Új blog

Sziasztok!

Olyan régen írtam már ide, és nagyon hiányzik is, de most

esélyem van írni, így csak annyit szeretnék mondani, hogy

indítottam egy új blogot! Ami teljesen más lesz az eddigieknél,

fogalmam sincs, hogy találkoztak-e már a fiúkkal ebben a formában, de

én még nem olvastam olyat... remélem tetszeni fog és ezt is olvasni fogjátok!

You bring me back to life

Történet:

Madison élete eddig sem volt tökéletes, de egy napon teljesen megváltozott. Ismeretlen helyre került, egyedül érezte magát... egészen addig a napig, amíg rá nem talált a barátaira. De a boldogsága nem tartott sokáig, ugyanis elveszítette őket. Mi történt vele? Hová került? A barátai miért jöttek/mentek olyan könnyen? Hogy fogja elviselni a hiányukat? Mi lesz vele, ha egyedül marad a pokolban? Végre a saját lábára áll és kikerül onnan vagy teljesen magába roskad? Rátalál valaha az igazi szerelem? Tarts velem és ki fog derülni!

Új blog

Sziasztok! 

Most nem résszel érkezem amint látjátok, hanem egy újabb bloggal.

Nem tudom, már meg sem számolni, hogy hány van, de azt tudom, hogy 

még lesz. De az már biztos, hogy nem a közeljövőben, az új blogig még

minimum kettőt be fogok fejezni, addig csak ezek lesznek. Remélem tetszeni

fog nektek! A prológus már fent van és amint az időm engedi, az első részt

is felteszem. Itt a blog linkje: Love is a lie, or not?

Hamarosan majd a Trailer is elkészül hozzá, de még nem tudom, hogy mikor.

A szereplők is folyamatosan bővülni fognak! Ennyit szerettem volna mondani!

Itt egy kis ízelítő:

"Kislány korom óta híres akartam lenni. Megkaptam! Az álmom valóra vált, a színpadon élem az életem nagy részét. De nem minden ment fényesen, ezért a menedzserem kitalált egy hülyeséget, ami nekem nagyon nem tetszett, de nem volt mit tennem, el kellett fogadjam, hiszen, ha nem teszem meg elveszíthetem a rajongóimat. Nem szeretném őket cserben hagyni, így belementem a játékba!"

35.Epilógus

Sziasztok!

Sosem gondoltam volna, hogy ez a nap ilyen hamar 

el fog érkezni, de sajnos így lett. Ma lesz az utolsó nap,

hogy ebbe a blogomba írok, amit sajnálok, mivel ez volt

az egyik kedvenc blogom, ide mindig voltak ötleteim.

Úgy gondoltam, hogy búcsúzóul írok egy kis monológot.

Nem ez volt az első blogom mégis ez a leghíresebb, valamiért jobban

megfogott titeket, mint eddigi akármelyik blogom, de ennek nagyon örülök.

Hónapokon keresztül ti tartottátok bennem a lelket, ha ti nem vagytok, az is

lehet, hogy már rég töröltem volna a blogt, mivel nekem az eleje nem tetszett.

De ahogy érkezni kezdtek a komik és a pipák úgy gondoltam, hogy folytatnom kell.

Jól tettem! Hiszem tudom, hogy sokan szerettétek ezt a történetem,

 aminek nagyonde nagyon örülök. 

Sajnálom, hogy búcsút kell tőle vennem, de az tartja bennem a lelket,

hogy holnap egy új blogot kezdek, ami remélem szintén ilyen híres lesz mint ez.

Köszönöm a 35 rendszeres olvasót és az összes komit.

Köszönöm a barátnőmnek Réka S.-nek, hogy tartotta bennem a lelket a nehéz

pillanatokban is. Gondoltam teszek fel néhány adatot is és csak utána jön az utolsó rész.

SZERETNÉM HA LEÍRNÁTOK A VÉLEMÉNYEITEKET AZ EGÉSZ BLOGRÓL!

Ölellek és puszillak titeket!

'Négy évvel később'

  Ebben az elmúlt négy évben elég sok minden történt. Eleanorék esküvője után három hónappal a miénk következett be. Még életemben nem izgultam annyit mint azon a napon. Minden apróságon kiakadtam, ha megláttam valamit, amit nem így szerettem volna hisztirohamot kaptam. Biztos vagyok benne, hogy a többieknek is az agyára mentem. Már megértem, hogy miért volt ebben az időszakban ilyen Pezz is, én sem voltam nála külömb, de szerencsére senkinek sem lett belőlem elege. Mindenki segített nekem. Az oltárhoz nem apám vezetett hanem Zayn. Igen őt kértem meg rá, tudom, hogy nem ez a szokás, de én úgy éreztem, hogy a bátyámnak kell ebben a pillanatban mellettem lennie. Amint odaértem Harryhez egyre jobban kezdtem izgulni és láttam rajta, hogy ő is ebben a szituációban van, mint én, talán ez egy kicsit megnyugtatott. Miután kimondtuk a boldogító igent, megkönnyebbültem, hiszen ettől a naptól kezdve avval a fiúval élhetem le az életem hátralevő részét, akit mindennél jobban szeretek, aki mindennél fontosabb nekem. Anya elsírta magát, ezek persze öröm könnyek voltak, szorosan magamhoz öleltem majd nekem is elkezdtek potyogni a könnyeim. Ilyenkor adok hálát a vízálló sminkeknek. Az esküvő utáni parti is fantasztikus volt, mindenki nagyon jól szórakozott. Az első táncot ketten ejtettük el Harryvel, sokat gyakoroltuk, hiszen én mindenben azt akartam, hogy profik legyünk....

