2013. október 6., vasárnap

28.Túl kedves!?

Sziasztok!
Egy kis késéssel, de meghoztam nektek a következő részt.
Sajnálom ezt a sok késést. De remélem nem haragudtok rám.
Meg kell, hogy mondjam a történet gyorsan közeledik a végéhez.
Nagyon szépen köszönöm az előző részhez érkezett komikat és 
a 28 rendszere olvasót, nagyon örülök nektek.
Jó olvasást!
                       Puszi Evelyne!





  Amint meghallottam a nyávogó hangját a pulzusom az egekbe szökött. Miért kell ránk törnie a Harryvel közös szobánkba? Egyáltalán, hogy a fenébe jutott be? Még csak most érkezett meg és máris el akarom küldeni, hogy a fenébe fogok én kibírni két hetet? Na meg az a mosoly, amit felém küldött, mikor közölte, hogy rokonok vagyunk... arról inkább ne is beszéljünk. Lehet, hogy a rokonom, de számomra nem az, sosem fogok neki megbocsájtani, soha. Ez a lány számomra halott, nem érdekel, hogy most ébredt fel... nem tudom őt sajnálni, csak minket, akik vele együtt fognak lakni ebben a két hétben, ezzel az undok hárpiával. Harry közel hajolt hozzám, hogy csak én halljam amit mond.
  - Zo, erigy zuhanyozz le, én leküldöm őt innen és megyek utánad. - nyomott egy puszit a nyakamra. Egy kicsit megnyugtatott, de még mindig mérges voltam. Semmi kedvem kettesben hagyni őket azok után, ami azon a napon történt, de bízom Harryben, így kiszálltam az ágyból és a fürdőbe indultam.
  - Várlak. - mosolyogtam Harryre. Majd mielőtt beléptem Tayre néztem, láttam rajta, hogy nem tetszik neki amit mondtam, hát ne is tetszedjen, mert ő nem az a  lány lenne akinek megismertem. Tudom, hogy el akarja majd tőlem venni Harryt, de eszem ágába sem lesz neki ezt megengedni.
  Beléptem a fürdőbe, majd nekidöltem az ajtónak. Nagy levegővételekkel próbáltam magam lenyugtatni, kis sikerrel. Ki tudna ilyenkor nyugodt lenni? Mikor a barátja az ex barátnőjével van egy szobában, akinek már egyszer sikerült is elcsábítania.... Ledobtam magamról a ruháimat, majd beálltam a zuhanyzó allá, a meleg víz egy kicsit jobb kedvre derített, de amikor két erős kart éreztem a derekamon, minden dühöm elszállt, már csak ketten vagyunk. Csak Ő és Én, semmilyen olyan tényező, aki megzavarhatna minket. Nekidőltem a mellkasának, ő pedig puszikkal kezdte elhalmozni a nyakam.
  - Mit mondott? - kérdeztem.
  - Semmit ugyanis nem hagytam. - válaszolta, megfordultam a karjai között és összeráncolt szemöldökkel néztem rá. - Mefogtam a karját, amjd kilöktem az ajtón, meg sem vártam, hogy megszólaljon rázártam az ajtót. - mosolygott, én pedig kuncogni kezdtem és megcsókoltam. Boldog vagyok, hogy Ő itt van nekem és mindig számíthatok rá. Miután elváltunk egymástól, a hátam mögé nyúlt a kis kendőért, szóval segíteni akar nekem a fürdésbe. Hát jó, hiszen szeretem mikor segít nekem.
  Miután felöltöztünk, lementünk a konyhába. A többiek is ott voltak, meg persze Tay is, ahogy látom nem sokan foglalkoztak vele, amit persze nem sajnálok. Az asztal meg volt terítve, Harry már le is ült. Nem tudom, hogy mi van velem, de azt hiszem mégis, féltékeny vagyok, pedig semmi okom sincs rá. Harry ölébe helyeztem magam, láttam rajta, hogy először nem érti, hogy miért tettem, de nem igazán törődött vele. Átkarolta a derekam én pedig a nyakába fúrtam a fejem. Most pont úgy viselkedem, mint egy kamasz, aki bármit megtenne csak, hogy ne veszítse el a fiút akit szeret...
  Miután mindenki befejezte az evést, Tay állt fel először, majd a tálakat kezdte összeszedni az asztalról. Mindenki nagy szemekkel nézte őt. Senki sem értette, hogy mit csinál vagy, hogy miért csinálja?! Ő sosem lenne kedves vagyis én képtelen vagyok ezt kinézni belőle. Harry mellett Lou ült, hallottam amint odasúgja neki, hogy "jól látok Taylor mosogatni fog". Hát igen nem én vagyok az egyetlen aki így látja a dolgokat. Tudom, hogy Lou sosem bírta...
  - Miért néztek így rám? - kérdezte Tay.
  - Mire készülsz? - kérdezte Louis.
  - Mosogatni?!
  - Na ezt én nem hiszem el, már meg se haragudj. - morogtam az orrom alatt.
  - Zo, ne törődj vele, csak felidegesíted magad. - suttogta Harry a fülembe, majd a nyakam kezdte csókolgatni.


