23.Kettesben

Sziasztok!

El sem hiszem, hogy eltelt a két hét, nekem már nagyon

hiányzott ez a történet, remélem nektek is, de most itt vagyok

új erővel és ötletekkel, remélem meg lesztek velük elégedve.

Annak viszont nagyon örülök, hogy a szünet ellenére is elértük

a több mint 10000 látogatót, köszönöm nektek.

Tehát nem húzom tovább az időt gondolom várjátok a folytatást

Még csak annyit, hogy remélem elmondjátok a véleményeiteket.

Jó olvasást!

  Az esküvő óta két nap telt el. Még mindig képtelen vagyok elhinni, amit anya mondott " Taylor a ti unokatestvéretek", ez a mondat kavarog a fejembe... nem tudom kiverni onnan. Miért pont ő? Akárkit elfogadnák, de őt nem. Az egyetlen személy, akit a legjobban utálok és kiderül róla, hogy a rokonom? Tudtam, hogy az élet kegyetlen, de hogy ennyire?

  Még senkinek sem mondtunk semmit Zaynnel, de az a baj, hogy tegnap elmentek Pezzel a nászutukra, Louisék és Liamék is elutaztak. Niall pedig alig van itthon, a legtöbb idejét Niaval tölti, ami nem is lenne baj, ha nem lenne egy titkom. 

  Harry is észrevette, hogy furcsán viselkedem, de nem kérdezett semmit sem. Aminek örülök, mert szerintem Ő is ki fog akadni, ha megtudja, hogy mi a bajom. Nem szeretek előtte titkolózni, de muszáj. Ebben a pár napban, amit kettesben tölthetünk, nem szabad elrontanom a hangulatot. 

  - Jó reggelt! - köszöntött egy reggeli csókkal Harry.

  - Jó reggelt! - bújtam szorosan hozzá.

  - Ugye tudod, hogy miénk az egész ház? - kérdezte perverz vigyorral a száján.

  - Igen tudom, de tarsd kordában a kicsi Harryt mert én még fáradt vagyok. - nyomtam egy puszit a mellkasára.

  - Jó. - morogta. - De ezt számon fogom még kérni.

  - Tudom.

  - Megyek csinálok reggelit. - ült fel az ágyban.

  - Az ágyba kapom a reggelit? - csillant fel a szemem, mire ő csak egy puszit adott, szóval igen.

  Mivel mára semmi dolgunk sincsen, nem kell hamar felöltözzek. Arra gondoltam, hogy este meglepem Harryt és készítek neki vacsorát és utána még kap valamit. Biztosan örülne neki, és nekem is jobb kedvem lenne, már csak el kell csalnom otthonról, de hogyan? Paul. Neki biztosan van valami ötlete. Írok neki egy SMS-t. "Szia, kérlek délután el tudnád hívni itthonról Harryt, meglepetést akarok neki csinálni." Remélem neki lesz valamilyen ötlete.... "Persze úgyis beszélnem kell a fiúkkal." probléma megoldva. - gondoltam magamban.

  Visszafeküdtem és behunytam a szemem, hallottam, hogy nyílik az ajtó és letesznek valamit az ágyra. Mikor kinyitottam a szemem, teljesen ledöbbentem.

  A tálcán volt egy hatalmas tál gyümölcs kiwi, banán, szőlő és ananász pont a kedvenceim. Szirupok a gofrihoz és két csésze kávé és gyümölcsturmix. Ilyen aranyos dolgot még senki sem adott nekem. Azonnal felültem és szorosan megöleltem.

  - Köszönöm. - pusziltam meg a nyakát.

  - Nincs mit, ez jár neked.

  Mondhatnám azt is, hogy megreggeliztünk, de ez nem igaz, mert én őt etettem, Ő pedig engem. Sok szép reggelt okozott már nekem, de ez volt a kedvencem az összes közül. 

  Harrynek csengett a telefonja, mikor visszajött azt mondta, hogy Paul akar valamit mondani neki és azt át kell adja majd a többieknek is. Bocsánatot kért, hogy egyedül kell hagynia, én pedig próbáltam elrejteni a mosolyomat, amit sikerült is. Elkészült majd elment.

  Én egy kicsit még feküdtem, majd azon kezdtem törni a fejemet, hogy mit csináljak neki vacsorára, hiszen nem tudom, hogy mit is szeret, de kit hívjak fel? Louis. Ő biztosan tudja. Igaz nyaralnak, de muszáj lesz megzavarnom őket. Fel is hívtam, boldogok voltak, hogy hallják a hangom, megkérdeztem, hogy milyen ott és azt mondták, hogy gyönyörű (Maldiv szigetek). Még egy ideig beszélgettünk a nagy semmiről, aztán pedig rátértem a lényegre. Louis azt mondta, hogy mindent szeret, hát köszi a nagy semmit Lou, de El szerint csináljak neki spagettit, hiszen azt mindenki szereti és nem is nehéz elkészíteni. Megköszöntem nekik a segítséget, majd kimásztam az ágyból. 

  Nem öltöztem fel, majd ráérek még. Lementem a konyhába kerestem egy tálat, amiben vizet forraltam, majd beletettem a tésztát. Addig elkészítettem a szószt, hát nem tudom, hogy milyen lett, de remélem nem csesztem el nagyon. Mire végeztem a tészta is kész lett. Összeöntöttem a kettőt, majd befedtem, hogy ne hűljön ki. 

  Észre sem vettem, de már 6 óra volt, Harry azt mondta, hogy hét után már itthon lesz, szuper akkor egy órám van elkészülni. Villám sebességgel felrohantam a szobámba, lezuhanyoztam, majd magamra tekertem a törölközőt és kiléptem a gardróbomba. Mi a fenét vegyek fel? Valami egyszerűre, de mégis ellenállhatatlanra gondoltam. 

Ruhám

  Már nem is tudom, hogy hány ruhát próbálhattam fel, sokat az biztos, de egyik sem tetszett. Majd megakadt a szemem az egyik miniruhán, ami nagyon rövid, de tudom, hogy Harrynek tetszenék benne. Így magamra kaptam egy fekete alsónemű szettet és már fel is vettem rá a ruhát. Belebújtam a cipőmbe és már csak 15 percem maradt. Nem leszek kész. - gondoltam magamban. Szerencsére a hajam már megszáradt így azzal nem kellett foglalkozzak. Feltettem egy kis sminket és már kész is voltam. Letipegtem a konyhába és megterítettem az asztalt. Gyertyát gyújtottam, majd kitettem a Spagettit. Épp, hogy befejeztem nyílt az ajtó.

  Kiléptem a konyhából és szembe találtam magam Harryvel, aki nagyra nyílt szemekkel nézz rám, pontosan ahogy elképzeltem, tudtam, hogy ezzel meglepem az én szerelmet. Közelebb jött, majd jó alaposan végigmért, gondolom tetszett neki a ruhám hossza, mivel jó sokáig elidőzött vele.

  - Minden oké? - nevettem.

  - Ja igen persze. - dadogta. - Gyönyörű vagy! - csókolt meg. - De készülünk valahová?

  - Köszönöm. Igen vacsorázni. - mosolyogva mutattam a konyhára. Megfogtam a kezét majd magam után húztam. Amikor meglátta az asztalon az ételt akkor mégjobban meglepődött amit nem is csodálok hiszen nem vagyok valami nagy konyhatündér, de azért most kihoztam magamból a legjobbat, vagyis remélem.

  - Ezt miért csináltad? - ölelt át.

  - Mert nem sok olyan hetünk van amikor csak ketten vagyunk itthon és gondoltam megünnepelhetnénk, de ha nem akarod nem kell. - mentem kifelé, de elkapta a csuklóm és magához húzott.

  - Én ezt egy szóval sem mondtam, csak meglepődtem. 

  - Az is volt a célom. - mosolyogtam.

  Kivettem a hűtőből a behűtött vörösbort, majd letettem az asztalra. Harry kihúzta nekem a széket, majd Ő is helyet foglalt a velem szembe lévő széken. Izgultam mikor elkezdte enni a spagettit, hiszen meg sem kóstoltam, remélem nem rontottam el nagyon. A mosolyából ítélve ízlett neki, így én is enni kezdtem. Tényleg nagyon jól sikerült. Első próbálkozásra nem is olyan rossz. Miután vacsoráztunk, Harry a borért nyúlt és mind a kettőnknek öntött két talpas pohárba. Az egyiket nekem adta, a másikat pedig magánál tartotta.

  - Kettőnkre. - mosolyogva koccintottunk, mint mindig most is kettőnkre. Valahogy nálunk ez már bevett szokás lett.

  - Kettőnkre. - lassan mind a ketten megittuk, én felálltam és leszedtem az asztalt, majd a mosogatóba tettem a tálakat. Harry a hátamhoz állt és átölelte a derekam. 

  Mosolyogva fordultam meg, az ajkaimat az övére tapasztottam, majd egy szenvedélyes csókot váltottunk. Gondolom rájött, hogy mit is akarok, mert az ölébe vett és így vitt fel egészen a szobájáig, ahol gyengéden az ágyra tett, majd fölém hajolt és a nyakamat kezdte csókolgatni. A kezeimmel megkerestem a pólója szegélyét és lassan húzni kezdtem felfelé, majd kibújtattam belőle, így megjelentek előttem a tetoválásai és az izmos felsőteste. Felült én pedig az ölébe férkőztem, majd szorosan átöleltem és játékosan harapdálni kezdtem a nyakát, majd megtaláltam a gyenge pontját, amikor a vékony bőrt a fogaim közzé vettem, felnyögött én pedig elégedett voltam magammal, majd szívni kezdtem. Ő eddig a lehető leglassabban húzta le a ruhám cipzárját, majd megfogta az alját és lehúzta rólam a szoba másik végébe repítve.

  A lábaimat átkulcsoltam a derekán, majd hátradőltem magammal húzva őt is. Azonnal a számra tapasztotta az övéit, vadul faltuk egymást. A kezeimet a nyaka köré fontam, így minnél közelebb vontam magamhoz. Hatalmas kezei bejárták a testemet, az oldalamat simogatta, közben pedig apró csókokat hagyott a nyakamon és így haladt minnél lejjebb. Mikor a hasamhoz ért az egyik kezemmel a lepedőt fogtam a másikkal pedig a hajába túrtam, minek köszönhetően egy férfias nyögés hagyta el a száját. Imádja mikor a hajába túrok, én pedig szeretem ezt tenni. A nadrágja is lekerült róla, majd ismét megtörtént, ami annyira boldoggá tesz minket.

  Zihálva feküdt le mellém, én pedig szorosan hozzábújtam. Éreztem a gyors szívverését, örülök, hogy ezt én váltom ki belőle. Ha valaki megkérdezni melyik nap volt életem eddigi legjobb napja akkor biztosan azt mondanám, hogy ez, persze ha nem lenne ott az a titok. A mosoly eltűnt a számról és ezt Hazz is észrevette.

  - Mi a baj? - kérdezte aggódóan.

  - Valamit el kell, hogy mondjak... de ha most mondom akkor elrontom ezt a csodás pillanatot.

  - Zoey, megijesztesz. Mi történten?

  - Gondolom neked is feltűnt, hogy az esküvő óta máshogy viselkedem. - bólintott. - Ez azért van mert ott az anyám elmondta nekem és Zaynnek, hogy van egy rokonunk akiről eddig nem is tudtuk, hogy az... aki nem más mint Taylor. Ő a mi unokatestvérünk........