  Liam is megkérte Dani kezét az évfordulójukon, amire Dani ezer örömmel mondott igent. Az ők esküvőjük volt a következő, mindenki nagyon boldog volt, minden tökéletes volt. De ahogy én észrevettem, ő nem volt annyira kiborulva, mint mi. Neki sokkal könnyebb volt, irigyeltem is érte... Ezek után Niall is megkérte Nia kezét. Már mindenki meg volt házasodva a bandából, de akkor sem oszlottak fel, továbbra is együtt maradtak, csak már nem öten, hanem tizenöten. Hogy miért is mondom ezt?

  Pezznek és Zaynnek született meg először a gyönyörű kisbabája, Amanda. Nagyon aranyos kis csöppség, annyira imádnivaló mint a szüleik. De ha már itt tartunk akkor még szeretnék valamit elmesélni. Az esküvőnk után három héttel, mikor már hazajöttünk Seychelles-ről, ahol a nászutunkat töltöttük, kiderült, hogy 5 hetes terhes vagyok. Harry nagyon örült, amikor megtudta, hogy apuka lesz, hiszen imádja a gyerekeket és tudom, hogy csodálatos apja lesz a kicsikénknek. Amikor elérkezett a nagy nap, Harry végig ott állt mellettem és fogta kezem. Megszületett a kislányunk, aki most három éves. Gyönyörű kék szemei vannak és barna göndör fürtjei, nagyon hasonlít Harryre. Ők ketten a legfontosabbak az életemben. Bella első szava az volt, hogy "szeretlek". Igen tudom, hogy nem ez szokott lenni az első, de mivel Harry sokszor mondta nekem ezt, gondolom ezt jegyezte meg. Most már nagy kislány és kicsit beszélni is tud, nagyon büszkék vagyunk rá. Tudjuk mind a ketten, hogy csodálatos lány lesz belőle. Louisnak és Elnek is lett egy szép kisfiúk, Adam. Daninek és Niának viszont még csak most fog megérkezni, pár hónapon belül.

  Nagyon boldog vagyok, hiszen az életem tökéletes. Megtaláltam életem szerelmét lett egy csodás kislányunk, akit nagyon szeretünk. Ami még fontosabb, hiába telt el már ennyi év a szerelmünk csak erősebb lesz. Sosem fogjuk megunni egymást, úgy gondolom, hogy ez az igazi szerelem, amit Harry iránt érzek. Vele és Bellával lett tökéletes az életem, meg persze a barátaimmal. 

  "Megtaláltam életem szerelmét, vele élek, már több mint 5 éve és még mindig nagyon szeretem és tudom, hogy ez sosem fog megváltozni, mindig is imádni fogom őt is és a kislányunkat is! - Harry Styles"

  "Több mint 6 éve találtam rá a szerelmemre és azóta együtt is vagyunk. Szeretem tudom, hogy ő is szeret és ez boldoggá tesz. Ám érkezett egy harmadik személy is az életembe az én kisfiam, akit imádok. - Louis Tomlinson"

  "Én voltam az első, aki meghozta élete legnehezebb döntését, elvettem azt a lányt akit nagyon szeretek és vele együtt kaptam egy csodálatos kislányt is. - Zayn Malik"

  "Sok mindenen mentünk keresztül, szakítottunk is néhányszor, de mindig visszataláltunk egymáshoz, hiszen azt a személyt akit szeretsz sosem tudsz elengedni és én így vagyok a szerelmemmel. Hamarosan megérkezik a kis csöppségünk is, akinek remélem jó apja leszek. - Liam Payne"

  "Nehezen, de rám is rám talált a szerelem és boldogabb vagyok, mint valaha is voltam, Szeretem, Ő is szeret, kell ennél több? Igen, egy kisbaba, ami még nem érkezett, meg de már nincs sok hátra hozzá. - Niall Horan"

The End

  

34. Miért nem mondtátok?

Sziasztok!

Megérkeztem az utolsó előtti résszel is. Már csak a epilógus

van hátra és befejeződött a blog. Remélem nem lett nagyon béna

ez a rész, de nekem nagyon annak tűnik, viszont most csak ennyi 

tellett tőlem. Köszönöm az előző részhez érkezett komikat és a 32

rendszeres olvasómat. Az epilógus is meg fog érkezni a napokban

és ígérem az sokkal jobb lesz ennél a résznél!

Jó olvasást!

