hittem azt... Bocsánatot kértem tőle és amikor a fiúk próbáltak, elég sokat beszélgettünk. Rá kellett, hogy jöjjek nagyon kedves lány és csodásan mozog. Amikor táncolni látom én is táncra perdülnék, de nem teszem, hiszen ez egy kicsit hülyén jönne ki. Na de térjünk vissza a találkánkra. Emmel minden nap beszéltem, de az nem volt olyan mintha találkoztunk volna, amint megláttam a nyakába ugrottam, csak egy kicsit néztek minket hülyének a Nando's-ban, de nem törődtünk velük... csak élveztük, hogy végre találkozhatunk. Bemutattam neki Bellát, majd beültünk és mind a hárman rendeltünk magunknak egy forrócsokit. Végigbeszéltük az egész délutánt, Emék is jóba lettek, aminek nagyon örülök, hiszen nem akarok egyikőjük közül sem választani.
  Harrynek tegnap volt a szülinapja, az én szerelmem 20 éves lett. Hatalmas bulit rendeztünk neki, minden ismerősét meghívtunk, teli volt az egész ház velük. Reggel a puszijaimmal keltettem fel, amit ő persze csókká alakított át. A fiúk rám kötötték, hogy ki ne merjem engedni a szobából, így a reggelijét is az ágyba kapta. Egy kicsit furcsállta is, de ahogy én láttam élvezte. Miután evett le akart menni, nem tudtam, hogy tartsam vissza így az első ötletem az volt, hogy bevetem magam. Hát sikerült is, mert amint ráugrottam a hátára visszasétált az ágyra és a többit gondolom nem kell részleteznem. Gondolom mindenki kíváncsi, hogy mit ajándékoztam a szerelmemnek. Egy hétvégei utazást a hegyekbe, ahol csak ketten leszünk, senki sem fog minket zavarni, hazafelé pedig még a szüleihez is benézünk. A buli csodálatos volt egészen addig amíg meg nem láttam Taylort is az emberek között.
  Igen sajnos Taylor még mindig itt van és még mindig túlságosan kedves, amit én egyre jobban kezdek utálni. Valahogy nem tudom róla elképzelni, hogy megváltozott, hiszen aki egyszer a rossz oldalra áll nem jön vissza ilyen könnyen a jóra. Megpróbál Harry közelében lenni, de nem adok neki esélyt rá. Nem fogom engedni, hogy a közelébe férkőzzön. Utálom ezt a személyt, azt érzem, sőt biztos vagyok benne, hogy tervez valamit, de nem tudom kideríteni, hogy mit, de van egy olyan érzésem, hogy hamarosan megtudom és azt érzem, hogy nagyon nem fog nekem tetszeni.
  Most csak kettesben vagyunk itthon, én a szobámban ülök, hogy véletlenül se fussak össze vele. Nem szeretem mikor itt hagynak vele kettesben... Kopogtatnak az ajtómon, tudom, hogy csak ő lehet az, így nem válaszolok, de nem érdekli ugyanis benyitott.
  - Mi a baj? - jött közelebb. Istenem, de kedves mint a vihar előtti idő, már csak arra kell várnom, hogy kitörjön.
  - Semmi. - néztem rá. - Megtennéd, hogy kimész?
  - Csak, hogy tudd még nem adtam fel. - tudtam, én annyira tudtam, hogy nem kedves.
  - Mit is? - húztam fel az egyik szemöldököm.
  - Pontosan tudod, hogy mire értem vagy mondjam inkább azt, hogy kire?
  - Szállj le Harryről, Taylor, most mondom utojára neked és kérlek vedd komolyan mert nem lenne jó, ha beletörne a körmöd. - néztem rá mérgesen.
  - Ne hidd, hogy olyan erős vagy. - megfordult, majd kiment.
  - Fordulj fel! - kiáltottam utána.
  Ezt nem hiszem el. Istenem miért nem lehet engem békén hagyni? Miért kell felbassza az agyam? Miért nem húzz már el innen a jó nagy büdösbe? A kérdések csak úgy jönnek, de választ sajnos nem kapok rá. Ajtócsapódást hallok. Megjöttek a fiúk. Felpattanok az ágyról és már szaladok is lefelé. Egyenesen Harry nyakába ugrom.

  - Szia. - ölelem szorosan magamhoz.
  - Szia. - nevetett. - Minden rendben?
  - Nem nagyon, de nem számít. - csókolom meg.
  - Ez az a Zoey akit szeretek. - emel fel, mire én felnevetek. Majd a csengő szakít félbe minket. Elváltunk egymástól, majd az ajtó felé vettem az irányt. Kinyitottam és két rendör állt előttem.
  - Üdvözlöm! - köszöntöttek. - Zoey Malikot keressük.
  - Jó napot. Én vagyok az. - néztem rájuk furcsán, hiszen nem értettem, hogy mit akarnak.
  - Kisasszony feljelentés érkezett ön ellen, Miss.Swift-től. Miss.Swift önt vádolja a balesete miatt és egy tanú is jelentkezett, miszerint látta, hogy ön elüti, majd elhajt. Kérem jöjjön velünk és tegyen vallomást! - mi?
  - Mi folyik itt? - lépett Harry a hátamhoz.
  - Taylor feljelentett. - éreztem, hogy az izmai megfeszülnek....