9. Randi

   Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem az új résszel, de nem volt időm írni. Most viszont bepótolom. Ez a rész hosszú lesz, hogy kárpótoljalak titeket. Remélem megértitek. Mivel jó a kedvem, a rész is vidám lesz...igaz lesznek benne kevésbé boldog pillanatok is, de azt majd meglátjátok... Nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást.
                                                                           Puszi!



  Reggel még mindig esett az eső, amikor felébredtem. Harry édesen szuszogott mellettem, nekem pedig nem volt szívem felébreszteni, így behunytam a szemem és visszaaludtam. Nem sokáig alkudhattam, mivel valaki berontott a szobába és rá vetette magát az ágyra. Ki más lehetett volna, mint Louu.
  - Micsináltok drágáim?-érdeklődött.
  - Talán nem látszik?-kérdeztem gúnyosan.-Épp aludni szeretnénk, ha hagynál...
  - Louis!-kiáltott Harry.-Kifelé.
  - Jó megyek már, csak szólni akartam, hogy itt vannak a lányok és reggelit készítenek, úgyhogy legyetek szívesek lejönni.-szállt le rólunk, majd az ajtóban még visszafordult és egy perverz mosolyt küldött felénk.
  - Hány óra?-kérdezte Hazza rekedtes hangján.
  - Fél 11.-válaszoltam. Kimásztam az öleléséből és fel akartam állni.
  - Még túl korán van.-rántott vissza maga mellé.- Maradj még.-suttogta, majd szorosan magához ölelt, hogy ne tudjak elmenekülni.
  - De mi lesz a reggelivel?
  - Az megvár.-puszilt a hajamba, amitől én mosolyogni kezdtem.
  - Jó, még 5 percet maradok. Semmivel sem többet.
  Harry az arcomat kezdte fürkészni, mintha valami érdekes lenne rajta. Kezdtem egy kicsit zavarba jönni, szerintem ezt ő is észre vette, mivel még nagyobb lett a vigyora. Lassan letelt az öt perc és én mocorogni kezdtem Harry karjai között, ő elengedett én pedig kiszálltam az ágyból...valamit motyogott az orra alatt, de nem értettem.
   Kimentem a szobájából, át az enyémbe. A fürdőbe mentem, kiengedtem a hajam és egy gyors zuhanyt vettem. Felkaptam a tiszta fehérneműmet, megszárítottam a hajam és végül fogat mostam. Mivel tiszta ruhát nem hoztam magammal, kimentem a szobába, majd arra lettem figyelmes, hogy valaki rámnyit. Hát igen az ajtót nem csuktam be. Minek is? Csak öt fiúval élek együtt.
  - Kopogni luxus?-kérdeztem mérgesen Loutól, ő abban a pillanatban eltakarta a szemét.
  - Bocsi, csak szólni akartam, hogy El beszélni akar veled és kész a reggeli.
  - Oké. Felöltözök és megyek is.-mosolyogtam rá. Ő pedig magamra hagyott.
  Pár másodperc múlva megint benyitott valaki. hát ezt nem hiszem el, itt senki sem tud kopogni?  Mérgesen fordultam meg.
  - A francba már, itt senki sem tud kopogni?-kérdeztem mérgesen Harrytől, aki jó alaposan végigmért, majd perverz mosoly jelent meg az arcán. -Mit akarsz?
  - Csak azt akartam mondani, hogy nem felejtettem el a tegnapi fogadást és ma este lesz a randik. -mosolygott továbbra is.
  - Megértettem, most viszont hagynátok végre felöltözni?
  - Igen.
  Kiment, most viszont már bezártam az ajtót. Végre magamba lehettem. Nem tudom, hogy mit gondoljak az estéről. El szeretnék menni, de mi van ha nem fogok magammal bírni? Harry olyan pasi, mint akire mindig is vártam. Elveszek a gyönyörű smargzöld szemeibe, ami mindig csillog amikor engem néz...a mosolyába... gödröcskéibe...egyszerűen az egész srác tetszik nekem. Nem tudom, hogy hogy is fogom kibírni az estét, de nem akarok semmi butaságot sem csinálni. Ezekkel a gondolatokkal kerestem ki a mai ruhámat. Egy fekete pólót és kék csőnacit vettem fel a kedvenc fefér Conversemmel.

  Mivel kész voltam, lementem a többiekhez. Mind a konyhában voltak, az asztalnál. A lányok a nyakamba ugrottak, majd helyet foglaltam az utolsó üres széken, ami pont Harry mellett volt. A lányok palacsintát raktak elénk, majd ők is leültek enni. Én imádom a csokis palacsintát. Zayn próbálta az arcomat fürkészni, de én kerültem a tekintét. Gondolom arra volt kíváncsi, hogy mi történt az éjjel Harry és köztem. Semmi. Az ég adta világon semmi sem történt köztünk.-gondoltam magamban.Miért nem lehet felfogni, hogy csak barátok vagyunk, na de mindegy is...

  - Na és mit csináltatok az este?-törte meg a csendet Liam.

  - Hát, hol is kezdjem....fogadtunk és én nyertem...ezért neki el kell velem jönnie randizni. Mivel fél a vihartól velem aludt. Röviden ennyi.-mosolygott Harry.

  - Randizni mész vele?-mutatott Zayn Harryre.

  - Igen.-jelentettem ki. Zaynnek nem tetszett a döntésem, de megígérte, hogy amíg én boldog vagyok addig nem szól bele a Harryvel való kapcsolatomba.

  A fiúk a nappaliba vonultak. Igen miért is mosogatnának el maguk után. Arra vannak a lányok, nem? Jellemző rájuk, de végül is örültem neki, mivel jobban megismertem a lányokat. Mindegyik nagyon szimpi volt, de legjobban El és Perrie. A csajok is kérdezősködtek a Harryvel való kapcsolatomról, de nekik sem mondtam semmi újat, mivel csak barátok vagyunk. Dani és Nia kimentek a fiúkhoz mi pedig hárman maradtunk a konyhába.

  - Kérdezhetek valamit?-érdeklődött Perrie, mire én bólintottam. -Neked bejön Harry?-mindketten engem bámultak és a válaszomat vártak. Mit mondjak nekik? Merjem elmondani, hogy mit is érzek iránta? Megbízhatok bennük? -Na?-sietett Perie.

  - Egy kicsit talán igen.-pirultam el.

  - Tudtam én megmondtam neked ugye Perrie, de miért is nem hittél nekem?-mondta El.

  - Jó, jó igazad van.

  Még dumáltunk egy kicsit a fiúkról, utána pedig ki akartam menni a konyhából Perrie után, de El megállított.

  - Louis, azt mondta, hogy te is modelkedsz. Igaz?

  - Én nem modelkedem, csak szeretek pózolni.-mosolyogtam rá.

  - Értem, és lenne kedved elkísérni engem a mai fotózásra?

  - Igen.-ugráltam. -Mikor lesz?

  - Egy óra múlva.

  Kimentünk a fiúkhoz és elújságoltuk nekik is a jó hírt. Harryn láttam, hogy nem tetszik az ötletem, de nem igazán érdekel, hogy neki tetszik-e vagy sem. Imádok pózolni és szerintem menne a modelkedés is. Az óra hamar eltelt, mindenkit megöleltünk, majd elhagytuk a házat. Beültünk el kocsijába, én pedig gyorsan elő vettem a telóm és felmentem Twitter-re. "Helló Világ. El sem hiszitek, hogy hová tartok ebben a percben. Egy fotózásra. Igen. Végre rászántam magam és boldog vagyok. Remélem a képek jók lesznek. Este mutatok majd belőlük egy párat." 

  Egy hatalmas épület előtt álltunk meg. Mindketten kiszálltunk, majd El előre ment és én pedig követtem. Köszöntünk a recepciósnak, majd tovább haladtunk hátra. Ott El bemutatott a fotósnak és a sminkeseknek. Mindenki boldogan fogadott... azt mondták gyönyörű a bőröm. Az egyik székben én ültem a másikban pedig El. Laza hullámokat varázsoltak a hajamba, majd elkezdtek sminkelni... alig látszott valami, mivel szerintük nekem nincs szükségem rá. Majd egy nő, akit még nem ismertem ruhákat hozott elém és azt mondta, hogy próbáljam fel őket és válasszak egyet. Így is tettem.

   Felöltöztem. Már El is kész lett addigra. Csodásan festett, azt mondta, hogy ne izguljak mert minden jól fog menni. Itt elbúcsúztunk egymástól, mivel külön szobába lesz a fotózás. Zakatoló szívvel mentem be a terembe, majd a fotósom elém sietett és megdicsért. Szerinte is csodásan festek, lassan én is kezdtem elhinni. Ha mindenki ezt mondja nekem akkor biztosan így is van.

  Kezdetét vette a fotózás. Egy kicsit izgultam és ezt Josh is észrevette. Odajött és azt mondta nekem, hogy lazítsak és csináljak úgy mint otthon, így is tettem. Csodás volt minden egyes percet élveztem. A végére már nagyon laza voltam. A képeim csodásak lettek. Josh szerint nekem a modelkedés a jövőm, és lehet hogy igaza is van, hiszen imádok pózolni és jól is megy. 

  El is végzett. Az ő képeit is megmutatta nekem, nagyon jók lettek. Ő már régebb óta van a szakmában így nem is csoda, hogy sokkal lazább nálam. 

 Mivel még nem volt kedvünk hazamenni, beültünk a Nando's-ba. Elhez egy csomóan odajöttek és autogramot kértek tőle. Hát igen Ő Louis barátnője, neki ez megszokás, de mikor hozzám odajön az egyik lány és egy autogramot kér tőlem, hát eléggé meglepődtem, hiszen én nem vagyok híres, azon kivűl, hogy Zayn húga vagyok. De most nem Zaynért jöttek oda hozzám, hanem Harryért. Én szépen elmagyaráztam a lánynak, hogy Harryvel mi csak barátok vagyunk, de ő akkor is ragaszkodott hozzá. Hát oké, végül megadtam neki amit kért tőlem.

  - Ez fura volt.-mondtam Elnek.

  - Nem volt az, hiszen Harryvel nagyon jóba vagy és szerintem érzel is iránta valamit, ne is merd tagadni. És ezt nem csak én vettem észre hanem a rajongói is.-hadarta El.

  - El...-mondtam, de nem akartam neki hazudni így az igazat mondtam. -Igazad van, tényleg jobban kedvelem Harryt mint egy szimpla barátot, de én nem illek hozzá...

  - Ez butaság, én is ezt hittem mikor Louissal kezdtem járni, de ő meggyőzött és igaza volt, hiszen csodásan megvagyunk lassan két éve. És Hazzában és benned is egy csomó közös van...szerintem ne enged el, nem éri meg, mert utána szenvednél, ha nem lenne veled.

  - Nem tudom El, de még gondolkozok rajta.-ekkor kaptam egy SMS-t.

"Szia Z, már alig várom az estét. Legyél szép, 8-kor indulunk, ha neked is megfelel. xx H"-visszaírtam neki, hogy nekem jó, majd el kérdően nézett rám.

  - Ki volt az?

  - Harry. Azt mondta, hogy nyolcra legyek kész...de mi a fenét vegyek fel?

  - Majd én segítek neked választani.

  Ezzel elhagytuk az épületet és haza siettünk. Köszöntünk a fiúknak, de az egyikük hiányzott. Harry nem volt közöttük, így gyorsan felmentünk a szobámba és El már a gardróbomban kutakodott. Nem sokáig majd egy csinos ruhával a kezében tért vissza. Meg kell, hogy mondjam, hogy tetszett a szerelés. gyorsan felvettem és a hajamat oldalra kötöttük. A sminkem maradt a fotózásról, majd El a tükör ellé tolt én pedig nagyra nyílt szemekkel néztem magam.

  Tetszett amit láttam, nagyon is tetszett. Szorosan megöleltem El-t és megköszöntem neki mindent. Azt mondta, hogy ne aggódjak mert minden csodás lesz, majd eltűnt Még negyed óra volt nyolcig, úgy döntöttem, hogy lemegyek a többiekhez.

  - Hűűű, de jól nézel ki.-dicsért meg Louis.

  - Köszi, Lou.-leültem mellé, izgultam így csendben voltam.

  - Min gondolkodsz húgi?

  - Semmin.-próbáltam titkolni és sikerült is mivel eben a percben nyílt az ajtó és Hazza lépett be rajta. Bejött a nappaliba, majd jó alaposan végigmért és megnyalta az alsó ajkát, én ebbe belepirultam.

  - Mehetünk?-kérdezte egy aprót bólintottam, majd felálltam és mellé álltam. Megfogta a kezem és az ajtóhoz vezetett.

  Harry a kocsijához vezetett, udvariasan kinyitotta nekem az ajtót majd besegített. Ő is beült mellém, majd elindultunk, alig kocsikáztunk 5 percet mikor megállt, egy park mellett. Nem értettem, hogy miért hozott ide, de bíztam benne. Kiszállt majd engem is kisegített. Az ujjainkat összekulcsolta, amin én elmosolyogtam. Út közben a fülembe súgta.

  - Gyönyörű vagy.

  - Köszönöm.

  Az út gyertyákkal volt díszítve, lassan haladtunk közöttük. Szerintem ez nagyon romantikus volt, de ez semmi sem volt ahhoz képest ami rám várt, egy plédet pillantottam meg. Körülötte rózsaszírmok voltak és néhány gyertya. a pokrócon pedig egy kosár volt. ?Megálltunk előtte, én pedig szorosan átöleltem Harryt. Habozott egy kicsit majd ő is viszonozta, letelepedtünk mind a ketten, majd egymást kezdtünk bámulni. Én törtem meg a csendet.

  - Ez csodaszép és romantikus.

  - Tudtam, hogy tetszeni fog neked...vagyis csak reménykedtem.-mosolygott.

  - Jól gondoltad.-nyomtam egy puszit az arcára, mire ő mosolyogni kezdett.

  - Nem vagy éhes?

  - De, együnk.

  Kivett a kosárból egy pár szendvicset, és még volt benne valami, láttam, de azt benne hagyta. Majd enni kezdtünk, közben nevettünk. Majd a csillagokat kezdtük el fürkészni. Boldog voltam, talán ez volt életem egyik legjobb randija. Miket beszélek, biztosan ez volt az. Magamban mosolyogtam, mire Harry kérdőn nézett rám, majd felült és kivett valamit a kosárból. Epret és olvasztott csokit rakott elém.

  - Honnan tudtad, hogy szeretem az epret és a csokit?-mosolyogtam rá.

  - Hát a csokit, azt reggelinél tudtam meg...az epret pedig mindenki szereti.-kivett egy epret és belemártotta a csoki és a szám fele közelített vele.- Nyisd ki szépen.-nem tehettem mást, tejesitettem a parancsát.  

  - Nagyon finom.-mosolyogtam rá.- Nem gondoltam volna, hogy van egy ilyen oldalad is, Hazza.

  - Ezt az oldalam nagyon kevesen ismerik, de azt szeretném, hogy te ismerd a legjobban. Azt szeretném, hogy...-itt elhallgatott. -Nem számit, azt szeretném, hogy boldog légy.

  - Én is megszeretném ismerni ezt az oldalad.

  Kezdett hideg lenni. Hazza észrevette, hogy fázok és magához húzott egyenesen az ölébe. Körém fonta a karjait és szorosan magához ölelt, nem engedett el egy másodpercre sem. A testemet azonnal átjárta a melegség, Harry karjai között semmitől sem féltem. A nyakamat kezdte puszilgatni, amitől engem kirázott a hideg... de nagyon tetszett amit csinál.  Sosem gondoltam volna, hogy valaha Harry Styles fogok randizni, de boldog vagyok hogy tegnap megszólaltam és most az egyszer hálát adok a viharnak, mert nélküle nem lett volna semmi sem. 

  Felé fordítottam a fejem és rámosolyogtam. Ismét elvesztem a ragyogó szemeibe, ő közeledni kezdett felém. Tudtam, hogy meg akar csókolni, de én nem tudtam, hogy mit is csináljak. Engedjem neki? Vagy ne? De hiszen én azt szeretném, hogy megcsókoljon, de tudom, hogy nem lenne helyes, de képtelen vagyok neki ellenállni. Mikor már csak milliméterek választottak el egymástól, a szemembe nézett és látta, hogy nem ellenkezem ezért az ajkait az enyémre tapasztotta. Puha ajkaival gyengéden csókolt, mintha attól félne, hogy bármelyik percben összetörhetek. Lassan távolodni kezdett tőlem, nekem pedig csak most esett le, hogy mit is csináltunk az előbb. Istenem, hogy lehettem ennyire hülye? Ezt sosem lett volna szabad megtörténjen. Kipattantam Harry öléből, majd arrébb sétáltam, valaki hátulról átkarol.

  - Mi a baj?-kérdezte aggódóan.

  - Harry...ennek a csóknak nem lett volna szabad megtörténnie.

  - Miért mondasz ilyeneket?

  - Mert így van...-dadogtam. Majd elindultam ki a parkból. 

  Beszálltunk a kocsiba, majd haza indultunk, egyikünk sem szólt semmit sem. Én a sírás határán voltam, Harry pedig szomorú és csalódott arcot vágott. Hazavétünk, gyorsan kiszálltam és berohantam a házba, a fiúk a nappaliban ültek, csak Zayn hiányzott, mivel ő Perrievel volt. Nagyon örültem, hogy nincs itt, hiszen nem akartam, hogy összevesszenek Harryvel. 

  Felrohantam a szobámba, majd az ágyra borultam és zokogni kezdtem. A telómba dugtam a fülesem és egy számot kezdtem hallgatni pontosabban a fiúk egyik számát...

http://www.youtube.com/watch?v=5kqxe0zdBJ0

  Fájt. Mindenem nagyon fájt. Fájt, hogy elutasítottam, és ezzel örökké elveszítettem, pedig én nem ezt szerettem volna...Miért tettem ezt? Miért utasítottam el?

                                              "Louis szemszöge"

   A fiúkkal éppen a Tv-t néztük amikor nyílt az ajtó. Zoey lépett be rajta szomorúan Nem tudtam, hogy mi történhetett, de láttam rajta, hogy  kevés kell neki ahhoz, hogy elsírja magát. Ahogy Harry belépett az ajtón Zoey azonnal felszaladt a lépcsőn. Harry is hasonló képen festett. A fiúkkal egymásra néztünk, majd Harryhez fordultam.

  - Mi történt?

  - Semmi, hagyjuk.-morogta.Tudtam, hogy komoly lehet, de azt is, hogy ha akarja akkor majd elmondja nekünk.

  - Oké, de én beszélek Zoeyval, nagyon maga alatt van.-mondtam neki.

  - Tőlem.-majd ő is felrohant  és jól bevágta az ajtóját.

  - Mi történhetett?-kérdezte Liam.

  - Mindjárt kiderítem.-válaszoltam neki majd felmentem és megálltam Zoey szobája előtt.

  Halk zokogást hallottam, kopogtam, de nem kaptam választ, így benyitottam. Zoey az ágyon feküdt és sírt. Közelebb mentem hozzá, majd leültem az ágyára, mire ő megfordult és rám nézett. Szorosan magamhoz öletem és próbáltam megnyugtatni, de nem nagyon ment. Csak sírt és sírt. Nem tudtam, hogy mi történt közöttük, de most nagyon haragszom Hazzára.

  - Mi történt?

  - Minden jól ment...-zokogta.-...egészen addig amíg meg nem csókolt...

  - De hiszen szereted. Vagy tévedek?

  - Nem, de ennek nem lett volna szabad megtörténnie...

  Nagyon sajnáltam szegény lányt. Nem értettem, hogy miért nem lett volna szabad megcsókolnia. Szorosan hozzám bújt, én pedig a hátát simogattam. Lassan kezdett megnyugodni, rám nézett a szemei pirosak és duzzadtak voltak a sok sírástól.

  - Nyugodj meg kérlek.-nyomtam egy puszit a homlokára.

  - De én, én nem ezt akartam.....

  - Minden rendben lesz. Hozzak neked valamit?

  - Nem, de kérhetek tőled egy szívességet?

  - Persze, akármit.

  - Nem alszol ma velem? Ne aggódj tudom, hogy neked ott van El és, hogy mennyire szeretitek egymást, de most képtelen lennék egyedül elaludni.

  - De nagyon szívesen, megyek és átöltözök és jövök is vissza.

  Felálltam és kimentem, hallottam, hogy HArry szobájából csattanások halasszanak. Mérges, biztosan azt hiszi, hogy ő a hibás de ez nem így van, ha legnyugodt egy kicsit akkor holnap majd elmondom neki, hogy mit mondott Zoey. A szobámban belebújtam a pizsimbe, majd átballagtam, Zoey szobájába, már ő is átöltözött. Az ágyon ült felhúzott térdekkel és bámult maga ellé.

  -Minden oké?

  - Igen.

  Befekedüntem mellé, ő hátat fordított nekem. Tudtam, hogy ilyenkor nem szabad egyedül éreznie magát. Átöleltem, majd a kezem a kezére tettem a takaró alatt, ő ismét sírni kezdett. Megszorítottam a kezét, nem tudtam, hogy mi mást csinálhatnék még, így szorosan megöleltem. Egy ideig még sírt majd álomba merült, ahogy én is........

8. A vihar

  Sziasztok! Bocsi a késésért, de meghoztam az új részt. Tegnap nagyon elfoglalt voltam és nem volt időm írni, de ma bepótoltam. Már majdnem 300 látogatóm van és 2 követőm, köszönöm nektek, boldoggá tesztek ezzel. De azért remélem több is lesz, én ennyinek is nagyon örülök, de többnek még jobban örülnék... Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást.
                                                                       Puszi.





   - Azt mondta, hogy minden a legnagyobb rendben...semmi bajod.- mosolygott rám Harry. Nekem pedig kevés kellett, hogy pofon vágjam, mi a fenéért hozta így rám a frászt? És miért nem nekem mondta meg az orvos, hogy semmi bajom? - Látod megmondtam, hogy semmi bajod sem lesz.
   - Harry, ne merj többet így megijeszteni....Érted?-kérdeztem kicsit mérgesen, de egyáltalán nem haragudtam rá, csak szívatni akartam.
   - Jó, sajnálom.-mondta kiskutya szemekkel. Hát ennek mégis ki tud ellenállni? Én nem. Szóval odamentem hozzá és szorosan átöleltem. - Örülök, hogy semmi bajod.-suttogta a fülembe.
   - Menjünk haza. -húztam magam után. Igen megfogtam a kezét, pedig tudtam, hogy ezt megint mindenki félre fogja érteni, de nem érdekelt, mi tudjuk, hogy mi az igazság.
  Rólam tudni illik, hogy sosem szerettem a kórházakat, mindig frászt kaptam, csak a neve hallatán is. Így gyorsan ki is mentünk az említett helyről és a kocsija felé vettünk az irányt. Kinyitotta nekem az ajtót majd ő is beszállt mellém. Az út csendesen telt...amíg Harrynek meg nem szólalt a telefonja. Louis hívta, kábé öt percig beszéltek majd miután letették, Hazza mosolyogva fordult hozzám.
  - Louis volt, azt mondta, hogy a csajoknál alszanak. Szóval milyénk a ház ma éjszaka.-mondta perverz vigyorral a száján.
  - Hahaha...és mit fogunk csinálni?-kérdeztem.
  - Nekem lenne egy két ötletem.
  - Hát azt rögtön gondoltam, de nem olyanra értettem. Tedd félre a perverz énedet, különben nem beszélek veled egész este.-mosolyogtam rá.
  - Úgysem bírnád ki....-nyújtotta rám a nyelvét. Hát ezt nem gondolhatja komolyan, én igazán sokáig bírok valakihez nem beszélni. De ő ezt nem tudja rólam, menjek bele? Egy viccet megér.
  - Mibe fogadunk?
  - Ha én nyerek eljössz velem egy randira...ha pedig te akkor majd kitalálsz nekem valamilyen büntetést.-mosolygott. -Mit szólsz hozzá?
  - Bene vagyok, de te nem tudod mibe mentél bele.-nevettem gonoszan.
  - Ne szóld el magad.-kacsintott rám.
  Az út hátralévő részében nem beszéltünk, elkezdődött a játszmánk. Lassan hazaértünk. Harry felment a szobájába én pedig a konyhába vettem az irányt, mivel farkas éhes voltam. Összedobtam egy sonkás sajtos szendvicset, épp bele akartam harapni, mikor hírtelen kicsapódott a bejárati ajtó.
  - Mi a f...?-kérdeztem idegesen és kiléptem a konyhából, Louissal találtam magam szembe. -Hé, mi a baj?
  - Bocsi, nem akartalak megijeszteni Zoey. Csak itthon felejtettem a jegyeket és nem tudom, hogy hová tettem őket. El ki fog nyírni érte.
   - Segítsek megkeresni?-kérdeztem.
   - Igen. -mosolygott, majd együtt elkezdtük keresni, hamar meglett. A nappaliban volt az asztalon, hát igen ott kerestük utójára, de hát mindig ott van ahol utójára keresnénk, Nem? Louis gyorsan megölelt és el is ment.
  Ismét a konyhába mentem, hogy végre megegyem a szendvicsem és el is kezdtem. A felénél lehettem mikor valaki a konyhába lépett. Ki más lehetett volna mint Harry, egy száll boxerben, amint megláttam köhögni kezdtem, nem sok kelett ahhoz hogy megfulladjak. Hát igen Harry látványa ezt hozza ki belőlem.
   - Jól vagy?-kérdezte aggódóan, mivel én még tartottam magam a fogadásunkhoz, csak bólintottam. -Szóval még mindig nem beszélsz velem?-kérdezte röhögve, mire én csak megforgattam a szemem. - Hát jó, kíváncsi vagyok meddig bírod.
   Ezt meg, hogy érti? Miért van egy olyan érzésem, hogy valami fog történni és meg kellesz szólaljak? De én nem akarok veszíteni... És akkor randira kéne menjek vele. De kinek akarok én hazudni? Szívesen megyek vele randizni... és nem érdekel, hogy mit fognak gondolni a többiek vagy a sajtó... hiszen a szerelem nem bűn, vagy igen? Talán ez egy tiltott szerelem lenne? Á hiszen nem is szeret engem. Miért gondolok én ilyesmikre?
   Lassan befejeztem az evést és egy csupor kakaóval a nappaliba vándoroltam, leültem és bekapcsoltam a Tv-t. Egy horroron akadt meg a szemem...igaz én mindig is féltem az ilyen filmektől, de most valahogy ehhez támadt kedvem. Kényelembe helyeztem magamat és a kakaómat szürcsölve bámultam a képernyőt... már egy ideje nézhettem mikor valaki lehuppant mellém, nem kelett odanézzek hiszen tudtam, hogy Harry az. Egy ideig csendben ült, majd megszólalt.
  - Nem félsz?-kérdezte. Mire én megráztam a fejem. Nem fogok veszíteni, eszem ágába sincs neki megadni ezt az örömöt. - Húúú, nem gondoltam volna, hogy ilyen jól bírod.-mondta szomorúan, mire én elnevettem magam.
   Tovább néztük a filmet, kint már sötét volt, csak a Tv-ből szűrődött ki egy kis fény. Harry keze lassan a combomra vándorolt, de én lelöktem róla...majd ismét és ismét és ismét. Nem bírtam tovább a szemébe néztem és próbáltam haragot mutatni neki, de sajnos ismét elvesztem a szemeiben... Miért kell neki ilyen szép szeme legyen? Ááá, Zoey fejezd be. Nem adhatod fel.
   Észre sem vettem, de a filmnek vége lett. Így áttettem az MTV-re, ahol pont a fiúk száma ment, Harry rögtön énekelni kezdte a részét, én pedig csak mosolyogva hallgattam. Csodaszép hangja van, ahogy a többieknek is, de az övé különlegesebb. A számnak vége lett és arra lettem figyelmes, hogy Harryt bámulom elég feltűnően...ő pedig nevet rajtam. Hát nekem több sem kelett bevágtam a durcit. De nem tudtam sokáig így ülni, így a konyhába mentem és ittam egy pohár vizet. Majd visszaültem Hazza mellé. Valami akció filmet nézett, engem nem igazán kötött le, hanem arra lettem figyelmes, hogy esik az eső... Mi? Ez nem lehet igaz, miért pont ma? Így veszíteni fogok. Sosem bírom ki a viharokat, ha nem beszélhetek vagy ölelhetek át valakit. Ááá, honnan van neki ilyen jó megérzése. A francba már. Egy hatalmas villám fényesítette be a szobát, mire én teljesen összerezzentem, sok sem kellett és egy dörgés is követte.
   Harry rám nézett, de nem mondott semmit. Én persze bámultam a semmibe és próbáltam meggyőzni magamat, hogy nincs mitől félnem, a házban nem érhet bántódásom. Ez csak egy egyszerű vihar. Nem lesz semmi bajom. Igen, eddig csodásan ment, de ismét villámlott és ezt ismét egy hatalmas mennydörgés követte. Miért vagyok én ilyen nyuszi? Hiszen nem is árthat nekem. Vagy igen? Nem hiszen a házban vagyok és Harry is itt van mellettem. Egy ideig csend volt, majd ismét következett a háború. Nem bírom tovább...már lassan egy könnycsepp is elhagyta a szemem.

  Félek, hozzá akarok bújni valakihez. Bárkihez, már egy cseppet sem érdekel a fogadás csak bzitosnságban akarom magam érezni. Harry lassan felállt mellőlem...

  - Én megyek lefekszem, jó éjt Zoey.-köszönt el. Mi ugye nem akar itt hagyni? Ugye nem? Hiszen tudja, hogy félek a vihartól. Vagy már elfelejtette? Nem, nem engedem meg neki, hogy egyedül hagyjon.

  - Harry!-kiálltottam. -Ne hagy magamra.- hatalmas vigyor kerekedett el az arcán.

  - Látod mondtam én, hogy nyerni fogok.-mosolygott. - Hé, miért sírsz?-kérdezte aggódóan mikor észrevette a lehulló könnycseppjeimet.

  - Tudod, hogy félek a vihartól. -megállt előttem elkapta a karom és magához húzott szorosan ölelt és végre biztonságban éreztem magam.

  - Sajnálom. -simogatta a hátamat.

  - Semmi baj, de ne hagy most magamra ebben a háborúban oke?

  - Ne félj itt leszek veled.

  Megfogta a kezem és az emeletre mentünk. Egyenesen a szobájába, nem tudom, hogy miért hozott ide, de nem is igazán érdekel, mert nem vagyok egyedül, csak ez számít.Egy pólót dobott oda nekem, amit én sikeresen el is kaptam. Ismét egy hatalmasat villámlott, Harry azonnal mellettem teremett és szorosan átölelt.

  - Nem lesz semmi baj, itt vagyok.-suttogta a fülembe, teljesen elfelejtkeztem a dörgésről, megnyugtatott a hangja.

   - Köszönöm.

  Felvettem az ágyról a pólóját és a fürőbe mentem vele. Lezuhanyoztam gyorsan és összekötöttem  a hajam majd felvettem Harry pólóját. Visszamentem a szobájába, az ágy szélén ült és mikor meglátott hosszasan végigmért. Hát igen Hazza sosem változik. Elmentem mellette majd bebújtam az ágyba, ő is befeküdt. Majd felemelte a takarót jelezve, hogy menjek oda, nekem több sem kellett. Odacsúsztam mellé a fejem a mellkasára tettem ő pedig átkarolta a derekam és szorosan magához húzott. Az egyik egyik kezemet a jól kidolgozott felsőtestére helyeztem, mire ő kuncogni kezdett.

  - Na jobb már?-kérdezte.

  - Sokkal és köszönöm.-nyomtam egy puszit az arcára.

  - Akkor aludjunk, Jó éjszakát Zoey.

  - Neked is, Hazza.

  Így aludtunk el, igaz, hogy a vihar nem állt le sőt még nagyobb lett, de nem zavart már nem féltem tőle, mert a védelmezőm mellettem van és megvéd mindentől......

7. Az interjú

                                         Helló kedves olvasóim!


Boldog voltam ma reggel mikor megnéztem, hogy hányan is láttak már a blogom és majdnem 200-an és van egy feliratkozóm is, de remélhetőleg több is lesz...Köszönöm nektek, hogy követitek a blogjaimat. De nem is húzom tovább az időt, mert meghoztam a következő részt...remélem elnyeri a tetszéseteket.
                                                                  Puszi!




  A srácok felrohantak a színpadra, én Zayn mellett mentem, hatalmas tapsvihar tört ki, az egész helyiségben. A fiúk leültek én pedig beültem Zayn és Harry közzé. Elkezdődött az interjú. Nina mindenről kifaggatta a fiúkat...például kiderült, hogy 2 hét múlva indulnak turnézni, de ez még semmi azt is kijelentették, hogy én is velük megyek. Hát itt egy kicsit ledöbbentem, hogy én mégis mi a fenét keresek majd ott köztük? De úgysem tudtam volna lebeszélni őket. Zayn pedig semmiképpen sem engedte volna meg, hogy egyedül maradjak és szerintem Harry sem. Majd áttért a magánéletükre minden fiút külön megkérdezett, hogy hogy állnak a szerelemmel. Louis azt mondta, hogy minden a legnagyobb rendbe van közte és Eleanor között, ahogy Zayn és Perrie között is és természetesen Liam és Dani között is...Majd Niallt is megkérdezte, mivel az ő kapcsolatukra még nem derűlt fény. Niall azt mondta, hogy most boldog a barátnőjével, de még nem szeretné nyilvánosságra hozni. Én egyre jobban kezdtem félni, mivel Harryt hagyták utójára, fogalmam sincs, hogy mit fog mondani és még én sem tudom, remélem nem cseszek el semmit.
  - Na és Harry veled mi a helyzet?-kérdezte mosolyogva Nina.
  - Hogy velem...-nevetett.-...én per pillanat szingli vagyok, de senki sem tudhatja, hogy mi lesz akkor mikor elhagyom ezt az épületet.
  - Én úgy hallottam, hogy van barátnőd, aki nem más mint a melletted ülő lány, Zoey. Vagy talán rosszul tudjuk?-kérdezte.
  - Rosszul hallottad Nina, mi csak barátok vagyunk Zoeyval. Gyönyörű lány azt nem tagadom és persze azt sem, hogy bele tudnák szeretni, de mi csak barátok vagyunk...Hamar közös nevezőre jutottunk, aminek nagyon örülök.-mondta mosolyogva Harry, bennem pedig majdnem megállt az ütő. Mi van? Belém tudna szeretni? Ezt meg hogy a fenébe érti? És miért kellett ezt elmondania?
  - Hát tudod Harry..-nevetett Nina.- Nekem nem úgy tűnik, nézzétek csak a képeket...A vidámparkban sétáltok kézen fogva. És azt akarod nekünk beadni, hogy nincs köztetek semmi sem Zoeyval?
  - Az igaz, hogy így sétáltunk, de ennek semmi köze ahhoz, mivel Louis úgy döntött, hogy jól megszívat minket...at mondta, hogy egy napig el kell játsszuk, hogy egy "pár" vagyunk...és így is tettünk. Habár az igaz, hogy ezt sokan félreértették, de köztünk az ég adta világon semmi sincs.
  - Értem, de még bármi történhet köztetek nem?
  - De, de az majd csak a későbbiekben fog kiderülni...-vigyorgott Harry.
  Ó Istenem, miért mond ilyeneket? Azt akarja, hogy a sürgősségin kössek ki? Az igaz,. hogy bármi történhet közöttünk, de ezt muszáj a médiának kiadni? Ők ezt teljesen máshogy fogják fel...ebből semmi jó nem fog elsülni...Miután Harry faggatását befejeztem hozzám szegezte a kérdéseit, én pedig nagyot nyeltem és próbáltam normálisan válaszolni.
  - Na és Zoey mesélj nekünk magadról egy kicsit!
  - Oké. Zoey Malik vagyok 18 éves. Eddig Bradfordban éltem, de pár napja Londonba költöztem, mivel a szüleim, azt mondták, hogy már elég nagy vagyok ahhoz, hogy egyedül éljek...így átpasszoltak a bátyámnak.

  - És hogy teltek a napjaid Bardfordban? Milyenek volt az életed egy sztár húgaként?
  - Húúú. Ez hosszú lesz, de megpróbálom röviden összefoglalni.-mosolyogtam. - Az életem maga volt a pokol és ezt nem azért mondom mert nem örültem a bátyám sikerének, mert örültem neki nagyon is, csak már nem bírtam a sikítozó lányokat. Minden egyes nap megállított valaki és kérdéseket tett fel, a tanárok az órákon is Zaynről kérdeztek. A legtöbben arra voltak kíváncsiak, hogy mikor jön haza vagy, hogy van-e barátnője...Nagyon elegem volt már belőlük, de próbáltam mindig mosolyogva válaszolni nekik...Volt amikor sikerült de volt olyan is amikor nem....Majd pár nappal ezelőtt felhívott Zayn és közölte velem, hogy vele fogok lakni. Ez volt életem egyik legboldogabb napja.
  - Mikor láttad utójára a bátyád?
  - Hát több mint egy éve, már nagyon hiányzott...A telefonon is keveset tudtunk beszélni mivel mindig valami dolga volt...
  - Haragszol rá?
  - Eleinte igen, nagyon haragudtam rá, de már nem...mert tudom, hogy már nem hagyna magamra.-itt kénytelen voltam egy puszit nyomni az arcára.
  - És mit szóltál ahhoz amikor megtudtad, hogy nem csak Zaynnel fog együtt lakni, hanem az egész bandával?
  - Hát nem örültem neki...ugyanis én nem ismertem még akkor őket...Igaz Zayn sokat beszélt róluk, de személyesen még nem találkoztam velük...mostanáig.
  - Értem, és mi a véleményed róluk?
  -. Hogy mi a véleményem?-nevettem.- Hogy összeköltöztem öt idiótával, akiket egyre jobban kezdek megszeretni. Már szinte teljesen megszoktam a reggeli felkeltéseiket vagy veszekedéseiket meg persze a hülye vicceiket is....egyszóval örülök, hogy velük lakhatok.
  - És kivel jössz ki a legjobban?
  - Eddig Louissal és Harryvel.-mosolyogtam. -De a többiekkel is jó viszonyban vagyok.
  - Ha már Harrynél tartunk, mesélnél nekünk a kapcsolatotokról?
  - Persze. Hát már első nap kiderült, hogy vele kell aludnom mivel nincs kész a szobám...egyáltalán nem örültem neki...de mivel a többieknek barátnőik vannak beleegyeztem. Majd sokat beszélgettünk és kezdtem megkedvelni, de mint csak Barátot. Másnap pedig Louis kitalálta, hogy játszunk...nagy nehezen belementem és akkor Lou azt találta ki, hogy egy napig tegyünk úgy mintha járnánk. Nagy nehezen de belementem és nem bántam meg mert egy csodálatos napot tölthettem vele és így kerültünk közel egymáshoz...de hangsúlyozom, hogy mi csak barátok vagyunk.
  - És haragszol Louisra?
  - Nem, hiszen neki köszönhetem, hogy lett egy barátom.
  - És ha Harry egy nap bevallaná neked, hogy többet érez irántad mint barátság? Akkor mit csinálnál?
  - Természetesen összejönne velem.-nevetett Harry, mire én jól oldalba vágtam.-Áuu.
  - Megérdemelted.-nevettem. -Mivel ez még nem történt meg nem tudom, hogy mit válaszolnék rá...
  - Sajnos a műsorunkba csak ennyi fért, de kíváncsian várjuk, hogy mi lesz Zoeyval és Harryvel. Most pedig nagy tapsot a One Directionnek.- a fiúk felálltak és énekelni kezték a "Stand up"-ot, ami mellesleg az én kedvenc számom.
  Harry felém közeledet majd a kezét nyújtotta én elfogadtam és odavezetett közéjük, majd táncolni kezdtünk. Néha én is beénekeltem egy egy sort, a közönség pedig hatalmas tapssal köszöntötte. Nekem nincs olyan jó hangom mint Zaynek, de azért mindenki azt mondja, hogy jó a hangom. ha ők mondják akkor biztosan az.
  A számnak vége lett, majd a fiúkkal leviharoztunk a színpadról,ahogy leértünk Zayn nyakába ugrottam és szorosan magamhoz öleltem.
  - Jó voltál húgi.-majd sorra mindenki megölelt, már csak egy személy hiányzott Harry. Valaki hátulról elkapott és megpörgetett a levegőbe. Harry volt az.
  - Le fogsz ejteni.-nevettem.
  - Nem foglak.-majd letett velem pedig forogni kezdett a világ, szorosan magához ölelt.- Nagyon jól válaszoltál a kérdésekre és sajnálom amit mondtam, de komolyan gondoltam... nem lehet tudni, hogy mi lesz pár nap vagy hónap múlva.
  - Igen tudom, igazad van...-mosolyogtam rá.
  - Fiúk én még elviszem valahová Zoeyt otthon találkozunk.
  -.Oké.-kiáltották.
  Jaj ne most az orvoshoz megyünk.Ugye nem lesz semmi bajom? Remélem mert ezt mégis, hogy mondanám el a többieknek? De erre most nem szabad gondolnom, mert minden a legnagyobb rendben lesz. Harry kinyitotta nekem a kocsija ajtaját majd beült mellém, az út nagy részében én csak ültem és bámultam és azon gondolkoztam, hogy mi van ha valami bajom lett?
  - Hé. Nyugi mér minden rendben lesz.-mosolygott rám Harry.
  - És ha nem?-kérdeztem félve.
  - Akkor pedig megoldjuk én itt vagyok és a többiek is, de nem lesz semmi.

  Lassan megérkeztünk, én pedig már alig bírtam magammal...Felmentünk, majd vártunk a sorunkat. Nyílt az ajtó és az orvos engem hívott be, Harry egy bíztató mosolyt küldött felém. Én pedig helyet foglaltam és elmeséltem neki, hogy mi történt vagy hogy szerintem mi történt. Majd megvizsgált, de egy szót sem szólt hozzám...és én kezdtem frászt kapni. Majd azt mondta, hogy menjek ki. Ő pedig behívta Harryt. Hát ez csúcs. Mi bajom lehet, ha nekem már nem is lehet elmondani? Istenem csak ne legyek terhes... Már öt perce bent volt, nem bírom tovább valaki mondjon már valamit. És nyílt az ajtó, Harry odasétált hozzám és én azonnal felpattantam a székről.
  - Mit mondott?-kérdeztem rémülten.
  - Azt mondta, hogy.....................

6.Mit tegyek?

  Sziasztok!A mai napom hosszú volt és eseménydús...egész nap írtam, így meghoztam a következő részt is. Remélem tetszeni fog. Ma indítottam el a legújabb blogomat is ha van kedvetek nézzetek be. Jó olvasást!
                http://moment-in-time-roxy-hazza.blogspot.ro/




   Pislogtam párat, majd egy ismerős alakot láttam magam előtt. Harry volt az. Kiugrottam az ágyból és egyenesen a kajaiba vetettem magam, úgy zokogtam tovább. Szorosan magához ölelt és a hátamat simogatta, de nem sikerült neki lenyugtatnia...
  - Minden rendben lesz.-suttogta a fülembe.- Itt vagyok, csak egy rossz álom volt.
  Hiába próbálkozott, képtelen voltam abbahagyni a sírást. Felemelt, majd leültünk az ágyra, engem az ölébe vett. A nyakába fúrtam a fejem, mélyen beszívtam a csodálatos illatát és próbáltam megnyugodni...Harry ringatott és közben végig a hátamat simította, nagy nehezen de elérte, hogy megnyugodjak egy kicsit. Már csak szipogtam, de még mindig képtelen voltam egy szót is kinyögni.
  - Mi történt?-kérdezte aggódóan, mire én felemeltem a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni és csak két szót tudtam kinyögni.
  - Mindenre emlékszem...
  Hogy lehettem ilyen hülye és felelőtlen? Én nem ilyen vagyok. Nem fekszem össze mindenkivel, és most mégis azt csináltam. Csak abban tudok reménykedni, hogy minden rendben lesz és semmi bajom sem lesz... mármint nem leszek terhes vagy valami. Nagyon remélem, mert azt nem tudnám túlélni... Mit mondanék Zaynek és a többieknek? Zayn még az sem tudja, hogy nem itt töltöttem az éjszakát, csak Harry tud róla...
  - Hogy érted, hogy mindenre?-kérdezte.
  - A buliból....minden beugrott az álmomban....
  - Nyugodj meg. Hallod? Itt vagyok és nem lesz semmi bajod.-puszilta meg a homlokom.
  - De Harry...én nem vagyok ilyen én nem szoktam ilyet csinálni....-el kell neki mondanom, csak neki mondhatom el, vagy Louisnak, de ő most nincs itt. Elmondom Harrynek. - Miután tőled elmentem...a pultnál valaki meghívott egy italra, én elfogadtam és táncoltunk...majd megint ittunk...én rosszul lettem...ő elvitt magához...majd csókolóztunk...és azt hiszem, hogy lefeküdtem vele....-fejeztem be.
  Harry ölében ülve éreztem, hogy az izmai megfeszülnek, ami azt jelenti, hogy mérges. Jól tettem, hogy elmondtam neki? Most mit fog csinálni? Leültettet az ágyra, majd felállt és kiment. Mi? Itt hagyott? Most ez mit jelent? Miért mondtam el neki?

  Az ágyra feküdtem és zokogni kezdtem. Hogy lehettem ilyen hülye? Most mindent tönkretettem... Eddig volt egy barátom, akiről azt hittem, hogy igaz barát és most kiderül, hogy amikor szükségem van rá akkor magamra hagy? Hát köszi. Nagyon jó, hogy én mindenkiben csalódok...Még sosem volt az életemben olyan pasi akibe ne csalódtam volna, még a bátyámban is és most meg Harryben. Miért érdemlem én ezt? Mit követtem el, hogy a számomra fontos személyek eltávolodnak tőlem?
   Valaki leült az ágyamra majd mellém feküdt és hátulról átölelt. Az illatából rögtön felismertem, de miért jött vissza?
  - Sajnálom, nem akartalak magadra hagyni...csak felkaptam a vizet és nem akartam veled kiabálni...inkább kiszellőztettem a fejem.-suttogta a fülembe mély hangjával. Én megfordultam és alig volt közöttünk 5 centi. A szemébe néztem és szorosan hozzábújtam.- Kérlek, nyugodj meg Zoey.
  - Azt hittem, hogy elveszíttettelek.-zokogtam.
  - Sajnálom, nem akartalak megijeszteni...sosem fogsz elveszíteni....
  - Most mi lesz velem?-kérdeztem tőle könnyes szemekkel.
  - Semmi. Holnap miután felkeltél szépen elmegyünk egy orvoshoz, aki azt fogja mondani neked, hogy semmi bajod...és ne próbálj ellenkezni, mert  úgyis veled fogok menni.
  - Rendben...-motyogtam.
  - Tudom, hogy ennek nem most van itt az ideje, de beszéltem Paulal....azt mondta, hogy holnap interjúra fogunk menni és ott majd tisztázunk mindent...de azt szeretné ha te is ott lennél....
  - Én, én minek kell ott legyek?
  - Mert kettőnknek hamarabb elhiszik...Zayn már beleegyezett...
  - Hát persze, hogy beleegyezett...hiszen ő azt akarja, hogy rád se nézzek...-duzzogtam.
  - Ne legyél ilyen vele, ő csak aggódik érted.
  - Persze...
  Ez után csak feküdtünk egymás mellett, így volt időm gondolkodni. Ha belegondolok még csak pár napja vagyok Londonban és máris felfordult az egész életem. Új barátokra tettem szert, egy játék miatt egy napra Harry csaja lettem, Zaynnel való veszekedésem...A buli...és most azt sem tudom, hogy mit érzek Harry iránt. De abban biztos vagyok, hogy többet mint barátság...
  - Én asszem megyek és hagylak aludni...-felállt az ágyból és az ajtó felé vette az irányt.-Jó éjt.
  - Harry?-mire megfordult.- Nem alszol ma velem?-néztem rá kérdően, mire ő halványan elmosolyodott, majd visszajött mellém. Felemeltük a takarót és alábújtunk. Én Harry mellkasára helyeztem a fejem, ő pedig a derekamon pihentette a kezét. Tényleg úgy viselkedünk, mintha egy pár lennénk, de ez nem igaz. Bár szeretném ha az lenne.- Köszönöm, hogy vagy nekem.-mosolyogtam rá.
  - Mindig is leszek neked.-nyomott egy puszit a hajamba. Majd mind a ketten álomba merültünk.