  Igaza volt Harrynek, nem volt miért izguljak, a családja tök kedves volt és nagyon örültek annak, hogy hamarosan én is a kis családjukba fogok tartozni, bár eddig is úgy tekintettek rám, de most már igaz is lesz. Anne nagyon kedves volt velem, azt mondta, ha segítség kell bármiben is rá mindig számíthatok és azt is elárulta, hogy nagyon boldog, hogy a fia egy ilyen csodálatos lányt talált magának, akivel boldog... Anyáékat is felhívtam és nagyon boldogok voltak, nem gondolták soha, hogy hamarosan a másik gyermekük is meg fog házasodni. Viszont azt tudják, hogy nekem Harry a legfontosabb az életemben, hogy vele szeretném leélni az életem és ez az álmom most teljesül is.
  Harry minden áron meg akarta nekem mutatni a várost ahol felnőtt, így sétálni indultunk. Kénez fogva szeltük az utcákat. Szinte mindenhol mesélt valamit, hogy ott mi is történt vele. Szívesen hallgattam a történeteit, volt amelyiken nevettem volt amelyiken sírni tudtam volna, de a múlton nem szabad sírni, mindenkinek van olyan pillanata amire büszke, de olyanok is amire nem, amit legszívesebben elfelejtene... Hazafelé jövet hangokat hallottam a hátam mögül, de bármikor hátrafordultam senkit sem láttam...
  Most Harry szobájában fekszem az ágyon kezemben a telefonommal és azon töröm az agyam, hogy felhívjam-e Zaynt és elmondjam-e neki? Nem tudom, hogy mit is gondolna erről, hiszen tudom, hogy az elején nem örült a kapcsolatunknak, de ez már nem csak egy kapcsolat, hanem házasság. Félek attól amit mondani fog, nem szeretnék vele ismét összeveszni... Épp meg akartam nyomni a zöld gombot a neve mellett, mikor El jelent meg a képernyőn. Vajon mit akarhat? Hiszen pár órája beszéltünk. Felvettem.
  - Zoey! - kiabált a telefonba, amitől én egy kisebb szívrohamot kaptam. - Mégis mikor akartad elmondani? - kérdezte türelmetlenül.
  - Neked is szia, El. - morogtam. - Mit mikor akartam elmondani?
  - Ne tedd a hülyét. - mondta már szinte normális hangnemben. - Veletek van teli a nett.
  - Mi? Velünk? Mármint velem és Harryvel?
  - Igen! - ugye ez nem azt jelenti amire én gondolok. Remélem, hogy nem hiszen még senkinek sem szóltunk és ez csak két napja történt, hogy tudhatták meg? A hangok! - szólalt meg a belső énem.
  - El, én sajnálom...
  - Az most nem érdekel. - azt hittem megharagudott, de tévedtem. - Mikor kérte meg a kezed? - kérdezte boldogan.
  - Péntek este. - erre csak egy visítást kaptam válaszul, de mintha a háttérben hallottam volna még hangokat. - Ki vagyok hangosítva? - kérdeztem.
  - Szia Zoey! - hallottam Pezz, Dani és Nia hangját a háttérből.
  - Sziasztok csajok.
  - Mikor akartad nekem elmondni? - kérdezte Pezz mérgesen.
  - Lányok állj. - szólaltam meg mielőtt még valaki leharapná a fejem. - Péntek este történt minden, még azt sem tudom, hogy kerültünk fel a nettre és ezt inkább személyesen szerettük volna nektek elmondani, nem pedig telefonon.
  - Oké megértjük, de azt tudnod kell, hogy mindenre kíváncsiak vagyunk most azonnal. - Dani.
  - Hallani akarjuk. - visította Nia.
  Szép lassan mindent elmeséltem nekik, az utazásunktól egészen addig amíg megkérte a kezem. Miközben meséltem teljesen úgy éreztem mintha nem lenne senki sem a vonal másik oldalán, annyira figyelmesen hallgatták, hogy szerintem még levegőt sem vettek. Miután befejeztem mindenki egyszerre kezdett el beszélni, aminek az lett a következménye, hogy semmit sem értettem. Megkértem őket, hogy egyszerre csak egy beszéljen... közben Harry is megérkezett, telefonnal a kezében hallottam, hogy valakivel beszél, gondolom, hogy őt a fiúk hívták fel.

  - Gratulálunk és siessetek haza! - kiáltották a lányok, majd letettük.
  - Lányok? - kérdezte Harry, miközben leült mellém.
  - Igen. - sóhajtottam. - Fiúk?
  - Így is mondhatjuk, de csak Lou volt az.
  - Mázlisat, engem négy csaj támadott le, téged meg csak Louis?
  - Azt mondta, hogy téged is fel akar hívni. - az ölébe húzott, majd megcsókolt ezzel a tettével belémfolytva a szót.

Harry szemszöge

  Még most sem tudom elhinni, hogy igent mondott. Életem legnehezebben feltett kérdésére Ő igent mondott nekem. Velem szeretné leélni az életét, pont  mint ahogy én vele. Boldog vagyok, most életemben először teljes szívemből szeretek egy lányt, aki viszont szeretem engem, bármit megtennék érte, nem érdekel, hogy mibe kerülne, nekem csak az lenne fontos, hogy tudjam, hogy örökké mellettem marad. Épp, hogy kiléptem a fürdőből cseregni kezdett a telefonom, Lou volt az.

  - Szia. - köszöntem neki.

  - Ne sziázz itt nekem, inkább azt mond el, hogy mikor akartad volna elmondani nekem, hogy ismét megcsalsz? - durcázott, nem értettem, hogy hogyan is érte ezt az egészet.

