2013. szeptember 12., csütörtök

25.Indulunk

Sziasztok!
Meghoztam nektek a következő részt is, remélem tetszeni
fog, megpróbáltam hosszabbra írni, kisebb sikerrel, de remélem, 
hogy nem haragudtok majd rám érte... Köszönöm az előző részhez
érkező komikat, nagyon jól estek és persze a 18 rendszeres olvasót is.<33
A következő rész nem tudom, hogy mikor jön, de számítok pár komira
most nem mondok határt, kíváncsi vagyok, hogy mennyit kapok.
Jó olvasást!






 *Pár héttel később*


  Nem is tudom, hogy kezdjem, ebben a pár napban sok mindenen történt. Akkor kezdem az elején. Harryvel voltunk bent Taylornál, még mindig kómában van, az orvosok azt mondták, hogy kevés az esélye, hogy felépülne... de bíznak benne, hogy hamarosan kinyitja a szemeit. Most én erre mit mondjak, ki nem állhatom azt a csajt, bár én sem szeretném, hogy elmenjen közülünk, azért annyira gonosz nem vagyok, de nem hiányozna, ha így lenne... Anya is bejött hozzá közben, beszéltem vele pár szót, de nem volt kedvem Tay közelében lenni, hiába van mellettem Harry, nem tudok vele gy szobában lenni... és ez megérthető.
  A maradék pár napot nem igazán töltöttük kettesbe, mivel Nia beköltözött hozzánk és így négyesben voltunk. De én örülök neki, hogy ő is itt van mivel legalább nem én vagyok az egyetlen lány a házban és jól ki is jövök vele. Segítettem neki kipakolni, aminek Harry persze nem örült, mert nem vele foglalkoztam. Az én drágám féltékeny egy lányra... de ezt este bebízonyitottam neki, hiszen szinte egész éjjel filmeztünk és hülyéskedtünk, ennek köszönhetően a kanapén aludtunk el, ami elég nagy fájdalommá járt reggel... Szerveztünk közös programokat, mint például dupla randira mentünk Niallékkel a vidámparkba, de persze este már külön váltunk, mi Harryvel szerettünk volna kettesben lenni, ezért nem haza mentünk, hanem a saját lakásába....
  Hamar hétvége lett és mindenki hazajött a nyaralásból, elsőnek Louisék értek haza, akiknek egyből a nyakukba ugrottam. Egy hete nem láttam őket és már nagyon hiányoztak, Lou csak nevetett rajtam, Elnek megfogtam a kezét és azonnal a szobám felé húztam és faggatni kezdtem, majd ismét nyílt az ajtó. Lerohantam a lépcsőn és az én drága bátyuskám nyakába ugrottam, megpörgetett a levegőbe, majd miután letett Pezzt is szorosan magamhoz öleltem, Liamekét is megjöttek... velük is hasonlóan cselekedtem, a többiek már hülyének néztek, de nem érdekelt. Pezz és Dani társaságában visszamentünk a szobámba, ahol El már várt ránk. Az ágyamon ültünk és végig beszéltük az egész napot....
  Természetesen bulizni is voltunk, ahol a fiúkat aliug tudtuk összeszedni, ugyanis teljesen kiütötték magukat, mi a lányokkal nem ittunk annyit, de azért már rajtunk is látszott... Mivel már nagyon közeledett a turné kezdete vásárolni is elmentünk, mind a négyen televásároltuk magunkat, szinte egy boltot teljesen kifosztottunk, így már alig látszottunk ki a szatyroktól... de hát turnéra megyünk a fiúkkal nem mutatkozhatunk bármilyen ruhákban, így ezekre szükségünk volt.