   Reggel napsütésre ébredtem. Harry még mindig mellettem volt. Én úgy döntöttem, hogy átmegyek Zaynhez és bocsánatot kérek tőle...hiszen Harrynek igaza van, ő csak aggódik értem, nem akar nekem rosszat, csak félt. Óvatosan kimásztam Harry karjai közül, mire ő mordult egyet és megfordult, kiléptem az ajtón.
  Zayn szobája előtt állok, de félek belépni, mi van ha ismét összeveszünk? Nem akarok vele veszekedni, hiszen ő a bátyám és szeretem őt, bármit is csinál...Összeszedtem a bátorságomat és bekopogtam, semmi válasz...így hát benyitottam. Zayn még aludt, leültem mellé az ágyra, mire ő felém fordult és kinyitotta a szemét.
  - Jó reggelt.-mosolyogtam rá.
  - Neked is.
  - Zayn, szeretnék bocsánatot kérni a multkoriért...tudom, hogy te csak féltél és nem akarod, hogy csalódjak...de mi tényleg csak barátok vagyunk Harryvel. Hamar egymásra találtunk és úgy tekintek rá mintha a testvérem lenne...attól még hogy vele alszok az nem jelent semmit.
  - Semmi baj, Zo. Tudom, hogy igazad volt, hiszen nem avatkozhatok bele mindenbe...neked kell eldöntened, hogy mi jó és mi nem...
  - Szóval akkor nem fogsz belém kötni, ha néha Harry ölébe ülök, vagy együtt alszunk...vagy sétálni megyünk kettesbe?-kérdeztem mosolyogva.
  - Amíg te boldog vagy addig nem, de amint egy könnycseppet is ejtesz érte, akkor már igen.
  - Hát akkor kérek egy ölelést.-tártam szét a karjaimat. Zayn felült majd szorosan megölelt.-Hiányoztál bátyó...
  - Te is nekem húgi. De most még aludni szeretnék...az este későn feküdtem le...de ígérem, hogy hamarosan folytatjuk ezt a beszélgetést.
  - Rendben, én is fáradt vagyok még...akkor később.-nyomtam egy puszit az arcára, majd kimentem a szobából.
  Mosolyogva közelítettem meg az én szobámat, benyitottam. Harry még édesen aludt, nem akartam felébreszteni így bemásztam a mellette lévő helyre. Boldog voltam, hogy végre minden jó Zayn és köztem... arra lettem figyelmes, hogy Hazza átkarol és magához húz, majd szorosan átölel és a nyakamba liheg, amitől kirázott a hideg.
  - Miért nem alszol?-kérdeztem.
  - Mert nem voltál mellettem, de már itt vagyok úgyhogy aludjunk.-erre én felkuncogtam és megfogtam a kezét a takaró alatt.
  Olyan jó érzés, hogy ő itt van nekem és bármikor számíthatok rá...kiáll mellettem és ezt az éjjel is megmutatta, habár először magamra hagyott de utána visszajött és azóta egyetlen egy percre sem hagy egyedül. Ismét elaludtunk.
  Legközelebb arra ébredtünk, hogy valaki ugrál rajtunk. Ki más lehetett volna mint a drága Louis. Miért kell neki felébresztenie ilyen korán? Ő miért nem alszik?
  - Ébresztő tubicáim.-ugrált Lou.
  - Már fent vagyunk.-morogtam.
  - Louis megtennéd, hogy elhúzol innen a francba?-kérdezte idegesen Harry.
  - Nem. Úgyanis ha elmegyek nem keltlek fel és elkésünk az interjúról.
  - Mi? Hány óra?-kérdeztem.
  - Fél négy kicsi lány. És az interjú ötkor kezdődik.
  - A francba!-kiáltottam fel.-Nem leszek kész.
  - Na akkor én már megyek is, látom felkeltettek.-nevetett Louis majd elhagyta a szobámat.
  - Harry, mit vegyek fel?-kérdeztem tőle.
  - Legyél önmagad, úgy vagy a legszebb.-mosolygott rám.Hát kösz a segítséget.-De fél ötre legyél kész, különben tényleg el fogunk késni.
  Nekem több sem kellett kipattantam az ágyból és beszaladtam a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, megszárítottam a hajamat. Majd egy száll törölközőben berohantam a gardróbomba. Harry még mindig az ágyban volt, jó neki, hiszen ő csak felkap valamit és máris csodásan néz ki. Gondolkoztam. Mit vegyek fel? Nem öltözök ki, így egy fekete csőnacinál és egy kék toppnál és egy hozzá illő fekete zakónál maradtam. Szerintem ez jó összeállítás lesz. Felraktam egy kis alap sminket és már kész is voltam, majd felvettem a kék Conversemt és kiléptem a szobámból. Szó szerinte beleütköztem Harrybe. Mi a fenét keres az ajtóm előtt? Na mindegy, hátrébb álltam.
  - Jó leszek így?-kérdeztem, mire ő végigmért majd a szemébe nézett.
  - Tökéletes leszel.-puszilt meg.
  - Gyerekek el fogunk késni.-kiabált fel Liam.
  - Jövünk.-kiáltottam le neki.
  Majd Harry megfogta a kezem és lesétáltunk a lépcsőn. A többiek kérdőn néztek ránk. Habár én sem értettem, hogy miért fogja a kezem, de nem zavart. Az út csendesen telt, de Hazza egy percre sem engedte el a kezem, gondolom így akarta bennem tartani a lelket...sikerült is neki, mert fülig ért a szám. Lassan megérkeztünk, Harry itt már elengedte a kezem. Besétáltunk az épületbe, már kezdtem izgulni, de a többiek tök normálisak voltak...ugyanúgy hülyéskedtek mint ahogy szoktak. Ezzel engem is felszabadítottak egy kicsit. Már a színpad mellett álltunk és arra vártunk, hogy felhívjanak minket. Harry megállt előttem és szorosan magához ölelt.
  - Nyugi, minden rendben lesz.-súgta a fülembe én pedig bólintottam egy aprót.
  - Helló London!-üvöltöttem a nő.- Nina vagyok és a mai nap folyamán a híres brit banda lesz a vendégünk, meg persze a lány aki a tudomásaink szerint Harry barátnője. Tehát hatalmas tapsot a One Directionnek és Zoey Maliknak.....



Holnap hozom az új részt...:)

5.Barátok

                                          Sziasztok!
      Meghoztam a következő részt.Remélem tetszeni fog nektek.
              Ha igen akkor, komizzatok és kövessetek, ezzel
                                tudtok engem meggyőzni!!!!




   - Zo, öszinte leszek veled...Bejössz nekem és kedvellek is, talán egy kicsit jobban mint egy barátot, de ha te nem így érzel akkor...legyünk csak barátok, az lesz mindenkinek a legjobb.-mondta, még mindig lesütött szemekkel.
   - Harry, én is kedvellek. De én még nem vagyok kész egy újabb kapcsolatra...és szerintem is az lenne a legjobb ha mi csak barátok lennénk.-mondtam szomorúan.
   Ezek után egyikünk sem mondott semmit. Csak ültünk egymással szemben, a fejünkből kinézve. Nem tudom, hogy Hazza most mire is gondolhat, de én rá gondolok. Alig vagyok itt egy kis ideje és már milyen jóba lettünk. Nem tudom, hogy az minek köszönhető, de én az első perctől fogva kedveltem. Valami különlegeset éreztem vele kapcsolatban és igazam volt, mert ő egy különleges srác és örülök, hogy a barátomnak nevezhetem. Azt nem tudom, hogy mi lett volna, ha Louis nem hoz minket össze. Vajon akkor is ilyen viszonyban lennénk mint most? Kétlem. Ő lehet, hogy közelített volna felém, de én nem nyíltam volna meg neki...Szóval Louisnak köszönhetem, hogy szereztem magamnak egy barátot.
  - Ezt látnotok kell!-rontott be az ajtón Lou.
  - Mit?-kérdeztük egyszerre.Majd a kezembe nyomott egy újságot.


                           "A One Direction brit szívtiprójának,
                            Harry Stylesnak új barátnője van?" 



  Tegnap Harryt egy gyönyörű lánnyal látták. A rajongók elmondásai szerint kézen fogva sétáltak a londoni vidámparkban. Értesüléseink szerint a lány nem más mint Zayn Malik húga,Zoey Malik, aki pár napja költözött Londonba. Máris ilyen közel kerültek egymáshoz?  Harry csak az új áldozatát keresi? Vagy talán megjött az esze és szerelemre talált a lány oldalán? Mit szólnak a kapcsolatukhoz a rajongók? Elfogadják őket, vagy nem? Minden kiderül az elkövetkezendő napokban.


  - Mi? Ugye ezt nem gondolják komolyan?-kérdeztem, de legbelül már tudtam a választ.
  - Felhívom Pault és mindent elrendezek ne aggódj.-majd Hazza kiment telefonálni, én pedig ott maradtam Lou-val.
  Nem bírom felfogni, miért hiszi mindenki azt, hogy mi járunk? Hiszen csak pár napja ismerem Harryt. Az igaz, hogy az összekulcsolt ujjainkból nekem is ez jött volna le...de miért kell már rögtön kombinálni? Gondolom most már több milliónyi lány utál. Nem elég, hogy Zayn Malik a báttyam, most már azért is mert Harry Styles az álitólagos "pasim". Lehetne ettől szörnyűbb?Nem, nem hiszem.
  - Zo, jól vagy?-kérdezte aggódóan Lou, mivel már öt perce csak ülök és bámulok a semmibe.
  - Nem! Egyáltalán nem vagyok jól. Miért kell ilyen hülyeségeket írni?
  - Sajnálom, ez csak az én hibám....-motyogta. Igen az ő hibája, de hálás vagyok érte. Felálltam és odamentem hozzá és átöleltem. Gondolom meglepődött mert csak pár másodperc múlva ölelt vissza.
  - Köszönöm.-mosolyogtam.-Ha te nem lennél, most egyedül lennék...egy barátom sem lenne. Köszönöm Lou.
  - Tudtam, hogy nem fogsz rám haragudni.-vigyorgott rám.
  - Persze,persze. Lou beszélhetnénk?-kérdeztem.
  - Igen, miről van szó kicsi lány?
  - Am, elmondom csak nem itt. Menjünk sétálni egyet oké?
  - Kezdesz megijeszteni.
  - Akkor felkapok valamit és mehetünk is.-ezzel jeleztem, hogy húzzon kifelé. Vette az adást, elment.
  Én pedig leültem az ágyra és gondolkozni kezdtem. De semmire sem jutottam, csak azt tudom, hogy beszélni akarok Louval rólam és Harryről...A gardróbomba vettem az irányt, majd kerestem egy laza de mégis szexi szerkót. Egy színes csőnacit és egy fekete toppot választottam, hozzá pedig egy fekete Converset. Megálltam a tükör előtt és megfésültem a hajam és kész is voltam.
  Nem tudom, hogy mondjam-e el Lounak, hogy mit érzek Harry iránt, mert ők a legjobb barátok és félek, hogy elmondaná neki...de valakinek viszont el kell, hogy mondjam és csak benne bízom meg. De, hogy miért? Hát azt jó lenne tudni.
  Kiléptem a szobámból, majd megálltam a Harryé előtt. Be akartam kopogni, de meggondoltam magam és lementem a nappaliba. Ahol szinte mindenki ott volt és Fifáztak. Hát igen. Fiúk. Lou is lejött.
  - Elmentünk, sziasztok!-köszöntünk, de észre sem vették.
  Kiléptünk a kapun és elindultunk a park felé. Én nem mertem megszólalni, pedig én mondtam, hogy beszélni szeretnék vele. Egy ideig csak sétáltunk egymás mellett, de aztán erőt vettem magamon és belekezdtem.
  - Louis?-néztem rá.- Én azt hiszem, hogy többet érzek iránta, mint barátság.-nyögtem ki.
  - Ki iránt?-tette a hülyét.-Harry?
  - Igen, de nem tudom, hogy mit csináljak...én még nem állok készen egy új kapcsolatra...nekem most csak barát ként van rá szükségem, nem mint pasira.Mit tegyek?-néztem rá kérdően.
  - Ezt elmondtad már neki?
  - Hát igen, csak azt nem, hogy többet érzek mint barátság.
  - És nem akarod neki ezt elmondani?
  - Szeretném...de mivel tudom, hogy ő is többet érez és én is akkor tuti elhívna randira és én még nem tudnák vele elmenni...
  - Miért?
  - Tudod mielőtt ide jöttem...Bradfordban volt egy barátom, de nem szeretett vagyis igen, de nem engem hanem a hírnevem...és ez engem nagyon megviselt...Majd egy nap amikor sétáltam hazafelé a gimiből megláttam egy másik lánnyal kézen fogva sétál majd csókolózni...nagyon kiborultam....pedig tudtam, hogy ez lesz...Miután hazaértem, leittam magam teljesen...kórházban kötöttem ki, anyáék nem voltak itthon és Zaynek meg nem akartam szólni, mert éppen turnéztatok...és azóta egyetlen fiúban sem tudok megbízni...
  - Hülye volt, hiszen te gyönyörű vagy. Csak egy hülye csinálna ilyet.-karolt át.
  - Talán ezt nem kéne...-mutattam a kezére.- a végén még minket is összehoznak és nem akarok vitát El-el.
  - El nem olyan és nem érdekel, hogy ki mit mond, mert mi tudjuk az igazat. Szerintem mond el neki is amit nekem mondtál az előbb...ismerem Hazzát, megfogja érteni és ha igazán szeret, amit megsúgok neked, hogy így van akkor várni  fog rád, amíg készen nem fogsz állni egy új kapcsolatra.
  - És ha nem? Ha elmondom ő pedig megharagszik? Nem akarom elveszíteni...
  - Zoey! Hazza nem olyan, ő melletted lesz. Higgy nekem, én ismerem őt a legjobban...Igaz, hogy sok csaja volt, de ő maga mondta nekem, hogy te más vagy...te az első perctől fogva felkeltetted a figyelmét.
  - Bízom benned Lou.-öleltem meg.
  A sétánk további részében mindenféléről beszélgettünk. Például, hogy hogyan is ismerkedtek meg El-el, vagy hogy milyen volt az X-factor előtt. Elmesélte szinte az egész életét...sokat nevettünk, hülyültünk...Hamar eltelt az idő és már kezdett sötétedni...úgy döntöttünk, hogy hazaindulunk. Hazafelé én meséltem neki magamról...olyanokat is mondtam neki, amit senki másnak, fogalmam sincs, hogy hogyan is tudtam így megnyílni Harry és Louis előtt, de örülök neki...
  - Csak azt ne mond, hogy modelkedsz?-kérdezte csillogó szemekkel Lou.
  - Nem.-nevettem.- Csak imádok pózolni...amikor szomorú vagyok általában magamat fotózom és jobb kedvem lesz.
  - Láthatok én is egy képet?-kérdezte.
  - Persze.-elővettem a telóm, kerestem egy képet majd Lou elé tartottam.

  - Zoey, ezek szuper képek...Tudod El is modelkedik néha, nem lenne kedved vele menni...szuperül mutatnál a képeken.

  - De szívesen megye, de csak ha nem zavarok.-mosolyogtam rá.

  - El örül majd neked és én is mert nem kellesz elkísérjem, habár jó volt őt ott látni...de én nem illek oda.-nevetett.

  Lassan hazaértünk. Amikor beléptünk mindenki a Tv előtt ült. Én szóltam nekik, hogy fáradt vagyok és inkább lefekszem aludni, ha nem baj. Próbáltam kerülni Zayn tekintetét meg persze Harryét, de nem nagyon ment.

  Felmentem a szobámba...ledobtam magamról a ruháimat...majd vettem egy hab fürdőt. Sokáig áztattam magam. Majd miután kiszálltam felvettem a pizsim és megnéztem magam a tükörben...rég nem tettem fel magamról új képet így azt gondoltam, hogy kattintok egyet.Meg is volt.

  Leültem az ágyamra, az ölembe vettem a gépem és felnéztem a Twitter-re. Rengeteg kérdést kaptam ismét, de nem néztem meg őket...nem érdekelnek.

"Helló Világ!Üdvözöllek titeket Londonból. Rég nem tettem fel már új képet. Gondoltam kattintok egyet. Megmutatom nektek, hogy hogyan is festek ebben a percben. Na hogy tetszik?"

  Mivel nem hazudtam a fiúknak, tényleg álmos voltam. Lecsuktam a gépem és lefeküdtem aludni. Hamar el is aludtam....

  "Egy klubban voltam. Egy helyes pasival táncoltam, amikor megszólalt a kedvenc számom. De a fiú eltűnt mellőlem. Valaki átkarolt hátulról, mikor megfordultam Harryt láttam magam előtt. Szorosan magához húzott én pedig a nyaka köré fűztem a karjaimat és a zene ritmusára mozgattam a csípőmet. Hazza egyre jobban közeledett felém, én megijedtem és a vállába fúrtam a fejem.Ő pedig elnevette magát, majd a fülembe súgta.

  - Szív döglesztő vagy Zoey.-a szívem erre hevesebben kezdett verni.

  - Miért mondasz nekem ilyeneket?.kérdeztem remegő hangon.

  - Mert így van.-az ujját az állam alá tette és felemelte a fejem a szemembe nézett és meg akart csókolni, de én elszaladtam.

  A pulthoz mentem, épp rendelni akartam mikor mellőlem valaki megszólalt. Oda kaptam a fejem. Egy dögös srác ült mellettem, jó alaposan végigmért.

  - Helló csinibaba!-köszöntött.- Loran vagyok. Meghívhatlak egy körre?

  - Szia, én pedig Zoey.-nem tudtam, hogy mit akar tőlem, de ha meghív akkor oké.-Persze.

  - Két Whiskyt.-mondta Loran a pultosnak. Pár másodpercen belül már előttünk is volt a két pohár.- Köszönjük.

  Egyből lenyomtam az egészet, egy kicsit marta a torkomat, de nem érdekelt. Bulizni akartam és az nem megy ha józan vagyok. Majd megfogtam Loran kezét és a táncparketre húztam. Majd elkezdtem magam rázni előtte. Egyre vadabbul táncoltunk, amikor hírtelen lejjebb csúsztatta a kezét a csípőmről a fenekemre.

Én felnéztem rá...és akkor olyan történt amit sosem tudtam volna elképzelni magamról... megcsókoltam. Heves csókcsatába kezdtünk, majd ismét a bárnál kötöttünk ki, megittunk még egy két pohárral majd én kezdtem rosszul lenni. Loran pedig az ölébe vett és kivitt a klubból. Betett egy kocsiba majd elhajtott, egy hatalmas ház előtt álltunk meg. Kinyitotta a kaput, majd bevitt a házba. Ismét csókolózni kezdtünk. Amikor kinyitottam a szemem már a hálószobában voltunk.

  Gyengéden az ágyra lökött majd fölém hajolt és csókolgatni kezdte a nyakamat, én pedig mindegyik csókjánál felnyögtem, ahogy látom élvezte. Az ajkaim már nem bírták tovább, megkeresték az övét és egymásba fonódtak. Rólam lekerült a ruhám, már csak alsónemű volt rajtam. Loran pedig csak boxerben. Fogalmam sincs, hogy hogyan jutottunk el idáig...de nem bántam. Ismét csókolgatni kezdte a nyakamat, majd haladt lefelé...."

  - Istenem mit tettem!!!!-kiáltottam fel. Majd hírtelen kicsapódott az ajtóm és valaki berontott rajta, nem láttam, hogy ki mert a könnyektől szinte semmit sem láttam....

  

4.Mi történt velem?

 Sziasztok! Meghoztam a következő részt, de mielőtt elkezdenétek ezt olvasni,szeretnélek megkérni titeket valamire. Ha olvassátok a blogot és tetszik akkor iratkozzatok fel. Eddig csak egy feliratkozó van, de remélem holnapra több lesz. Köszönöm azoknak akik olvassák a blogjaimat. Szeretlek titeket! Várom a komentjeiteket.  Jó olvasást.
                                                                        Puszi.



 Ki ez? Ki ez az ismeretlen srác? Hogy kerültem én mellé? A többiek hol vannak? Miért hagytak itt ezzel? És egyáltalán miért vagyok én itt? És hol vagyok? Milliónyi kérdés van a fejemben, amire sajnos nem fogok választ kapni...de vajon micsináltunk? Remélem nem történt semmi sem közöttünk. Fel kell hívnom a fiúkat. Hol a telóm? A francba, de ha Zaynt hívom fel ki fog akadni, kit hívjak?Harry! Őt hívom fel. Hol a telóm? Megvan.
  Kimásztam az ágyból, és észrevettem, hogy csak fehérnemű van rajtam. Istenem mit tettem? Kimentem a szobából és Harryt hívtam, 9 csengés után fel is vette. Én már zokogtam.
  - Igen?-kérdezte kómás hangján.
  - Harry...-zokogtam.
  - Zo, mi történt?-kérdezte ijedten.
  - Nem tudom, azt sem tudom, hogy hol vagyok...nagyon félek és semmire sem emlékszem...
  - Nyugodj meg, mindjárt ott vagyok.-mondta.
  - Kérlek siess...-zokogtam tovább.
  - Küldj egy SMS-t, hogy tudjam hogy, hol vagy pontosan.
  - Okey.
  - Rohanok.-majd letette a telefont.
  Elküldtem neki az SMS-t. Majd a ruhámat kezdtem keresni. Ahogy megtaláltam felvettem majd a cipőmet a kezembe és kiviharzottam a lakásból, a kapuban álltam meg, leültem a földre és tovább zokogtam...Mit tettem vajon tegnap este? Egy fekete kocsi állt meg előttem. Harry pattant ki belőle és oda sietett hozzám. Felállított és szorosan magához ölelt. Én pedig újra zokogni kezdtem.
  - Hogy kerülsz ide?-kérdezte.
  - Nem tudom, Harry. Fogalmam sincs, semmire sem emlékszem az estéből...-zokogtam neki, ő az ölébe vett és betett a kocsiba, majd ő is beült.- Ugye nem mondod el Zaynnek?
  - Zoey, joga van tudni...mi van ha valami történt közted és a másik között?
  - De ha így van akkor Zayn soha többé ki sem enged a házból...kérlek ne mondj neki semmit.
  - Jó, nem mondok, de miután kialudtad magad, elmegyünk az orvoshoz.-jelentette ki.
  - Nem hiszem, hogy tudnék aludni de oké.
  Hazaértünk.Csendben bementünk a házba. Hál' Istennek, senki sem volt még ébren. Bementünk Harry szobájába és leültem az ágyra. Csak néztem magam elé, nem tudom elképzelni, hogy mi történhetett köztem és a srác között, remélem nem az amire gondolok.Nagyon remélem.
  - Zoey...ezt vedd fel és feküdj le.-adott egy pólót Harry. Én levettem a ruhám, egyáltalán nem zavart, hogy Ő is ott van, majd felvettem a pólóját, befeküdtem az ágyba. Harry is vetkőzni kezdett és mellém feküdt. Majd magához húzott és szorosan átölelt, belőlem ismét kitört a sírás.- Nyugodj meg, minden rendben lesz... itt vagyok, már senki sem bánthat téged.-jól estek a szavai.
  - Köszönöm...-szipogtam.Egy puszit nyomott a homlokomra, majd behunytam a szemem és próbáltam elaludni.
  Sikerült. Nehezen de sikerült elaludnom.Tudtam, hogy Harry vigyázz rám.
  Amikor felébredtem még mindig ott feküdt mellettem. Megpusziltam, mire ő is felébredt, majd rám nézett.
  - Jobban vagy?
  - Igen, attól eltekintve, hogy borzasztóan fáj a fejem...
  - Megyek hozok neked gyógyszert és magamnak is.-mosolygott.
  - Ne, ne menj még el.-könyörögtem neki.- Ugye nem fogsz semmit sem mondani Zaynek? Harry ígérd meg, hogy semmit sem fogsz neki mondani.
  - Nem értek egyet a döntéseddel,de megígérem.
  - Köszönöm, megyek lezuhanyzom és utána menjünk és csináljunk valamit a fejünkkel. Oké?
  - Oké.-kiszálltam az ágyból és a fürdőbe mentem.
  Hideg zuhany alá álltam, ettől egy kicsit felébredtem. Megtörölköztem, majd felkaptam magamra egy rövid nacit egy lila toppal, majd összekötöttem a hajam és kimentem Harryhez. Már ő is felvolt öltözve.
  - Köszi a pólót.-löktem oda neki.
  - Szívesen, menjünk le.-felállt, majd kisétált az ajtón én követtem.
  Liam és Dani a napaliban tévéztek, Niall a konyhában evett, a többiek pedig sehol sem voltak. Felültem a pultra és vártam, hogy Harry keressen valami gyógyszert. Meg is találta, ideadta egy pohár vizzel együtt. Majd odajött hozzám az egyik kezét a lábaim alá a másikat a hátamhoz tette majd felemelt. Kisétált velem a konyhából és leültünk a kanapéra. Én Harry ölében ültem. Fogalmam sincs, hogy miért, hiszen már lejárt a merészsége. Á de nem is érdekel, olyan kényelmes.
  - Ti együtt vagytok?-kérdezte Dani.
  - Nem.-vágtam rá.
  - Csak jó barátok vagyunk.-tette hozzá Harry.
  - Hazza kit akarsz te becsapni?-nevetett Liam.
  - Senkit, mivel mi tényleg csak barátok vagyunk.-én hevesen bólintani kezdtem, hogy jelezzem egyetértek ezzel.
  Louis cammogott le a lépcsőn, majd levágta magát a kanapéra mellénk. Liamre nézet. Liam azonnal felpattant, majd nevetve megszólalt.
  - Hozom.-majd eltűnt. Gyógyszerrel jött vissza, amit oda adott Lounak.
  - Kösz.-motyogta.Majd ránk nézett.- Ti miért ültök egymás ölében?-kérdezte mosolyogva.
  - Mert Harry kényelmes.-nevettem.
  - Szóval kényelmes vagyok?
  - Igen.-nyomtam egy puszit az arcára. A többiek pedig nevettek, Louis elégedett volt magával, szóval azt hiszi, hogy összejöttünk, hát nagyon fog koppanni, mert téved. Csak barátok vagyunk.
  Lassan Zayn is lejött. Elég szarul nézett ki, de megértem, hiszen jó sokat ivott. De ki nem? Buliban inni a szokás, oké nem úgy ahogy mi ittunk, de azért a pia a buli agya. Zayn levágódott Liam mellé, majd kinyitotta a szemét és egyből rám nézett. Láttam rajta, hogy nem hisz a szemének...kezd dühbe gurulni, de most mit csináljak? Én csak azért nem fogok kiszállni Harry öléből mert neki nem tetszik. Nekem tetszik. Nagyon is tetszik.
  - Ugye ti nem jöttetek össze?-nézett ránk szúrós tekintettel.
  - Nem, Zayn nem jöttünk össze.-vágtam rá.
  - Akkor mégis miért ülsz az ölében?
  - Mert kényelmes.-nevettem el magam.
  - Zoey,beszélhetnénk?-kérdezte idegesen.Bólintottam.
  Kiszálltam Harry öléből, majd követtem Zaynt a kertbe. Tudtam, hogy ki fog akadni. De mégis miért? Hiszen semmi rosszat nem tettem. Miért nem lehet felfogni, hogy Harry csak barát? Olyan nehéz, hogy van fiú és lány barátság? Lehet, hogy ők nem hisznek benne de én igen. Zayn leült a lépcsőre, majd mellé ültem. Csendben ültünk egymás mellett. Vártam, hogy ordibálni kezdjen, de nem tette, csak csendbe ült, gondolom próbált lenyugodni. Majd rám nézett.
  - Zoey, ugye tudod, hogy amit most mondok azt csak a te érdekedben teszem?-kérdezte.
  - Zayn...nincs közöttünk semmi, Érted? Semmi!
  - Látom amit látok. Zo, bejössz Hazzának, ahogy neked is bejön...és ezzel semmi bajom sem lenne, ha tudnám, hogy Harry nem fog megbántani téged...de sajnos nem így van ő nem olyan srác, amelyik kitart egy lány mellett, ő csak kihasználja őket és ezt te is nagyon jól tudod.Nem akarom, hogy majd miatta szenvedj.. érted?
  - Szerintem meg csak tönkre akarod tenni az életem.-keltem ki magamból.- Amikor boldog vagyok jössz te és mindent elrontasz. Pedig közöttünk tényleg nincs semmi.-ordítottam.
  Majd otthagytam, mérgesen a könnyeimmel küszködve ültem le Harry mellé. Nem kérdezett semmit, szerintem mindent hallottak, csak az arcomat nézte, majd megölelt. Szorosan hozzábújtam. Haragszom, nagyon haragszom Zaynre. Miért kell neki mindenbe beleavatkoznia? Amikor boldog vagyok, akkor jön és mindent tönkretesz. Azt hiszi, hogy ő egy hős, pedig nem az...egyáltalán nem.
  Harryt telefonon hívták, így felállt és kiment én pedig felhúztam a térdeimet és ráhajtottam a fejem. Éreztem, hogy valaki leül mellém, a szemembe könnyek gyűltek, de nem engedtem őket kijönni. Felnéztem és Louis ült mellettem, széttárta a karjait én pedig hozzábújtam.Jól esett, hogy mindenki itt van velem, megtöröltem a szemeimet és nagy levegőt vettem.
  - Jobban vagy?-kérdezte Lou.
  - Igen.-mosolyogtam rá.
  - Hát akkor mi lenne, ha megnéznénk a szobádat?
  - Kész van?-mire ő bólogatott.- Menjünk.-álltam fel.
  Hagytam Louist menni előre, majd megállt a Harry szobája melletti ajtó mellett. Nagy levegőt vettem, majd benyitottam.

  Nem hittem a szememnek, a fal színe két színből állt, fehér és lila.Az ajtóval szemben egy hatalmas ablak volt és a szoba közepén egy nagy francia ágy, amin akár 5-en is elférnénk.Az ággyal szemben egy smink asztal felette pedig egy Tv. Az ágyam fölött pedig egy jegyzet tábla volt. A szoba elég kicsi volt a többihez képest, de rájöttem, hogy miért. Egy kisebb gardrób volt kialakítva, nagyon örültem..imádtam ezt a szobát...és még külön fürdőszobám is volt. Tudom, hogy ezt Zayn rendezte be nekem, meg is fogom neki köszönni,de csak később miután lenyugodtam...Beléptem a gardróbba és elállt a lélegzetem.

  Gyönyörűbbnél gyönyörűbb ruhákkal volt tele, cipőkkel és ékszerekkel, na meg persze táskákkal. Biztos vagyok benne, hogy Perrie és a többiek segítettek neki, hiszen ő nem tudna nekem ruhát választani, de a lányokkal szinte egyforma az izlésűnk. Nekik is meg kell köszönnöm.

  Kimentem és lefeküdtem az ágyra, puha volt, már majdnem elnyomott az álom, amikor valaki kopogott.

  - Bejöhetek?-dugta be a fejét Harry.

  - Gyere.-mosolyogtam rá, majd felültem, ő mellém ült.

  - Tetszik a szobád?-kérdezte.

  - Igen, nagyon...-mosolyogtam.

  - A lányok választották neked a ruhákat...de Zayn végig velük volt.

  - Meg fogom nekik köszönni...és Zaynnek is csak előtte még le kell nyugodnom kicsit.-motyogtam.

  - Min vesztetek össze?

  - Rajtad.-sütöttem le a szemem.

  - Mi ezt, hogy érted?-kérdezte érthetetlenül.

  - Hát ő azt hiszi, hogy "szeretjük" egymást, de én mondtam neki, hogy csak barátok vagyunk...de ő nem hitt nekem...-Harry lesütötte a szemét. Miért csinálta ezt? Ugye nem? Kérlek ne mond, hogy igaz amit Zayn mondott? Ugye nem érez irántam semmit? Mond hogy nem.-Harry ugye nem?-kérdeztem...

3.Mint egy pár...

Sziasztok itt a harmadik rész, ha tetszett akkor várom a komokat.:)

  Az ágyban fekszek, de ismét nem tudok aludni. Nem azért mert vihar van, mert nincs, de valami nem hagy aludni. A tudat, hogy holnap az egész napomat úgy fogom tölteni, mintha Harry barátnője lennék, köszönhető a drága Louisnak. De miért zavar ez engem? Talán mert azt mondtam, hogy "igen bejön" nekem? De hát ez így is van. Én bukok az ilyen pasikra mint amilyen Harry. De, ő sosem lesz az enyém...nem tehetem ezt a bátyámmal sem magammal. Mert mi lesz mikor turnézni mennek? Én itthon maradok és várom, hogy mikor jelenik majd meg egy újságcikk, hogy "Harrynek ismét új barátnője van? Vajon mit szól hozzá Zoey?". Hát kösz, de nekem nincs rá szükségem. Nem akarok csalódni, még egyszer. Jobb lesz ha csak barátok leszünk. Neki is és nekem is. Ő folytathatja a csajozós életét, én pedig az unalmas életem....mellettük, ami már nem is lesz unalmas...Miért?Miért nem tudok aludni?
  Lassan Harry felé fordultam, aki édesen aludt. Egy darabig néztem, mikor mocorogni kezdett, majd csukott szemmel megkérdezte, a rekedt hangján.
  - Miért, nem alszol?
  - Nem tudok...-motyogtam.- De te nyugodtan aludj, én lemegyek...-mondtam, majd kimásztam az ágyból. Harry semmit sem mondott, így kimentem és  leültem a nappaliban. Egy ideig csak néztem magam elé, aztán pedig bekapcsoltam a tévét.
  Semmit izgalmasat sem találtam benne, így kikapcsoltam. Egy ideig a sötétben ültem, majd lépteket hallottam. Valaki jött lefelé a lépcsőn, nem fordultam meg, nem akartam, hogy észrevegyen. Azt hittem, hogy már visszament, de tévedtem, mert valaki átölelt hátulról. A frászt hozta rám, megfordultam és azonnal elvesztem abba a szempárba. Harry volt az.
  - Mit csinálsz itt?-kérdezte.
  - Ülök, ahogy látod.-elengedett majd leült mellém.
  - Mi a baj?-kérdezte álmosan.
  - Nem tudom...Tudod, nekem ez az egész fura..itt lakom veletek, egy hatalmas, csodaszép házban... de én nem érzem magam ide valónak. Hiszen én nem vagyok híres...és nekem még meg kell ezt szoknom.-mondtam neki.
  - Zoey, ne beszélj butaságokat...te igenis közénk tartozol, Zayn testvére vagy...ő pedig a mi barátunk...és te is az vagy.- húzott magához.
  - De én akkor sem érzem magam annak...-suttogtam, majd pityeregni kezdtem. Nem tudom, hogy miért, csak jól esett kiadni magamból. Harry a hátamat simogatta...míg meg nem nyugodtam.-Kö-szönöm.-dadogtam.
  - Jobban vagy?-kérdezte.
  - Most már igen...-mosolyogtam.
  - Akkor nyomás az ágyba.-felállt és engem pedig a vállára kapott és elindult az emeletre.
  - Harry, tegyél te...-kiabálni akartam, de a többiek még aludtak így csak csendesen mondtam neki, de ő csak nevetett, majd a szobában az ágyra tett és én bebújtam, majd ő is követett. Én hátat fordítottam neki, ő pedig átkarol és magához húzott. Nem ellenkeztem. Miért tettem volna? Hiszen csodálatos érzés, ha valaki átkarol...még akkor is ha pont az a személy az akinek egyáltalán nem lenne szabad megengednem...
  - Jó éjt.-morogta a hajamba.
  - Jó éjt.-mosolyogtam, majd behunytam a szemem és elaludtam.

  Reggel azt éreztem, hogy valaki figyel. Jól gondoltam, mert mikor kinyitottam a szemem Lou kék szemeivel találtam magam szembe.
  - Ti meg micsináltok?-kérdezte  vigyorogva. Nem értettem, hogy mire mondja...majd leesett. Harry még mindig mellettem feküdt és a kezét a derekamon pihentette.
  - Alszunk, vagyis csak próbálunk, mert ti nem hagytok.-néztem rá mérgesen.
  - Mi történt az éjjel?-kérdezte. Éreztem, hogy Harry is felébredt. Megfogott egy párnát majd Louishoz vágta. Teli találat, pedig a szeme csukva volt. Gondolom ezzel akarta jelezni, hogy húzzanak ki, hogy aludhassunk. Vették az adást, Louis morgott egyet, majd kiment a szobából.
  Csak az a baj, hogy én ezek után már nem tudok visszaaludni. Az órára néztem, 12 mutatott. Le akartam venni magamról Harry kezét, de ő csak morgott egyet majd szorosabban húzott magához. Hát ez jó... Miért nem enged felkelni?
  - Hová mész?-kérdezte reggeli hangján.
  - Hát felöltözni, majd enni.-válaszoltam neki.- Ha engednél.
  - Csak még öt percet.-könyörgött.
  - Harry éhes vagyok. Amíg én elkészülök, addig te még alhatsz, oké? Csak engem engedj kimászni.
  - De én nem akarlak elengedni.-makacskodott. De végül feladta és elengedett. Én azonnal kimásztam mielőtt még meggondolná magát.
  Felkaptam a ruhámat, amit felfogok venni és a fürdőbe vettem az irányt. Beálltam a zuhanyzóba és magamra eresztettem a meleg vizet. Sokáig áztattam magam, majd kimásztam. Felöltöztem. Egy egyszerű fekete topot és nacit húztam magamra, a hajamat vállamra eresztettem, majd kimentem. Harry már az ágy szélén ült.
  - Tán csak nem felkeltél?-gúnyolódtam.
  - De.
  - Hát akkor kapj magadra valamit és gyere enni, mert ha nem akkor én éhen fogok halni.-nevettem. De Harry csak lazán felállt, összekulcsolta az ujjainkat és kivezetett a szobából. Látom egyáltalán nem zavarja, hogy csak boxer van rajta. Benyitottunk a konyhába, majd mindenki felénk fordult.
  - Reggelt.-mondták elégedett mosollyal, csak Zayn volt komoly. De én küldtem felé egy nyugtató mosolyt, hogy minden a legnagyobb rendben van.
  - Jó reggelt.-köszöntünk mi is.
  Harry leült egy üres székre, én pedig elmentem és kivettem a hűtőből a narancslevet és töltöttem magamnak egy pohárral. Éppen a szék felé mentem, amikor Harry elkapta a derekam és az ölébe húzott. Hát oké. Gondolom, ez is a játék része, így nem ellenkeztem. Az egyik kezét a derekamon tartotta, hogy még véletlenül se tudjak elszökni a másikkal pedig evett. A többiek kuncogva néztek minket, még Zayn is mosolygott. Jó volt látni végre mosolyogni, mert tegnap óta tök komoly volt és az nem áll jól neki.
  Befejeztük a reggelit. Liam mosogatott, mi pedig kimentünk a nappaliba. Én persze Harry mellett foglaltam helyet, hogy Louis ne tudjon belénk kötni.
  - Olyan aranyosak vagytok.-mosolygott Louis.
  - Fogd be,Lou.-mosolyogtam rá.-Ez csak a te hibád, de esküszöm, hogy ezt még visszakapod.-nevettem gúnyosan.
  - Miért olyan rossz velem?-kérdezte szomorúan Harry.
  - Én ezt egy szóvaé sem mondtam.-mosolyogtam rá, a többiek pedig füttyölni és húú-zni kezdtek.. És mit csinálunk ma?
  - Menjünk vidámparkba.-ujongott Louis.
  - Inkább bulizzunk.-dobta fel az öltetett Zayn.
  - Van egy ötletem.-mondtam, a többiek pedig felém fordultak.-Mi lenne, ha most elmennénk a vidámparkba, este pedig bulizni?
  - Remek ötlet.-mosolyogtak.
  - Akkor én felmegyek és felveszek valami normális szerkót.-majd felálltam.
  - Nekem így is tetszel.-kiáltottam utánam Haza.
  - Hát azt mindjárt gondoltam.-nevettem.-Fél óra és mehetünk.
  Felmentem Harry szobájába, mivel még ott vannak a cuccaim, kerestem egy normális szerkót majd a fürdőbe mentem és magamra csuktam az ajtót, hogy Hazza még véletlenül se tudjon bejönni. Egy kék csőnacit, fehér topot és egy csíkos kardigánt vettem fel. Feldobtam egy kis sminket és megnéztem magam a tükörben.

  Valaki kopogott. Tudtam, hogy csak Harry lehet az, mosolyogva nyitottam ki az ajtót, ő pedig jó alaposan végigmért. Majd egy huncut mosolyt küldött felém és bement a fürdőbe, én pedig lementem a többiekhez. Csak Zayn és Louis ült a kanapén, levágódtam melléjük.

  - Zo, minden rendben?-kérdezte Zayn.

  - Zayn, ne aggódj már. Igen minden rendben, tudok magamra vigyázni, ne aggódj már.-öleltem meg.

  - Tudom, de Harryről beszélünk...és ismerem.

  - Szerintem nagyon jól mutattok együtt, és ahogy látom élvezitek az együttlétet.-vágott közbe Louis.

  - Na ne mond.-nevettem.

  - Ezt még meg fogod nekem köszönni, kicsi lány.

  - Nem hiszem, és ne nevezz így.-nyújtottam rá a nyelvem.

  - Na végre mehetünk.-állt fel Louis, a többiek is készen lettek. Harry jött le utójára, odajött mellém és megfogta a kezem, majd így indultunk el.

  Hát és én azt hittem, hogy megörülök. Minden lány gyilkos tekintettel nézett rám. Hát igen, csak ők nem tudják, hogy mi csak eljátsszuk ezt...

  Hamar megérkeztünk a vidámparkba,a fiúk megvették a jegyeket majd bementünk. Harry nem engedte el a kezemet egy percre sem, még akkor se amikor pár rajongó odajött autogramot kérni tőle.

  - Ő a bárátnőd?-kérdezte az egyik szőke csaj.

  - Együtt vagyok?-kérdezte a másik. Harry csak mosolyogva álláírta a képét és elbúcsúzott tőlük. Én már nem bírtam tovább, miért hiszi mindenki, hogy járunk? Hát ez egyszerű, mivel kéz a kézben járkálunk.

  Szinte mindent kipróbáltunk, nagyon jól éreztem magam...a végén már a rajongóit is megszoktam. A London Eye-ra nem mentünk fel, de megígérték, hogy valamelyik este visszajövünk és felmegyünk...mivel csak este szép. Hát oké, hiszek nekik.

  Mivel esteledett, hazafelé vettük az utat. Az úton beszélgettünk, nevettünk...de közben én azon gondolkoztam, hogy mit is vegyek fel a bulira...sok ruhám van és nehezen tudok közülük választani. Hazaértünk. Harryvel felmentünk a szobájába és mondtam neki, hogy nyugodtan mehet a fürdőbe mivel én még el kell döntsem, hogy mit fogok felvenni. Hamar sikerült választanom...túl hamar...ugyanis Harry még nem volt kész. Így belebújtam a ruhába.

  Egy fél pántos fekete felsejű és krém szoknyájú ruhánál maradtam. Éppen a cipzárral bajlódtam, mikor Harry kilépett a fürdőből.

  - Harry?

  - Igen.

  - Segítenél?-néztem rá. Odajött hozzám és felhúzta a cipzárt.-Köszönöm.-mosolyogtam rá.

  - Csinos vagy.-kacsintott rám. Ő is irtó jól nézett ki. Fekete naci, fehér póló, kék zakó és fehér Converse.

  - Hát igyekszem ha már buliba megyünk.

  Bementem a fürdőbe majd feltúrbóztam a sminkem. A hajam jól állt úgyhogy már csak a cipőm kell felvegyem és kész is leszek. Kimentem, leültem az ágyra és felhúztam a fekete boka csizmám, a kezembe vettem a táskám és már indultam is lefelé. Leérve 4 ismeretlen lányt pillantottam meg.

  - Sziasztok.-köszöntem nekik.

  - Szia.-köszöntek majd közelebb jöttek.

  - Perrie vagyok, Zayn barátnője.-ölelt meg.

  - Én Eleanor vagyok, Louis barátnője.-ő is megölelt.

  - Danielle, Liam barátnője.-ő is megölelt.

  - Én pedig Nia vagyok, Niall barátnője.-mire mindenki végigölelt én is bemutatkoztam nekik.

  - Én Zoey vagyok, Zayn húga.

  Mivel megvolt az ismerkedés, elindultunk bulizni. A ház előtt egy fekete limó várt minket, beültünk és pezsgőt bontottunk. Mikor kiszálltunk, láttam, hogy egy privát helyen vagyunk. Bementünk és máris a pulthoz rohantunk. Már jó pár feles volt bennem, de nem voltam egyedül a fiúk is kitettek magukért, egyedül Dani és Liam nem ivott annyit. Nagyba táncoltam, amikor valaki hátulról elkapta a derekam, Harry volt az.

 Nagyon jót táncoltam vele, már alig volt pár centi közöttünk, mikor én elrohantam mellőle és a bárhoz mentem. Ahol egy fiú leült mellém és meghívott egy körre. Jól nézett ki így elfogadtam, a meghívást. Innen már semmire sem emlékszem...

  Reggel mikor felébredtem, szörnyen fájt a fejem. Amikor kinyitottam a szemem egy ismeretlen szobába ébredtem...egy ismeretlen fiú mellett......