  - Hogy érted ezt?

  - Néztél már ma nettre?

  - Nem, miért mi történt?

  - Veled és Zoeyval van tele minden, minden rólatok szól és az eljegyzésetekről.

  - Hogy tudták meg? - gondolkoztam hangosan.

  - Láttak titeket sétálni és kiszúrták a gyűrűt a kezén. - válaszolta lazán. - Mikor kérted meg és nekem miért nem szóltál róla? Hagyod, hogy a nettről kelledjen megtudjam?

  - Louis nyugi már. Pénteken, de te tudtad, hogy meg fogom kérni, csak azt nem, hogy mikor, úgyhogy ne kiabálj velem.

  - De azért illett volna beavatnod, hogy én is tudjam, hogy mikor történik meg... És, hogy ment?

  - Hát eleinte nagyon megijedt, szerintem ugyanazt érezte mint El mikor megkérted, attól félt, hogy szakítani akarok vele, de amikor meglátta a gyűrűt, meg sem tudott szólalni, pár percig csak ült és bámult... Én meg kezdtem azt hinni, hogy nemet fog mondani, de nem mert azt mondta, hogy igen. A feleségem lesz. - mosolyodtam el. Egy kicsit még beszéltünk majd bementem Zoeyhoz, őt is felhívták a lányok és faggatni kezdték... Mivel nekünk indulnunk kell hazafelé, elbúcsúztunk anyuéktól és beszálltunk a kocsiba.

Zoey szemszöge

3 hónappal később

  Azt hittem, hogy Zayn nem fog neki örülni, de be kell, hogy valljam az is megfordult a fejemben, hogy ő jobban örül ennek az egésznek mint én. Ezt persze nem bánom, csak egy kicsit furcsállom. De amióta kiderült, hogy Pezz terhes teljesen megváltozott, semmin sem idegeskedik és mindig boldog. 

  Amint hazaértünk nyolc személy támadott le minket. Igaz, hogy egyszer már elmondtuk nekik, de ők ismét hallani szerették volna, az indoklás pedig az volt, hogy telefonon nem olyan, mint szemtől szembe, így újból elmeséltünk nekik mindent...

  Elnek is kezdetét vette a szerezgetést ugyanis már csak pár nap maradt az esküvőjéig. Amiben csak tudtunk segítettünk neki a lányokkal. Tényleg mindenben, emlékszem, hogy a ruháját két hétig keresgéltük, de végül csak meglett... Nem csak El volt kibírhatatlan, hanem Louis is... Elérkezett a nagy nap és összeházasodtak, gyönyörűek voltak mind a ketten és Harryvel mik voltunk a tanújaik. Csodás volt az utána eltöltött parti is, minden most pedig már ketten vannak összeházasodva a bandából, hamarosan viszont hárman lesznek. 

  Harryvel eldöntöttük végre az időpontot, ami pont a szülinapomra esik. Boldog vagyok hiszen őt kaphatom meg a születésnapomra, az életem legszebb pillanatát fogom átélni azon a napon. Szerintem nem sokan vannak a világon akik a születésük napján házasodnak össze, de én közéjük tartozom... Már a készülődést is elkezdtük. Harryvel szinte mindenben egyet értettünk, de amikor a ruháról volt szó, hát az kikészített idegileg. Sehol sem találtuk meg az igazit, pontosan a mai napig. Ma végre a ruhámat is megtaláltuk, mindenkinek nagyon tetszett, a lányok azt mondták, hogy Harry imádni fogja... Már csak hetek vannak hátra életem legfontosabb napjáig.

33.Újságcikk

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog. 

Tudnotok kell, hogy már csak egy rész van hátra és az epilógus.

De semmi ok a szomorkodásra, hiszen ha ez a blogom bezárul

egy újabb blog veszi kezdetét. Amit úgyszintén remélem sokan 

fogtok olvasni. Köszönöm szépen a 32 rendszeres olvasót és az

előző részhez érkezett komikat!

Jó olvasást! 

                  Puszi Evelyne!