Louis szemszöge



  Nemrég lettem túl életem legnehezebb kérdésén. Pár hete kértem meg El kezét. Ez volt eddigi legnehezebb döntésem, mármint nem az, hogy elakarom-e venni, hanem, hogy minden jól sikerüljön és egy különleges helyen kérjem meg a kezét. Mindez New York-ban történt egy parkban, ahol csak kettesben voltunk, egy kivilágított részhez vittem és ott arról kezdtem össze-vissza beszélni, hogy így meg úgy szeretem. Ő persze nagyon megijedt, biztos voltam benne, hogy azt hitte, hogy szakítani akarok vele, de én voltam a hülye hiszen én kezdtem pont úgy... De a végére minden jól sikerült, mikor letérdeltem elé, a szemei nagyra nyíltak és láttam rajta, hogy nagyon meglepődött. Ahogy feltettem a kérdést, egyáltalán nem habozott, azonnal igent mondott nekem és a nyakamba ugrott. Boldog vagyok, hiszen így a szerelmünk csak még erősebb lett és tudom, hogy ennél csak erősebb lehet majd. Még nem terveztük el, hogy mikor lesz a nagy nap, de hamarosan ezt is meg kell tennünk.
  Sosem gondoltam volna, hogy én leszek a bandából a második aki megházasodik. Igazság szerint mindig azt hittem Liam lesz az első, utána pedig Niall, majd Zayn és végül mi Harryvel. De ez nem így történt, mivel Zayn lett az első én pedig a második és van egy olyan érzésem, hogy hamarosan Harry is felteszi a nagy kérdést...
  Most, hogy itt van Tay, mindenkinek nehezebb lesz. Legfőbbképpen Zoeynak, megpróbálok mindig mellette lenni, ha Harry nem lehet, de tudom, hogy nem fogja magára hagyni az én barátom őt ezekben a nehéz pillanatokban. Én sosem bírtam Taylort, mindig is mondtam Harrynek, hogy ez volt élete legrosszabb döntése, de ő persze nem hallgatott rám, de a végére rájött, hogy nekem van igazam... Ám most valami megváltozott, nem tudom, hogy ez igaz vagy csak megjátssza magát, de nekem túlságosan is kedvesnek tűnik. Mosogat? Mikor sosem csinált semmit sem?! Ez furcsa, de ahogy látom nem csak én nem hiszem el ezeket, Zoey és Harry sem, de a többieket sem győzte meg eléggé....

Eleanor szemszöge



  Nagyon boldog vagyok. Nemrégiben az én szerelmem megkérte a kezemet, eleinte nagyon megijedtem, mivel arról kezdett nekem beszélni, hogy mennyire szeret, nekem pedig végig ott volt a fejemben az a kis "de" szócska, de nem kaptam meg, nem volt semmi "de"... arra számítottam, hogy szakítani fog velem, de amikor letérdelt elém, a szívverésem megállt egy pillanatra. Megkéri a kezem? Nem hittem el, de amint feltette a kérdést azonnal rávágtam az igent és a nyakába ugrottam. El sem tudom hinni, hogy jegyesek vagyunk és hogy a közeljövőben összeházasodunk és elkezdjük a közös életünket. Mindenki azt mondja, hogy az idő múlásával  a szerelem elgyengül, hát nálunk ez nem így lett vagyis én nem ezt érzem, szerintem csak erősebb lett és lesz... 
  Hamarosan már az esküvőt tervezgetését is el kell kezdenünk. Tudom, hogy nagyon nehéz lesz, de sikerülni fog... Azt nem beszéltük meg, hogy elmondjuk-e valakinek, hogy együtt vagyunk, de szinte biztos vagyok, hogy ő is elmondta a fiúknak... A lányok pedig kiszedték belőlem, mindenki nagyon boldog volt, Zoey azonnal a nyakamba ugrott, őt én a húgomnak tartom, nagyon szeretem és tudom, hogy ő is nagyon boldog, hiszen Louissal is nagyon jóba van....
  - El, itt vagy? - jött be Lou.
  - A fürdőbe! - kiáltottam ki.
  - Mit csinálsz itt? - kérdezte.
  - Gondolkoztam. - mosolygok rá. Közelebb jön hozzám majd felemel a kád széléről, a lábaim nem érik a földet, hírtelen ötletből a dereka köré csavartam őket, Lou ajkai megtalálták az enyémet és egy szenvedélyes csókot váltottunk. Észre sem vettem, de már az ágyon ültünk én pedig Lou ölében, szorosan öletem, mintha attól féltem volna, hogy elveszíthetem, de tudom, hogy nem így van. - Szeretlek.
  - Én is téged. - puszilt meg ismét. - Mikor szeretnéd az esküvőt? - hírtelen ért a kérdés, egyik percben még a szerelemről beszéltünk most pedig esküvő?
  - Minnél hamarabb, minnél hamarabb szeretnék a feleséged lenni. - mosolyogtam rá.
  - Én is ezt szeretném. - ölel szorosan magához. - Mit szólnál március 5.-éhez?
  - Az nagyon hamar van. - mondom ki hangosan, amit már meg is bánok. - De tudom, hogy el tudunk készülni addig, úgyhogy nagyon örülnék neki. - csókolom meg.
  - Akkor március 5. - mosolyog. - Most pedig közöljük a többiekkel is. - Lou felállt, majd kézenfogva indultunk le a többiekhez. - Srácok! - kiabált Lou. - Be szeretnénk valamit jelenteni. Március 5.-én összeházasodunk. - mosolyog Lou.
  - Gratulálunk. - örvendeznek egyszerre. Majd mindenki sorra megölelt minket, meglepetésünkre még Taylor is... Tudom, hogy Louis nem bírja és be kell, hogy valljam én sem, de elfogadtam az ölelését....

2 megjegyzés:

  1. Kedves Evelyne!
    Nagyon jó rész lett és nagyon várom már a következőt, mert nekem cseppet sem tetszik ez a kedveskedő Taylor. Siess vele.
    Puszi Barátnőd Réka S. <3

    VálaszTörlés
  2. Kedves Réka!
    Örülök, hogy tetszett és köszönöm a segítséget! Nem lesz sokáig ilyen majd meglátod. Hamarosan olvashatod, az is lehet, hogy holnap, de nem ígérek semmit sem biztosra.
    Puszi Barátnőd!<3

    VálaszTörlés