26.Felébredt

Sziasztok!

Sajnálom, hogy ennyit késtem a következő résszel, de

a suli miatt nem nagyon tudok írni, de amint látjátok 

próbálkozom, remélem megértitek. Köszönöm az előző

részhez érkezett komikat és a 20 rendszeres olvasót!

A következő rész 7 komi után jön, de hogy mikor azt nem 

tudom pontosan, megpróbálom minnél hamarabb hozni.

Jó olvasást!

  Már csak három hét maradt a turnéból. El sem hiszem, hogy ilyen hamar eltelt ez a két hónap. Nem is tudom, hogy hol kezdjem, nagyon sok minden történt velünk... nézzük csak.

  A fiúk első koncertje Sidneyben volt, mindenki nagyon örült nekik, természetesen mi is végig őrjöngtünk, ám arra nem számítottunk, hogy minket is felhívnak majd a színpadra... Zayn az első hónapban, nagyon szomorú volt, hiszen Pezz nem lehetett velünk, ám egyik nap csak úgy megjelent és azóta velünk tart. Amit még elfelejtettem említeni, hogy Pezz nagyon furcsán viselkedett. Senki sem értette, hogy miért, de el sem mondta nekünk az okát. Mindenki aggódott érte, de amikor nagy nehezen elmondta nekünk... igaz előbb Zaynnek mondta meg, de aztán nekünk is. Kiderült, hogy terhes, kerek egy hónapja. Tudom, hogy azért nem mondta el nekünk mert félt, hogy mit szól hozzá majd Zayn, de semmi oka sem volt az aggodalomra, hiszen Zayn nagyon boldog volt, ahogyan mi is. Ki ne lenne az, amikor egy ilyen csodálatos hír derül ki. Biztos vagyok benne, hogy a babájuk is olyan aranyos lesz mint ők, már alig várom, hogy megismerjem a kis csöppséget. A médiának még nem mondták el, de sokáig úgysem fogják tudni titkolni, hiszen feltűnő lesz Pezz hasa...

  A karácsonyunk is nagyon jól telt, azt kivéve, hogy én nem a saját családommal töltöttem, ugyanis az én szüleim Taylort ápolták, nekem pedig semmi kedvem sem volt vele tölteni a karácsonyom, még ha nincs is magánál... Így Harry szüleivel karácsonyoztunk, Zayn pedig Pezz szüleinél, ahogy a többiek is... Nagyon jó volt közelebbről is megismerni Harry családját, Anne nagyon hamar befogadott, ahogyan Gemma is, sajnos Harry nevelőapja nem volt otthon, el kellett utaznia. Három napot töltöttünk Homles Chapelben és én teljesen beleszerettem abba a városba, nem is tudom Harry, hogy volt képes lemondani róla... A Szilvesztert az egész banda együtt töltötte, de nem csak az új évet ünnepeltük, hanem Louis születésnapját is, mivel karácsonykor nem lehettünk együtt... Egy hatalmas bulit csaptunk, aminek persze Paul nem igazán örült, de nem nagyon foglalkoztunk vele, ugyanis nekünk is kijár a szórakozásból... Ez a két hónap csodálatosan telt, nagyon sok emléket szereztünk és olyan városokban adtak a fiúk koncerteket, ahová mindig is el szerettem volna jutni.

  Most Dublinban vagyunk és az elkövetkezendő egy hetet itt is fogjuk tölteni. A fiúk ismét próbálnak, mi pedig a lányokkal beszélgetünk a lakosztályunkba. Minden hülye témába belekezdtünk...

  - Na és veletek mi van El? - kérdeztem, oldalba bökve.

  - Louisszal? - bólogattunk. - Nagyon jól megvagyunk. - mosolygott, de észrevettem, hogy remeg a hangja ami azt jelenti, hogy valamit titkol. Összeráncolt szemöldökkel néztem rá.

  - Mit titkolsz előlünk? - kérdezte Pezz.

  - Kivele! - ugrándozott Nia, de ő meg sem szólalt. Talán nem ő is terhes?

  - Na? - sürgette Dani.

  - Jó, jó elmondom.... csak adjatok egy kis időt. - sóhajtott. - Tudjátok... fogalmam sincs, hogy hogyan is mondjam el nektek, de... ááá inkább nem mondok semmi sem. - felállt, kiment. 

  - Most meg mi történt? - kérdeztük egyszerre. Szótlanul ülünk és azon gondolkozunk, hogy most mi van? De ekkor nyílik az ajtó és El lép be rajta. Megáll előttünk majd felmutatja a jobb kezét. Mi? Ezt nem hiszem el.

  - Megkért? - visítottam.

  - Igen. - vigyorgott. Nekem több sem kellett, azonnal felugrottam és már a nyakában is voltam. A többiek is hasonlóan cselekedtek, egy hatalmas ölelés vette kezdetét.

  - Mióta? Mikor? Hogy? Miért nem mondtad el nekünk? - kérdezösködtem.

  - Bocsi csajok, csak nem tudtam, hogy mondjam el nektek... - mentegetőzött. - Egy hete kértem meg a kezem még New Yorkban. Emlékeztek mikor sétálni mentünk? - bólintottunk. - Akkor történt egy parkba vitt és ott elkezdett arról beszélni, hogy mennyire szeret és én meg azt hittem, hogy szakítani akar, de nem... egyáltalán nem így történt, letérdelt és megkérte a kezem, én meg persze azonnal igent mondtam neki. - mosolygott.

  Még egy ideig beszélgettünk. Mindent el kellett mesélni szorul szóra amit Louis mondott neki. Nagyon hamar telt az idő, majd röhögést hallottunk a lift felől, azonnal tudtunk, hogy megjöttek a fiúk. Én mentem ki először az ajtón és kivételesen nem Harry nyakába ugrottam, hanem a Louiséba. Mindenki furcsán nézett rám, főképpen Harry, de nem törődtem vele.

  - Tudom a titkod. - suttogtam a fülébe. - El mindent elmondott.

  - Tessék? - kérdezte tettetve a hülyét.

  - Louis tudom, oké és szerintem a fiúk is, úgyhogy ne tedd itt a hülyét. - néztem rá.

  - Igen a fiúk tényleg tudják, de El akarta nektek elmondani. - mosolygott.

  - Gratulálok. - adtam neki egy puszit.

  - Mi folyik itt? - állt meg a hátamnál Harry karba tett kézzel. - Megcsalsz?

  - Hülye. - bújtam hozzá. - Csak gratuláltam neki. - csókoltam meg. Persze Louis fogta magát és már le is lépett. Ezt még meg fogja bánni, még annyi kérdésem lett volna hozzá is. - Milyen volt a próba?

  - Fárasztó és unalmas. Sokkal jobb lett volna, ha te is ott lettél volna. - ölelt magához.

  - Te is hiányoztál nekem.

 Tricia Malik szemszöge

(anya)

  El sem hiszem, hogy ebben a négy évben milyen sok minden történt. A fiamból híres énekes lett és egy banda tagja. Londonban élnek és egy éve már a lányom is kiköltözött hozzájuk, igaz, hogy mi szerettük volna így, de attól még hiányzik, de már elég idős volt ahhoz, hogy egyedül boldoguljon, de ránk mindig is számíthat.

  A fiam már két éve folyton azt mondogatja, hogy megtalálta az igazit, aki nem más mint Perrie. Igazán kedves aranyos lány, az ízlése egy kicsit furcsa nekem, de ha Zayn szereti Őt akkor nekem megfelel. pár hónapja össze is házasodtak. megígértem, hogy nem fogok sírni, de nem bírtam ki, olyan boldog voltam, hogy ilyen jól alakul az élete, hiszen megérdemli sokat küzdött érte. Ám az esküvőn nem úgy történt minden ahogyan szerettem volna, mivel Taylornak balesete volt és kómába is esett, el kellett mondanom nekik azt a titkot, amit már régóta titkoltam előlük. Taylor az unokatestvérük, sosem szerettem volna ezt nekik elmondani, ahogyan Taylor sem, de muszáj volt ugyanis más rokona nincsen és valakinek segítenie kell majd neki a felépülésben. Tudtam, hogy nagyon ki fognak akadni, főképpen Zoey, hiszen miatta ment szét egy kis ideig a kapcsolatuk Harryvel. Tudtam, hogy nagyon nem fog neki tetszeni ez, de muszáj volt elmondanom... még akkor is ha megharagudnak rám...

  Taylor már két hónapja van kómában, az orvosok már kezdik azt hinni, hogy soha nem fog felébredni. Most is itt vagyok mellette, ebben a két hónapban Londomban maradtam és addig is itt szeretnék míg fel nem ébred, a fiúk úgyis turnéznak és Taylort pedig nem szeretném magára hagyni. Sokat beszélek hozzá hiszen azt mondták, hogy lehetséges, hogy hallja azokat amiket mondok neki. Annyira el voltam merülve a gondolataimban, hogy csak bámultam magam elé.

  - Tricia. - suttogta valaki a nevem, azonnal odakaptam a fejem. Taylornak résnyire volt nyitva a szeme. Felébredt.

  Egy orvosért szaladtam. Nem tudtam elképzelni, hogy ez igaz vagy csak álmodom. Miután elvégeztek rajta néhány vizsgálatot, megállapították, hogy minden rendben vele csak még nagyon gyenge a kóma miatt. Azt mondták, hogy pihenésre van szüksége, mivel elaludt úgy döntöttem felhívom Zaynt és elmondom nekik.

  - Szia kisfiam.

  - Szia anya.

  - Hogy vagytok, minden rendben?

  - Jól vagyunk, csak már nagyon hiányzol... igen minden a legnagyobb rendben.

  - Perrie és a baba is jól van?

  - Igen, már kezd egy kicsit a hasa is nőni.

  - Ezt örömmel hallom.

  - Te hogy vagy?

  - Én jól vagyok, csak azért hívtalak, mert Taylor pár órája felébredt és szeretném ha hazajönnétek....

Zoey szemszöge

  Az estét beszélgetéssel töltöttük, egészen addig míg Zayn telefonja meg nem zavart minket. Pár perc múlva vissza is jött, majd félrehívott minket Harryvel. Nem értettem, hogy mi történhetett egészen addig amíg ki nem mondta azt a bizonyos mondatot.

  - Taylor felébredt.

  - Mi van? - kérdeztük egyszerre. Éreztem, hogy Harry izmai teljesen megfeszülnek a hír hallatán, de én is így voltam vele.

  - Anya volt az és azt mondta, hogy felébredt és azt szeretné ha hazamennénk...

  - Ezt nem gondolhatja komolyan. - csattantam fel.

  Egy ideig még veszekedtünk, de igazából  nem is rá voltam mérges, csak anyára, hogy miért kér ilyet tőlünk? Nem értem miért pont nekünk kell vigyázni arra a libára? Eldöntöttük, hogy elmondjuk a többieknek is, így kimentünk a nappaliba és visszaültünk.

  - Történt valami? - kérdezte Liam.

  - Igen, valamit el kell mondanunk nektek. - sóhajtottam.

  - Mi történt? - kérdezte aggódóan El.

  - Tudjátok valamit már egy ideje el akarok nektek mondani. - kezdtem bele. - Tudjátok Zayn esküvőjén anya valamit elmondott nekünk, amivel én alig bírtam megbirkózni... nehezen de sikerült elmondanom Harrynek is, ahogy Zayn is elmondta Perrienek. Nehezemre esik ezt ismét kimondani de muszáj lesz, tudjátok, hogy Taylornak balesete volt és kómába esett... anya azt mondta, hogy Taylor a mi unokatestvérünk. - mindenkinek tátva maradt a szája.

  - Az a Taylor? - kérdezte Lou.

  - Az. -válaszolt Harry. - Higgyétek el mikor én megtudtam ugyanígy reagáltam, de nem lehet mit tenni.

  - Az előbb mikor telefonáltam anya hívott, miszerint Taylor felébredt és azt akarja, hogy menjünk haza és ápoljuk, és ez még nem elég hozzánk is kell költözzön addig amíg fel nem épül. - magyarázta Zayn.

  - Hozzánk?

  - Igen.

  - Az ki van zárva. - csattant fel Louis.

  - Én sem egyezem bele. - tette hozzá Liam és Niall.

  - Srácok én sem akarom ezt, de nincs mit tenni. Tudjátok, hogy hogy érzek iránta főképpen azóta amit Harryvel tett. Én sem akarok vele lakni, de muszáj lesz.

  - De Zoey, mi nem akarunk vele lakni.

  - Lou tudom érted? Én sem, de nincs mit tenni, ki fogunk bírni két hetet amíg teljesen felépül, remélem elég lesz annyi mert nekem több nem menne. Így is kerülni fogom amennyire csak tudom... - Harry átölelt, szükségem is van most a karjaira, mert itt biztonságban érzem magam.

  - Igaza van Zoeynak senki sem akarja, hogy ott legyen, de anya ezt szeretné... csak kibírunk valahogy két hetet. - kezdte Zayn is.

  - Jó, legyen. - egyeztek bele. - Már csak Paulal kell megbeszélnünk......

  

Harry szemszöge

  Nagyon nem örülök annak, hogy Taylor felébredt, mert ez azt jelenti, hogy haza kell menjünk és ő is velünk fog lakni egy ideig, amit nagyon nem akarok. Én még kibírom valahogy ahogy a többiek is, de mi lesz Zoeyval? Ő ki nem állhatja és minden oka is megvan rá. Ismerem Tayt tudom, hogy milyen és biztos vagyok benne, hogy ki fogja készíteni, nem hiszem hogy megváltozott volna... azt sem tudom, hogy ő tudja-e hogy az unokatestvérük... Attól félek, hogy ebben a két hétben sok vita lesz... Egyetlen egy célom van megvédeni Zoeyt, nem fogom engedni hogy közénk álljon, egyszer már megtette még egyszer nem fogja, nem engedem neki. Szeretem Zoeyt és Ő is szeretem engem, boldogok vagyunk és semmi féle képen sem akarom, hogy Taylor elrontsa a tervem.....