  Holnap indulunk a turnéra, az egész napomat arra szántam, hogy kiválasszam, hogy milyen ruhákat viszek, nem volt egy könnyű döntés az biztos. Hiszen sokat vettem és mind nagyon tetszett, de volt egy segítőkész barátom, aki segített nekem, aki nem más mint Emma. Az utóbbi időben ritkán találkoztunk, de amikor megkértem, hogy segítsen, ő már indult is. Sok mindenről beszélgettünk, természetesen feljött a múltkori turné is, ami nem sült valami jól el. Nem akartam arra az időszakra gondolni, de igaza van, tényleg nem az volt a legjobb turnénk, de ez más lesz, megbízom Harryben, tudom, hogy nem fog még egyszer megbántani, hiszen akkor biztos lehet benne, hogy örökre elveszít.
  - Szerintem ezt a fekete rucit mindenképpen vidd. - emelte elém Em.
  - És mégis hová fogom felvenni? - nevettem.
  - Tudom is én, hogy hová járnak a hírességek? - kuncogott. - Díjátadóra vagy koncertre...
  - Oké, viszem. - tettem be a bőröndömbe, ami mellesleg már alig volt hely. - De most már kéne valami meleg is, nem tudjuk, hogy hová megyünk és nem szeretném, ha meglepetés érne. - összeszedtünk néhány melegebb rucit is, majd nagy nehezen de sikerült behúzni a cipzárt.
  - Hiányozni fogsz ebben a három hónapban. - szomorodott el.
  - Hé, ne szomorkodj... - öleltem át. - Ígérem, hogy minden nap beszélünk. - pusziltam meg.
  - De nem leszel itt és az nem olyan.
  - Em, majd meglátogatsz minket, szerintem mindenki örülne neked.
  - Komolyan? - csillant fel a szeme.
  - Igen. - mosolyogtam.
  - Na, hogy álltok a pakolással csajok? - nyitott be a szobámba Harry. - Ugye most nem sírtok? - váltogatta a tekintetét rajtunk.
  - Nem. - válaszoltuk nevetve.
  - Már majdnem készen vagyunk. - leheltem egy puszit a szájára. - Csak még be kell tennünk néhány cuccot. És te, hogy haladsz?
  - Mi már rég készen vagyunk, mindenki lent van a lányok is átjöttek.
  - És nekünk miért nem szólt senki? - húztam fel az egyik szemöldökömet.
  - Most érkeztek. - vigyorgott.
  - Mindjárt megyünk, csak még befejezzük ezt. - mutattam a nagy rumlira a szobámban.
  Hamar befejeztük a pakolást, majd rendet tettünk és lementünk a többiekhez, mindenkit egy-egy öleléssel és puszival köszöntöttünk, majd én helyet foglaltam Harry ölében, Em pedig mellettünk. Szerintem egy kicsit furcsán érezhette magát, mivel csak neki nem volt párja... de hamarosan lesz. Lassan mennie kellett így könnyes búcsút vettünk egymástól, Louistól pedig meg is kaptuk azt, hogy " Lányok és a búcsúzkodás". Mit sem törődtünk vele, kikísértem, majd még egyszer megöleltem és hazaindult. Hiányozni fog, de minden nap beszélni fogunk...
  - Srácok én kész vagyok, szóval lefekszem. - közöltem velük.
  - Jó éjszakát. - kiáltották korúsban. Harry is felállt és feljött velem, gyorsan lezuhanyoztunk, majd álomba merültünk.