  Nem tudom, hogy csak velem van így vagy mindenki mással is, de mikor Harry feltette nekem a nagy kérdést előttem leperegett az egész eddigi életem. Visszaemlékeztem arra az időre mikor még Zaynnel egy suliba jártunk, mikor még nem volt híres. Akkor is olyan volt, mint most mindentől meg akart védeni, egy fiút sem engedett a közelembe... De hamar eltelt az idő és ő jelentkezett az X-factorba, azóta teljesen megváltozott az életem. Ő híres lett és egyre kevesebbet találkoztunk vagy beszéltünk, amiért nagyon haragudtam rá, de meg is volt rá az okom nem? Hiszen a húga vagyok és csak úgy elfelejtett? Az egyetlen dolog amit utálok az az, hogy miatta engem sem hagytak békén. A suliban mindenki engem faggatott, autogramot kértek tőlem, már nekem sem volt egy nyugodt percem és ez idegesített. Viszont mikor felhívott és azt mondta, hogy vele és a fiúkkal fogok lakni, minden haragom elszállt, boldog voltam, hiszen új városba költözhetek a bátyámmal lehetek és lehet, hogy a szerelem is rám talál majd. És lássuk csak mi is volt? Az első perctől fogva megtetszett az egyik fiú, aki nem volt más mint Harry. Titkoltam az érzéseimet, de hiába senki sem hülye és az, hogy egy napig úgy kellett, hogy tegyünk, hogy járunk csak növelte ezt. Egyre jobban kezdtem beleszereti és Ő is közelített hozzám, de végül beadtam a derekam. Sok mindenen mentünk keresztül például Zaynek nem tetszett a kapcsolatunk, majd jött Taylor, akit a mai napig utálok, hiába is a rokonom, sosem tudom neki ezt megbocsájtani... De most itt vagyunk ketten a hegyekben és egy olyan kérdést tett fel nekem, amit mindig is nagyon vártam már. Minden lány álma az, hogy egyszer majd megkéri a kezét az Ő mesebeli hercege és velem most pontosan ez történt, az én hercegem megkérte a kezem. Szeretem, mindennél jobban szeretem, sosem akarom többet elveszíteni vagy csak azt érezni, hogy elveszíthetem  Rá néztem és láttam, hogy fél, de erre meg is van az oka hiszen jó pár perce meg sem szólaltam, de ez csak az örömtől van, nagy levegőt veszek és megadom a választ amit már annyira várt.

   - Igen! - válaszoltam boldogan és a nyakába ugrottam. Ő hátra döntött, majd szenvedélyesen megcsókolt. - Ezer örömmel leszek a feleséged. - mondtam bele a csókunkba.
  - Szeretlek. - lihegte miután elváltunk egymástól. - El sem tudod képzelni, hogy milyen boldog vagyok most.
  - Nálam biztosan nem vagy boldogabb. - jelentettem ki, majd újból hozzábújtam. Az erős karjait alám tette, majd lassan felállt velem. Az ölében vitt egészen a hálószobáig, ahol gyengéden letett az ágyra majd fölém hajolt és csókolgatni kezdett, amit én viszonoztam is. A lábaim a dereka köré csavartam, így közelebb húzva magamhoz, a kezeim a nyakát ölelték, majd a haját vették kezelésbe....

 2 nappal később

  Tényleg minden egyes percünket együtt töltöttük, együtt fürödtünk, ettünk egy percre sem voltunk képesek elszakadni egymástól, hiszen tudtuk, hogyha hazamegyünk már nem lesz minden ilyen szép és nyugalmas mint itt és most. Azt hiszem nekem is lesz mit mesélnem a lányoknak, hiszen már nem csak El jegyes, hanem én is. Annyira jó lesz nekik elmondani, hogy ők is velem együtt örülhetnek. Lassan mindenki megházasodik a bandából, Zayn kezdte, majd Louis, most pedig mi, már nagyon kíváncsi vagyok ki lesz a következő Liam vagy Niall? Van egy olyan érzésem, hogy ez hamarosan ki fog derülni...
  A tegnapi napot délig tartó alvással töltöttük, majd reggeliztünk és elmentünk sétálni a környékre. Harry az erdőbe vitt, gyönyörű hely, de Ő mégszebbé tette. Örülök, hogy úgy döntöttem, hogy ide hozom el szülinapja alkalmából, hiszen ha nem így lenne akkor lehetséges, hogy most nem tartanánk itt, most nem lennék a jegyese... Este a tóparton sétáltunk, kézenfogva. Tisztára olyan volt, mintha kamaszok lennénk, de az este legjobb rész csak most jön. Tűzet gyújtottunk és leültünk mellé, Harry pedig énekelni kezdett, olyan szép volt, ahogy megvilágították a lángok és a hangja, na meg amit énekel, szerelmes számok sorra...
  Most viszont már úton vagyunk Homles Chapelbe. Meglátogatjuk Harry szüleit, én pedig egyre jobban izgulok, hiszen mikor utojára láttam őket, még csak egy pár voltunk most viszont ott virít a kezemen a gyűrű.
  - Minden rendben? - nézett rám Harry. - Nagyon csendben vagy.
  - Persze, csak elgondolkodtam.
  - Ugye nem a szüleimtől félsz? - kérdezi.
  - Nem. - vágtam rá talán egy kicsit gyorsabban a kelleténél.
  - Zo, nincs mitől félned, szeretnek téged, pont úgy ahogy én is, mindennél fontosabb vagy nekem és ezt ők is tudják.
  - Tudom, de mikor utojára találkoztam velük még nem voltunk jegyesek.
  - Anya már tudja, ahogy Gemma és apa is. - motyogta. Az út további részében sikeresen elvonta a figyelmem, mivel végig énekelt, nem tudom, hoy ezt azért tette, hogy megnyugodjak vagy csak úgy, de elérte a hatását. - Itt is vagyunk. - fordult felém Harry.

Zayn szemszöge

  Életem legszebb pillanatait élem most, ugyanis Pezz terhes, már a pocakja is látszik és benne fejlődik a kis Malik. Már most nagyon szeretem, pedig még meg sem született. Ők ketten a legfontosabbak számomra, meg persze a családom és a banda. A húgom is nagyon boldog örülök, hogy végre minden rendeződött a Tayloros üggyel. Még most is nehezemre esik felfogni, hogy ezt tette vele, nem tudom, hogy mit akart ezzel elérni, de csak magának ártott. Pezz mellettem alszik én viszont képtelen vagyok lehunyni a szemem így felnéztem Twitter-re, ahol egy érdekes cikk címén akadt meg a szemem. "Újabb One Directionos tag házasodik?" - azonnal rámentem. Ki nem szólt nekünk erről.

Újabb One Directionos tag házasodik?

A One Direction újabb tagját kapták házasságon, ugyanis a mai nap folyamán Harry Styles barátnőjével Zoey Malikkal sétált Homles Chaperben, ahol az egyik fotós lefényképezte őket és azt is észrevette, hogy Zoey ujján egy gyűrű található. Nem tudjuk elképzelni, hogy ez mikor történhetett, de valószínűleg a napokban. 

Zoeynak és Harrynek az elmúlt időszak nem volt könnyű hiszen Taylor Swift feljelentette Zoey-t miszerint ő gázolta el az énekesnőt és hagyta magára az éjszaka közepén, természetesen az ügy tisztázódott és kiderült, hogy Miss.Swift csak hamis állításokat állított. Semmi sem volt igaz abból amiket mondott, hamis tanúkat fogadott fel, de még így sem sikerült neki...

De amint látjuk ez nem viselte meg a szerelmes párt, hiszen eljegyezték egymást! Zayn Malik és Perrie Edwards házassága után, most az övéjük következik. Gratulálunk nekik!

Sok boldogságot a jövőben is!

32.Kettesben

Sziasztok!

Tudom, hogy az éjjel már hoztam egy részt, de most itt van még egy!

Remélem örültök neki, a jövőhéten be szeretném fejezni a blogot

és szerintem menni is fog, hiszen már csak 3 rész maradt belőle.

De ne csüggedjetek, mikor ennek vége lesz egy újabb amit már

meg is nyitottam, a Apearances are deceiving. Remélem ez is tetszik 

 majd nektek. Hát nem is húzom tovább az időt.

Köszönöm az előző részhez érkezett komikat és a 32 rendszere olvasót.

Jó olvasást!

               Puszi Evelyne!

  - Szerelmem megérkeztünk. - duruzsolta Harry a fülembe, mire lassan kinyitottam a szemeim. A tekintetemet rá emeltem és a mosolygó arcával találtam magam szembe. Bűntudatom volt, hiszen négy órás az út és én azt végigaludta.
  - Sajnálom, hogy végig aludtam. - motyogtam az orrom alatt.
  - Nem aludtál egész éjjel, örülök neki, hogy legalább most sikerült, mert sok mindent terveztem mára. - nem tudom, hogy mit ért ezen a "sok mindenen" de örülök neki, bár annak nem, hogy ez az Ő szülinapi ajándéka és mindent Ő csinál. Ide is a srácokkal szoktak kijönni, de Louis azt mondta, hogy Harry imádja ezt a helyet és nyugodtan hozzam ők ide. - Most inkább néz körül. - kiszálltam a kocsiból és elakadt a lélegzetem.
  Egy gyönyörű helyen voltunk. Amin először megakadt a szemem azok a hatalmas fák, körbefordultam és mindenhol csak őket láttam. Az közepén egy hatalmas faház található, előtte pedig egy tó, ami egy kis forrásban ér véget. Gyönyörű. A levegő tiszta, a környezet nyugodt, olyan jó végre egy ilyen helyen lenni, ahol egyetlen egy rajongó sincs vagy fotósok. Nehogy félre értsétek, imádom a rajongókat, de jó néha olyan napokat is eltöltetni mikor ők nincsenek itt. Mosolyogva néztem Harryre, akinek az arcán elégedett mosoly ült.
  - Gyönyörű. - suttogtam.
  - Igen szerintem is az. De most gyere és nézzük meg a házat. - megfogta a kezem és a ház felé kezdett húzni.
  A ház is csodás volt, itt valahogy nem lehetett annyi luxust látni, mint a londoni házukban. Azt érzem, hogy itt önmaguk a fiúk, itt olyan a berendezés ami nekik tetszik, nem olyan amilyen muszáj, hogy legyen... Harry felvitte a bőröndöt a szobánkba. Egy kisebb szobában voltunk, a falon gyermekkori képek voltak, egy hatalmas franciaágy és néhány bútor.
  - Micsinálunk ma? - kérdeztem.
  - Szórakozunk. Azért vagyunk itt, hogy kiélvezzük a kettesben töltött pillanatokat, szóval élvezzük. - az ölébe kapott, azt sem tudtam, hogy hová szalad velem, majd rájöttem, hogy mit tervez, az ajtón kirohant majd megállt a tó mellett. Tudtam, hogy be akar lökni, de azt is ha ezt megteszi akkor én kinyírom. Beugrott! A víz alá zuhantunk, nem hiszem el, hogy meg merte tenni.
  - Te hülye vagy. - fröcsköltem le, amint felértünk a víz fölé. Vészesen közeledett felém, majd a víz alatt elkapta derekam és magához húzott egy csókra.
  - Azt eddig is tudtuk, de te így szeretsz.
  - Ebben biztos vagy? - vontam fel az egyik szemöldököm. - Ha meghűlök miattad, biztos lehetsz benne, hogy nem foglak szeretni. - próbáltam komoly arcot mutatni, de nem ment elnevettem magam.
  -Nem tudnál engem nem szeretni. - vigyorgott.
  Még egy kicsit hülyéskedtünk, majd kimásztunk a vízből és vacogva mentünk a ház  felé. Harry átkarolta derekam és így vezetett a szobája felé. Száraz ruhába öltöztünk, a hajunkat megtöröltük, majd a nappaliba mentünk. Harry azt mondta, hogy mindjárt jön, én addig kényelembe helyeztem magam. Pár percen belül megérkezett a kezében két csészével, amiket letett az asztalra, majd leült mellém és magához húzott. Betakart minket egy takaróval, majd a kezembe nyomta az egyik csészét amiben kakaó volt.
  - Nem fázol? - kérdezte.
  - Nem, mert már itt vagy. - mosolyogtam. Miután megittuk a forró kakaót, Harry komolyan nézett rám.
  - Zo, beszélnünk kell. - megijedtem, nem tudtam, hogy mitől változott meg ennyire a hangulata. Csináltam valamit? Ugye nem szakítani akar? De hiszen eljött velem ide, csak nem fog szakítani.
  - Miről? - kérdeztem aggódóan.
  - Nyugodj meg. - mosolygott, mire én kifújtam a levegőt. - Már majdnem egy éve vagyunk együtt. Ebben az egy évben sok mindenen mentünk keresztül, voltak szép és kevésbé szép pillanataink is. Majd jött Taylor is, de rajta is túl tudtunk lépni. Napról napra jobban szeretlek, általában a szerelem idővel csökkenni kezd, de nálam nem így van és ahogy látom nálad sem.
  - Harry nyögd már ki mit akarsz. - könyörögtem neki.
  - Veled szeretném leélni az életem, azt szeretném, ha te lennél a gyermekeim anyja. Szeretlek! Most jön életem eddigi legnehezebb kérdése, de fel kell, hogy tennem. Leszel a feleségem Zoey?

31.Utazás

 Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog nektek.

Meg kell, hogy mondjam nektek már csak pár rész van hátra

és ez a blogom is befejeződik. Nagyon szépen köszönöm az 

előző részhez érkezett komikat és a 32 rendszeres olvasót. 

El sem tudjátok képzelni, hogy milyen boldog vagyok, hogy

alig 4 olvasóról 32re nőt meg. Ti tartjátok bennem a lelket.

Köszönöm, hogy vagytok nekem!

Jó olvasást!

                           Puszi Evelyne!

 Eltelt két hét. Végre lezárult a bírósági ügyem is. Soha az életben nem gondoltam volna, hogy egyszer majd valaki azzal fog vádolni, hogy elütöttem. De úgy látszik az embert mindig érhetik meglepetések, mint ahogy engem is. Taylor hiába jött a hamis tanukkal, mert mi tudtuk a fiúkkal, hogy tuti lefizette őket, semmit sem ért velük ugyanis nem volt bizonyítékuk, ám az én alibim miszerint a fiúkkal voltam és ez igaz volt. Hiszen nem egy újság szólt rólunk másnap. Tehát a drága Taylor veszített ismét. Most lehetséges, hogy azt fogjátok mondani, hogy kárörvendő vagyok, de nagyon örülök neki, hogy ismét én jöttem ki jól ebből, ő pedig a fekete listára került. Az újságok csakis róla írnak, igaz előtte rólam és a fiúkról is volt nem egy, amiben minket legfőbbképpen engem szidtak, de ezeknek már vége. Rólunk már nem írnak, csak megemlítenek. Harry nagyon ki volt akadva, be akarta perelni Taylort. Dühöngött, mindenkivel bunkó volt... volt, hogy velem is kiabált, de tudtam, hogy miért csinálja. Nem ránk vagy rám haragudott, hanem Tayre és ezt teljesen megértem így nem haragudtam rá, mindig kedves voltam vele és nem törődtem semmivel sem, a fiúk nehezebben viselték, de sikerült rábeszélnem őket, hogy ne vegyék a szívükre amiket mond vagy csinál....
  Péntek van, mivel most minden lezárult végre elmehettünk Harryvel a közös  hétvégénkre. Már nagyon várom, elég keveset voltunk az elmúlt időben kettesben és most végre az egész hétvégét együtt töltjük. Annyira izgatott voltam, hogy egész éjjel nem aludtam semmit sem, csak élveztem az eltöltött időt Harry karjai között. Reggel van, Ő még mindig alszik én viszont jobbnak látom, ha felkelek és készülni kezdek, hogy időben el tudjunk indulni. Gyorsan lezuhanyoztam, majd megszárítottam a hajam és felöltöztem. Felvettem egy csőnadrágot, toppot és erre még egy kötött pólót, majd a csizmámat és már kész is voltam. Amikor kiléptem Harry még aludt, a bőröndhöz léptem és betettem még egy pólót, majd behúztam a cipzárt, erre Harry is ébredezni kezdett. Felálltam és leültem az ágy szélére.
  - Jó reggelt szerelmem. - húzott magához. - Mióta vagy fent?
  - Jó reggelt. - fúrtam az arcom a nyakába. - Este óta, semmit sem tudtam aludni.
  - Miért? Jól vagy?
  - Ne aggódj, teljesen jól vagyok, csak már nagyon vártam a mai napot.
  Harry is elkészült, majd lementünk reggelizni. Lassan a többiek is megérkeztek. Persze a reggeli hülyéskedés sem maradhatott el, a fiúk kajacsatázni kezdtek, mi a lányokkal pedig elmenekültünk onnan, de mielőtt kijöttünk volna azt kiabáltuk, hogy "ezt ti szeditek össze". Pár percen belül a fiúk kajásan jöttek kifelé, majd mindegyikük felszaladt az emeletre gondolom fürdeni. Harry jött le először a bőrönddel a kezében.
  - Mi lesz a konyhával? - kérdem tőle.
  - Mire valók a barátok?- kérdezte nevetve.
  - Ugye nem gondolod, hogy  mi fel fogjuk az takarítani? - hallottam Lou hangját.
  - De, mivel nekünk mennünk kell. - mosolyogtam rá, majd mindenkit megöleltünk és beszálltunk a kocsiba, az út első részében beszélgettünk, de én álmos lettem és elaludtam, az út felénél.

Harry szemszöge

  Mivel Zoey elaludt nekem volt időm gondolkodni. Emlékszem, hogy milyen voltam még mielőtt jelentkeztem az X-factorba, ahol minden megváltozott. Én is iskolába jártam, mint minden normális 16 éves srác, de a szüleim rávettek, hogy jelentkezzem, így a suli után egyfolytában csak próbáltam, hogy minnél jobb legyek. Az életem a válogatás napján változott meg ugyanis bekerültem, ám arra nem számítottam volna, hogy összetesznek majd 4 másik fiúval. Simonhoz már csapatként mentünk. Igaz nem volt közöttünk még olyan nagy az összhang, de megpróbáltunk mindent beleadni és sikerült is, mert Simon magával vitt az élő showba. Nagyon sokat próbáltunk, de ahogy teltek a napok, hetek egyre jobbak lettünk, majd elérkezett az első élő show, ahol nagyot arattunk. Egészen a legjobb háromig jutottunk el, ahol sajnos kiestünk. Szomorúak voltunk, de egyben boldogok is, hiszen örültünk, hogy idáig eljutottunk. Ám a csapat nem oszlott fel miután kiestünk, hiszen nagyon jóba lettünk, igaz barátokra találtam bennük. Egy nap Simon keresett minket és felajánlotta nekünk, hogy a menedzserünk legyen, mi nagyon örültünk neki, hiszen jól kijöttünk. Tehát belementünk. Ezek után jöttek a koncertek, fotózások, bulik meg persze a turnék. Ezeknek köszönhetően nagyon megváltottam. A lányokat csak úgy váltottam hétről/hétre vagy akár naponta is, ami persze nem nagyon tetszett a fiúknak. Én voltam a legfiatalabb és egyben a legbolondabb is, fiatalság bolondság, nem igaz? Minden este bulikba jártam, a másnaposságért persze sokszor leszidott Simon, de nem igazán érdekelt. Majd elkövettem életem legnagyobb hibáját összejöttem egy lánnyal, aki nem volt más mint Taylor. Eleinte jól kijöttünk, de majd egyre ragaszkodóbb lett ami persze nekem nem tetszett, két hónap után szakítottam vele. A fiúk nagyon örültek neki, majd jött egy lány, pontosabban Zayn húga, akiben első látásra szerelmes lettem. A mi kapcsolatunk nem pont úgy kezdődött ahogy egy normális kapcsolat. Az egészet Lounak köszönhetem, hiszen ha ő nem jön azzal, hogy egy napig tegyünk, mintha járnánk, most nem tartanánk itt. Szép lassan bevallottuk egymásnak az érzéseinket majd randizni kezdtünk és végül összejöttünk, aminek Zayn persze nem örült, de nem törődtünk vele. Majd jött a turné, ahol egy hatalmas hibát követtem el... megcsaltam Tayel, de nem voltam magamnál szóval ez nem pont megcsalás, de az kinek akarok hazudni? Nehezen, de megbocsájtott nekem. Azóta próbálom nem megbántani és ez sikerül is, hiszen alig veszekszünk és mindig jobban kezdem azt érezni a közelébe, hogy egyre jobban szeretem...De Tay megont az életünkbe került, kideült, hogy Zoey és Zayn unokatestvére, ennek persze senki sem örült, főképpen Zoey nem, de ezt teljesen megértem... Most pedig a hülye liba feljelentette a szerelmemet, miszerint ő ütötte el és hagyta magára, de persze ez nem volt igaz. Nagyon mérges voltam, mindenkivel veszekedtem még Zoeyval is, de hála az égnek senki sem vette komolyan, nem haragudtak meg rám. Zoey ügye tisztázódott így végre eljöhettünk a közös hétvégénkre. Sokat gondolkoztam már kettőnkön... Szeretem vele szeretném leélni az életem további részét, azt szeretném ha a gyermekeim anyja lenne. Senkit sem szerettem még ennyire mint őt, mindennél fontosabb nekem, bármit megtennék érte csak, hogy örökké velem maradhasson. Talán eljött az ideje, hogy megkérjem a kezét?