  Reggel korán keltünk, ugyanis 12-kor indulunk. Most nem volt annyi időnk lustálkodni, mint általában, de persze ez Harryt nem érdekelte. Nem engedett el, szinte biztosa vagyok benne, hogy mi leszünk azok akikre várni kell, de nem bánom, hiszen Harry csókjai nélkül nem lennék önmagam. Szorosan magához ölelt, majd egy puszi után utamra engedett morogva, de Ő a hasára fordult és aludt tovább, de jó neki, hogy fiú. - gondoltam magamban.
  Bementem a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, megszárítottam hajam, majd tiszta alsóneműt vettem fel. Persze, hogy a ruhámat nem hoztam magammal, így egy száll "semmiben" kiléptem, Harry már az ágy szélén ülte, amint meglátott a szemei felcsillantak, én pedig vörösödni kezdtem, de egy nagy levegő után folytattam az utam, mintha semmi sem történt volna. Felkaptam a ruháim, majd vissza akartam menni, de elkapta a kezem és magához húzott.
  - Nekem így jobban tetszel. - mosolygott perverzül.
  - Tudom, de gondolom nem akarod, hogy a többiek is lássanak így, vagy igen? - mutattam végig magamon.
  - Nem, senki sem láthat így. - morogott. - Csakis én. - vigyorgott. - De most én  megyek be, különben tényleg elkésünk. - jelentette ki. - Az ajtó be van zárva, nyugi... - majd belépett.
  - És kinek a hibája lenne, ha elkésnénk? - kérdeztem.
  - A tied, mert olyan sokat készülsz. - nem láttam, de tudtam, hogy mosolyog.
  - Igen és elfelejtetted, hogy ki nem engedett felkelni? - erre nem kaptam választ. Hát persze, hogy nem hiszen én nyertem, Ő pedig utál veszíteni.
  Felöltöztem, a tegnap esti kikészített ruhámba, ami nem volt már mint egy csőnadrág, szürke topp és hozzá illő kardigán és csizma. Egy kis smink és már kész is voltam.
  Nem tudom, hogy ezt azért csinálja, hogy engem kínozzon vagy csak megszokásból, de Harry egy száll boxerben lépett ki, én persze végig bámultam, amin Ő pimaszul mosolygott.
  - Ezt direkt csinálod? - kérdeztem.
  - Mit is?
  - Ezt? - mutattam rá. - Vagy ez csak visszavágó?
  - Mindkettő.
  - Zoey, Harry indulunk. - kiáltott fel Liam, pár másodpercen belül Louis rontott be az ajtón.
  - Kész vagytok? - vigyorgott.
  - Egy perc. - mondta Harry, felöltözött. - Igen. - felkaptam a táskám, és indultunk is lefelé.      
   Köszöntem a lányoknak, majd elbúcsúztunk Pezztől, aki azt mondta, hogy nekik, három hetes turnéjuk lesz és addig nem tud minket meglátogatni, de utána jön. Zaynnek nehéz lesz, de majd segítünk neki, hogy ne érezze magát egyedül. Beszálltunk a kocsikba, majd indultunk is a reptérre. Egy kicsit meglepődtem mikor egy vörös hajú lányt láttam a mi gépünk előtt várakozni, gyönyörű volt, csodás alakkal.
  - Ki az a lány? - kérdeztem a mellettem haladó Eltől.
  - Ő Bella, a fiúk táncosa. Jó fej csaj, kedvelni fogod. - mosolygott.
  - És én erről miért nem tudtam? - gondolkoztam, El csak vállat rántott. Megálltunk előtte, a fiúk megölelték, már csak én maradtam. Elém állt és bemutatkozott.
  - Szia Bella More vagyok, a fiúk táncosa. - mosolygott.
  - Helló, Zoey Malik. - fogtam vele kezet.
  - Már sokat hallottam rólad.
  - Én még semmit sem. - tátogtam. Felszálltunk a gépre. Mindenki helyet foglalt. Harry persze nem hagyta, hogy a mellette lévő ülésre üljek, az ölébe húzott. - Hová megyünk elsőnek? - kérdeztem.
  - Fogalmam sincs. - rántott vállat. - Paul! - kiabálta el magát. - Hová megyünk?
  - Sydney-be. Ahol egy hetet fogunk maradni, ugyanis két koncert lesz és még interjúk is és kaptok két szabadnapot is. - válaszolta.
  - Még sosem voltam ott. - vallottam be.
  - Én sem. - húzott magához egy csókra. - De szerintem jó lesz.
  - Ne előttünk faljátok fel egymást. - szólt ránk Louis, én pedig ráöltöttem a nyelvem.
  - Kuss. - válaszoltam Harry, belőlem pedig kitört a nevetés.
  Az út hosszú volt, de jól szórakoztunk rajta. Nem egy beszólást kaptunk még a többiektől, de már a végére csak nevettünk rajtuk. Ám az egyáltalán nem tetszett, hogy Bella Zayn mellett ül, nekem valahogy nem szimpatikus az a lány. Remélem nem fog rámászni a fiúkra, mert akkor én kinyírom. Megérkeztünk az ablakból már látni lehetett Sydneyt, gyönyörű. Miután leszálltunk, három két kocsi várt ránk, a bőröndjeinket berakták, majd indultunk is a szállodánk felé.
  Mindenki a saját lakosztályába ment, amikor kitárult előttem az ajtó, egy gyönyörű szobában találtam magam. Hatalmas ágy, barnában és fehérben pompázott minden. Harry behozta a bőröndjeinket én pedig azonnal egy új ruha után kezdtem kutatni, ugyanis itt meleg van én meg fel vagyok öltözve mintha Szibériában lennék. Gyorsan átöltöztem és már mentünk is a fiúkkal az első próbájukra.
  Látszott rajtuk, hogy semmi kedvük ehhez, de két nap múlva lesz az első koncertjük és muszáj rá próbálniuk... Sokat bénáztak, amin Paul ki is akadt, de pár perc szünet után mi felvidítottuk őket és már minden csodásan ment nekik....
  Hazaérve, mindenki megvacsorázott, majd beestünk az ágyainkba.....

4 megjegyzés: